Amióta bezárt a színitanoda, Máriának rengeteg szabadideje lett. Nemrég érkezett haza Sajkodról, ahol a barátaival pihent, és unokázásra is sokkal több ideje jut. A legkisebbet azonban, aki alig néhány hete született meg, még nem láthatta. A koronavírus-járvány miatt az egész család óvatosabb, ő pedig ezt tiszteletben tartja.
Jóleső nosztalgia
Fogadott lányával már megünnepelte, hogy sokszoros nagymama. Kinga kislánya, a kis Lili állandó vendég nála, sok mindenért kárpótolja, és minden alkalommal leveszi a lábáról. „A lakás ragyog, gyakran főzök, de nem mindig sikerül jól, és egy ideje mindenre és mindenkire van elég időm. Kingáékkal is két-három hetente találkozunk. Ilyenkor még az ékszereimet is odaadom Lilinek játszani, és hagyom, hogy a magas sarkú cipőimben mászkáljon. Ha pedig az anyukájára nézek, fiatalkori önmagamat látom. Egyformák vagyunk, Bikák, Kingában azt szeretem a leginkább, hogy van tartása, ami a mai világban ritkaság. Arra pedig, hogy tizenkét évvel ezelőtt hogyan mutatkozott be, ma is jóleső nosztalgiával gondolok. Amikor az apja beajánlotta, legyen ő a színitanoda titkárságának vezetője, Kinga azzal kezdte a bemutatkozást, hogy megkérdezte tőlem: ’Ugye tudod, hogy az anyukám is lehetnél?’ Az első pillanatban levett a lábamról – nevetett Mária, akit még a főiskolai évek alatt fűztek szerelmi szálak Körtvélyessy Zsolthoz, Kinga édesapjához.
„Nem vagyunk egyszerű esetek”
Főnök-beosztott viszonyból változott mély és őszinte barátsággá a kapcsolatuk. Kellett azonban idő ahhoz, hogy megtanulják, mennyit bír el a másik. „Ha nem születik meg Lili, ha nem változtat meg teljesen az anyaság és nem köti le minden gondolatomat, érzékenyen érintett volna a tanoda megszűnése. Most azonban úgy érzem, fogunk mi még közösen dolgozni. Korábban csak a tanodának éltem, Mari pedig olyan nekem, mint a második anyukám, miközben a legjobb barátnők vagyunk. 12 év alatt összesen kétszer vesztünk össze, akkor is a munka miatt. Nem vagyunk egyszerű esetek, kettőnk közül ő a bohém művészlélek, ráadásul szigorú, én pedig az, aki mindig két lábbal áll a földön. Idővel alkalmazkodtunk egymáshoz, hamar felvettem Mari ritmusát. Ő is megtanulta az érzékenységemet a helyén kezelni, még ma is becsomagolja a mondanivalóját, nehogy megbántson, a véleményére pedig szükségem van. Segít elfogadni magam, elég egy nézése, hogy tudjam, nem vagyok jó bőrben. Mindenért hálás vagyok neki, főleg azért, hogy folyamatos kontroll alatt tart” – magyarázta Kinga.
„Kiraktuk megint a kártyát”
Rengeteg előnye van annak, ha egy idősebb és egy fiatalabb ember alakít ki egymással szoros barátságot. Bár más-más generációhoz tartoznak, eltérőek a tapasztalataik, és a véleményük is jócskán különbözik egymástól, mégsem fogynak ki a beszédtémákból soha. „Neki köszönhetem, hogy megismertem a férjemet. Ha ő nem bólint rá egy tanodás forgatásra, akkor én nem kezdek el beszélgetni Lacival, akit ráadásul Mari is imád. Valószínűleg az ő áldására is szükségem volt ahhoz, hogy bele merjek szeretni. Ha ez nincs, akkor nem születik meg Lili sem. Örülök, hogy a lányom is szeretettel fordult Mari felé, valahányszor jövünk, fagyizunk, cukrászdázunk, játszóterezünk. És mivel Mari elvégzett korábban egy sámániskolát, időnként megkérem, jósoljon nekem. Bár alapvetően nem hiszek a tarot-ban, eddig még mindig bejött, amit mondott. Most is új területen szeretném kipróbálni magam, így kiraktuk megint a kártyát” – tette hozzá Kinga.
Kiemelt képek: Archív
