Mindannyian emlékszünk még a Szomszédok jókedvű, mosolygós nyugdíjas házaspárjára, Lenke nénire és Taki bácsira. Hányan szerettek volna ilyen nagyszülőket maguknak, és talán még ennél is több nyugdíjas pár élt volna ilyen humorosan évődő, boldog házasságban.
„Kedves fickó, sármos pali volt”
Egykor talán a Lenke nénit alakító Komlós Juci is ilyen aranyévekre vágyott, ám a sors máshogy rendezte az ő filmjét. Pedig megtalálta azt a bizonyos igazit. Még a 30-as évek végén Szegeden kezdő színésznőként ismerkedett meg élete szerelmével, Földessy Géza színművésszel. Földessy nagy nőcsábász hírében állt, tudta ezt Komlós Juci is, aki így vallott a megismerkedésükről egy róla szóló életrajzi könyvben: „Anyu addig-addig vigyázott rám, amíg meg nem érkezett Földessy Géza. Mondtam, ugyan kérem, rám nem kell vigyázni, tudom, hogy az egy szoknyapecér, nem is foglalkozom vele. Ezt visszamondták Földessynek, no ettől kezdve nem volt nyugtom… Nagyon kedves fickó, sármos pali volt. Rendszeresen odajött hozzám a próbákon is beszélgetni. Addig beszélgettünk, míg összejöttünk. Aztán tizenkét évig együtt is maradtunk. Nagy szerelem volt. Később már megcsalt jobbra-balra, de hát ez férfi-nő dolog.”
Megbocsátott neki
Földessy 1941-től Miskolcon színházigazgatóként dolgozott, követte őt Komlós Juci is. A közeli, akkor még nem Miskolchoz tartozó Görömbölyön éltek, de nem házasodtak össze. Ezt csak a világháború után tették meg. 1946-ban pedig megszületett egyetlen lányuk, Földessy Margit, aki szintén színésznő lett. A házasság két év múlva tulajdonképpen véget ért. Földessy külföldi tanulmányút ürügyén Németországba disszidált, ami miatt feleségét idehaza meghurcolták. A színésznő úgy döntött, így nincs értelme házasságban élnie, és elvált tőle. Az 1956-os forradalom idején ugyan hívta a volt férje, menjen Ausztriába, a határnál várja majd, mert nem tud nélküle élni, de Komlós Juci – annak ellenére, hogy még szerette őt, és megbocsátott neki – nem ment utána. „A volt férjem 1956-ban még azzal a nővel élt, aki kiszökött utána, ennek ellenére eljött értem a határ közelébe – mesélte évtizedekkel később a színésznő. – Telefonált, hogy a határnál vár, találkoztunk is. De mondtam, hogy én nem megyek. Mit csináltam volna ott? Nem beszélek nyelveket. Azt nem akartam, hogy semmi más lehetőségem ne legyen, mint hogy együtt élünk. Nem tudtam volna elmenni ebből az országból.”
Játszott és nevelte a gyerekét
Komlós Juci soha többet nem ment férjhez, és nincs hír arról, hogy újra párra lelt volna. Egész életében szerette azt a férfit, aki csalta őt, aki úgy döntött, gyereke és asszonya nélkül akar külföldön élni, akinek disszidálása miatt idehaza meghurcolták. Földessy később Münchenben lett színházigazgató, majd Franciaországban élt 2001-ben bekövetkezett haláláig. A felbomlott család azonban tartotta a kapcsolatot, igaz, ritkán találkoztak. Lányuk már tizenhét éves volt, amikor láthatta az apját. „Apám nagyon öntörvényű volt – mesélte Földessy Margit az édesanyjáról szóló életrajzi műben. – Mindig azt mondtam, hogy a világ legcsodálatosabb embere, aki bármire alkalmas, csak apának nem. Az anyám viszont, akit borzasztóan imádok, azt a pici maradék szabadidejét, amit ez a pálya megengedett neki, olyan meleg szeretettel és tiszta szívvel adta nekem, hogy az nem önthető szavakba.” Komlós Juci, akiért egy ország rajongott, 2011. áprilisában hunyt el 92 éves korában.
Kiemelt kép: Smagpictures
