Hazai sztár

Dolly: „Ha már ilyen vén csoroszlya vagyok, igyekszem szép sudár fiatalokkal körülvenni magam”

42 év rutinját viszi a színpadra, mégsem unja az éneklést.

Öt évvel ezelőtt alapította a Dolly Plussszt, ami azóta is hatalmas népszerűségnek örvend. Mi a titka a zenekarnak?
Dolly: Az, hogy olyan zenészekkel, vokalistákkal, táncosokkal dolgozom együtt, akiknek hozzám hasonlóan a zene az élete. Elsősorban nem a pénz miatt állnak színpadra, hanem azért, mert imádják azt, amit csinálnak, ráadásul élőben is nagyon profik. Utóbbi rendkívül fontos számomra.

Több tagcsere is történt az elmúlt években. Mi lett a korábbi zenészekkel?
Dolly: Megváltam tőlük, mert nem ütötték meg a mércét. Volt, akivel emberileg, volt akivel szakmailag nem voltam kibékülve, úgyhogy jobbnak láttam, ha elválnak útjaink. ­Számomra mindig elsődleges volt, hogy színvonalas produkcióval álljak színpadra, és ebből 42 év után sem szeretnék engedni. Palcsó Tomi például négy évvel ezelőtt csatlakozott a bandához, és ha mondhatok ilyet, akkor nagyon jó „üzletet” kötöttem vele. Olyan fiatal énekest kerestem magam mellé, aki megbízható, alázatos, szívét-lelkét beleteszi a produkcióba, és nem utolsósorban dekoratív, hisz mégiscsak színpadi emberek vagyunk. Ha már én ilyen vén csoroszlya vagyok, akkor igyekszem szép sudár fiatalokkal körülvenni magam.

Koncert előtt Kiskunfélegyházán új zenekara tagjaival (Fotó: Birton Szabolcs)

Én egy vén csoroszlyát sem láttam a színpadon. Sőt! Szó szerint alig lehetett lerobbantani a színpadról…
Dolly: Hát igen. (nevet) Nem tudom megunni az éneklést. A színpad az életem. Így, ahogy mondom. Gyakorlatilag mindenről lemondtam azért, hogy előadóművész lehessek. Az elmúlt évtizedekben sokan elfordultak tőlem, mert nem értették meg, hogy a karrierem, a hivatásom mindennél előbbre való. Velem például egy szimpla találkozót sem lehet előre megbeszélni, mert ha közbejön egy fellépés, riport vagy fotózás, akkor kérdés nélkül azt választom a magánéletem helyett. Ezen persze sokan megsértődtek, és a barátaim nagy része elfordult tőlem, csakúgy, ahogy a férfiak.

Három évig a Hungária, majd 34 éven át a Dolly Roll oszlopos tagja volt. Tartja a kapcsolatot a korábbi zenésztársaival?
Dolly: Fenyő Mikivel jó kapcsolatban maradtunk, habár elég régen beszéltünk. 2017-ben turnéztunk együtt utoljára, azóta legfeljebb csak a hírekben olvasok róla. Egyébként nagyon szeretek vele együtt dolgozni, mert elképesztően profi. Gyakorlatilag neki köszönhető, hogy most itt vagyok. 1963-tól tíz éven keresztül magas szinten lovagoltam, akkor keresett meg Miki, hogy csatlakozzak a Hungáriához. Ha ő nincs, valószínűleg díjlovas lettem volna.

’86-ban két meghatározó zenész, Flipper Öcsi és Zsoldos Gábor Dedy is kilépett a Dolly Rollból. Hogyan hatott az együttesre a távozásuk?
Dolly: Keserűen. Pláne, hogy nem sokkal később Fekete Gyula és Novai Gábor is elment. Onnantól kezdve megállíthatatlanul csúsztunk a lejtőn. Harminc éven keresztül playbackeltem, pedig nem is tudok és nem is szeretek tátogni, így mellé­énekeltem, de az eredmény még rosszabb lett. Szükségem sincs rá, hisz jó hangom van, mégsem énekelhettem, mert a Kékes (Kékes Zoltán Sziszi, a Dolly Roll 2017-ben elhunyt egykori gitárosa – a szerk.) azt mondta, hogy ne játsszunk élőben, mert az túl strapás, kockázatos. ­Persze, nekik. De én vágytam az igényes zenére, az élő koncertekre. Sajnos erre ebben a felállásban nem volt lehetőségem. 2017-ben, Kékes Zoli halála után végleg megszűnt a Dolly Roll, és én megalapítottam a ­Dolly Plussszt. Most végre boldogan és megnyugvással állok a színpadon, mert vérbeli előadóművészekkel játszhatok, és élőben énekelhetek. A közönség el sem tudja képzelni, hogy mennyire más így zenélni, úgyhogy igyekszem is mindenkit megbecsülni. ­Hálás vagyok, hogy így egymásra találtunk.

A Dolly Roll énekesnője volt (Fotó: Smagpictures)

Ezek szerint nem is kívánhatnék önnek többet annál, mint hogy maradjon minden úgy, ahogy van.
Dolly: Pontosan! Az elmúlt két évben huszonnyolc nótát írtam és még rengeteg tervem van, amit szeretnék megvalósítani. A színpadtól, a zenéléstől mindent megkapok, amit a magánéletemben elmulasztottam, de semmit sem bánok. Most is mindent ugyanígy csinálnék. Amint lejövök a színpadról, alig várom, hogy újra ott lehessek. Persze hazamenni se rossz, már csak azért sem, mert otthon is akad bőven tennivaló. 186 fát ültettem a kertembe, kapálok, földet művelek, füvet nyírok, fűrészelek, úgyhogy van mit csinálni. ­Ráadásul van egy rakás cicám, két francia buldogom, egy sünim, valamint két nagy kutyám, egy dobermanom és a 60 kilós közép-ázsiai juhászom. Mellettük a légy sem mer lerepülni, még a postás is három méterről dobja be nekem a leveleket. Senki nem mer megközelíteni!

Kiemelt kép: Birton Szabolcs

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story őszi különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!