Fruzsina tervezett császárral szült, emiatt már jó előre tudták, mikor érkezik a kicsi, mint ahogy azt is, hogy aznap Gergő a világ egy másik pontján kupadöntőt fog játszani. A páros sokat őrlődött azon, mitévők legyenek. Végül Gergő abban állapodott meg olasz csapata, a Pro Recco vezetőedzőjével, hogy ha a szülés napjára nem is, de a kupafinálé után egy hétre hazaengedi – amiből végül tíz nap lett. „Nem volt egyszerű megbarátkozni a gondolattal, hogy a férjem nélkül kell végigcsinálnom a szülést, mi több, az első hetet is – kezdi Fruzsi a Storynak. – Ez mindkettőnk részéről óriási áldozat volt, de meg kellett hoznunk. Egy sportoló életének majd’ minden perce be van táblázva, és ehhez az elmúlt három és fél év alatt, amióta együtt vagyunk, hozzá is szoktam. Bár ez most tényleg nagy falat volt – mosolyodik el. – Végül anyukám volt bent velem a kórházban, és eleinte ő is volt a segítségemre. Téraránytalanság miatt – azaz hogy medencém és a baba mérete nem volt arányos – császározni kellett, ami után az első két napban durva fájdalmaim voltak, nehezen is mozogtam. Ez persze Gergőt is megviselte. Naponta többször videótelefonáltunk, igyekezett tartani bennem a lelket.”
Visszakapják Gergőt
Fruzsi egy hetet töltött kettesben a kisfiával, majd Gergő is hazaért. „Nincsenek arra szavak, amikor először találkoztam a kisfiammal – veszi át a szót az édesapa. – Olyan pici és törékeny volt, alig mertem a kezembe venni, majd alig tudtam letenni. Csak néztem őt, néztem a feleségemet, akire mérhetetlenül büszke vagyok. Hatalmas feladat hárult rá, és igazból hárul a mai napig, hisz az elmúlt hetekben hol velük voltam, hol nem. Életem legszomorúbb pillanata volt, amikor letelt a tíz nap, és vissza kellett mennem a csapatomhoz Olaszországba. Szörnyű volt itthon hagyni őket, még a reptérre menet is agyaltunk, mi mást tehetnénk. Még azzal a gondolattal is eljátszottam, jöjjenek velem, de hamar el is vetettem. Önző gondolat volt, hogy egy kéthetes csecsemővel induljon útnak.” De amikor Zénó megkapta a kötelező oltásait, már mentek is ki Gergőhöz. „A legrosszabbra is felkészültem, na ehhez képest Zénó az egész utat végigaludta! Egy tündér volt, de ő amúgy is nagyon jó baba. Megkönnyíti a dolgom, annyira, hogy nem is görcsölök már különösebben, ha kettesben maradunk. És hamarosan ennek vége is lesz – májusban visszakapjuk Gergőt!”
„Tudtam, hogy jó apuka lesz”
Az olimpikon szerint a szülőségben nehéz lesz felzárkóznia a feleségéhez. „Májusban már biztosan rutinosabb apuka leszek, egyelőre inkább csak próbálkozásaim vannak – nevet Gergő. – Legutóbb is húsz percbe telt, mire felöltöztettem a fiam, Fruzsi két perc alatt megvan vele. De amikor otthon vagyok, ahol tudok, segítek neki. Például éjszakánként én kelek a kicsihez.”
És ezen nem győz csodálkozni Fruzsina. „Tudtam, hogy jó apuka lesz, de hogy éjszaka ő kel fel és eteti meg a gyereket, ha sír, arról azért nem mertem ábrándozni – folytatja a modell. – Sajnos Zénó egy ideje már tápszert kap. Elég hamar elapadt a tejem, de amíg szoptattam, az sem volt zökkenőmentes. Folyton be volt gyulladva a mellem, amitől negyvenfokos lázam lett, majd hol túlzott tejtermelésem volt, hol meg semmi. Ez megviselt, de túllendültem rajta, mint eddig mindenen. Szerencsére a terhesség utáni depresszió is elkerült, sőt amióta megérkezett a kisfiunk, valahogy minden a helyére került. Huszonhárom évesen lettem anya, de azt mondhatom, készen álltam rá és a vele járó felelősségre. És ez igaz a férjemre is. Zénó egészen más szintre emelte a kapcsolatunkat, és ugyan semmi sem lesz már olyan, mint régen, mi ezt csöppet sem bánjuk!”
Kiemelt képek: Archív
