Öt évvel ezelőtt alapította a Dolly Plussszt, ami azóta is hatalmas népszerűségnek örvend. Mi a titka a zenekarnak?
Dolly: Az, hogy olyan zenészekkel, vokalistákkal, táncosokkal dolgozom együtt, akiknek hozzám hasonlóan a zene az élete. Elsősorban nem a pénz miatt állnak színpadra, hanem azért, mert imádják azt, amit csinálnak, ráadásul élőben is nagyon profik. Utóbbi rendkívül fontos számomra.
Több tagcsere is történt az elmúlt években. Mi lett a korábbi zenészekkel?
Dolly: Megváltam tőlük, mert nem ütötték meg a mércét. Volt, akivel emberileg, volt akivel szakmailag nem voltam kibékülve, úgyhogy jobbnak láttam, ha elválnak útjaink. Számomra mindig elsődleges volt, hogy színvonalas produkcióval álljak színpadra, és ebből 42 év után sem szeretnék engedni. Palcsó Tomi például négy évvel ezelőtt csatlakozott a bandához, és ha mondhatok ilyet, akkor nagyon jó „üzletet” kötöttem vele. Olyan fiatal énekest kerestem magam mellé, aki megbízható, alázatos, szívét-lelkét beleteszi a produkcióba, és nem utolsósorban dekoratív, hisz mégiscsak színpadi emberek vagyunk. Ha már én ilyen vén csoroszlya vagyok, akkor igyekszem szép sudár fiatalokkal körülvenni magam.
Én egy vén csoroszlyát sem láttam a színpadon. Sőt! Szó szerint alig lehetett lerobbantani a színpadról…
Dolly: Hát igen. (nevet) Nem tudom megunni az éneklést. A színpad az életem. Így, ahogy mondom. Gyakorlatilag mindenről lemondtam azért, hogy előadóművész lehessek. Az elmúlt évtizedekben sokan elfordultak tőlem, mert nem értették meg, hogy a karrierem, a hivatásom mindennél előbbre való. Velem például egy szimpla találkozót sem lehet előre megbeszélni, mert ha közbejön egy fellépés, riport vagy fotózás, akkor kérdés nélkül azt választom a magánéletem helyett. Ezen persze sokan megsértődtek, és a barátaim nagy része elfordult tőlem, csakúgy, ahogy a férfiak.
Három évig a Hungária, majd 34 éven át a Dolly Roll oszlopos tagja volt. Tartja a kapcsolatot a korábbi zenésztársaival?
Dolly: Fenyő Mikivel jó kapcsolatban maradtunk, habár elég régen beszéltünk. 2017-ben turnéztunk együtt utoljára, azóta legfeljebb csak a hírekben olvasok róla. Egyébként nagyon szeretek vele együtt dolgozni, mert elképesztően profi. Gyakorlatilag neki köszönhető, hogy most itt vagyok. 1963-tól tíz éven keresztül magas szinten lovagoltam, akkor keresett meg Miki, hogy csatlakozzak a Hungáriához. Ha ő nincs, valószínűleg díjlovas lettem volna.
’86-ban két meghatározó zenész, Flipper Öcsi és Zsoldos Gábor Dedy is kilépett a Dolly Rollból. Hogyan hatott az együttesre a távozásuk?
Dolly: Keserűen. Pláne, hogy nem sokkal később Fekete Gyula és Novai Gábor is elment. Onnantól kezdve megállíthatatlanul csúsztunk a lejtőn. Harminc éven keresztül playbackeltem, pedig nem is tudok és nem is szeretek tátogni, így melléénekeltem, de az eredmény még rosszabb lett. Szükségem sincs rá, hisz jó hangom van, mégsem énekelhettem, mert a Kékes (Kékes Zoltán Sziszi, a Dolly Roll 2017-ben elhunyt egykori gitárosa – a szerk.) azt mondta, hogy ne játsszunk élőben, mert az túl strapás, kockázatos. Persze, nekik. De én vágytam az igényes zenére, az élő koncertekre. Sajnos erre ebben a felállásban nem volt lehetőségem. 2017-ben, Kékes Zoli halála után végleg megszűnt a Dolly Roll, és én megalapítottam a Dolly Plussszt. Most végre boldogan és megnyugvással állok a színpadon, mert vérbeli előadóművészekkel játszhatok, és élőben énekelhetek. A közönség el sem tudja képzelni, hogy mennyire más így zenélni, úgyhogy igyekszem is mindenkit megbecsülni. Hálás vagyok, hogy így egymásra találtunk.
Ezek szerint nem is kívánhatnék önnek többet annál, mint hogy maradjon minden úgy, ahogy van.
Dolly: Pontosan! Az elmúlt két évben huszonnyolc nótát írtam és még rengeteg tervem van, amit szeretnék megvalósítani. A színpadtól, a zenéléstől mindent megkapok, amit a magánéletemben elmulasztottam, de semmit sem bánok. Most is mindent ugyanígy csinálnék. Amint lejövök a színpadról, alig várom, hogy újra ott lehessek. Persze hazamenni se rossz, már csak azért sem, mert otthon is akad bőven tennivaló. 186 fát ültettem a kertembe, kapálok, földet művelek, füvet nyírok, fűrészelek, úgyhogy van mit csinálni. Ráadásul van egy rakás cicám, két francia buldogom, egy sünim, valamint két nagy kutyám, egy dobermanom és a 60 kilós közép-ázsiai juhászom. Mellettük a légy sem mer lerepülni, még a postás is három méterről dobja be nekem a leveleket. Senki nem mer megközelíteni!
Kiemelt kép: Birton Szabolcs
