A legutóbb a Drága örökösökben és most a Hotel Margaretben is játszó színésznő és férje, akit olyan filmekben láthattunk, mint A tizedes meg a többiek, még a Színművészeti Főiskolán szerettek egymásba. „Már a felvételin, hogy is mondják manapság, kiszúrtam Juditkát – kezdi Lajos. – Tetszett, de az első évben, habár a színművészetin osztálytársak voltunk, nem közeledtünk egymáshoz. Aztán másodikban őt átették egy másik osztályba, mert ott kevés volt a lány. Na innentől kezdve hiányzott.” Hogy mikor kezdődött a kapcsolatuk, arra nem tudnak válaszolni, mert nincs konkrét időpont. „Gyakran beszélgettünk, a többiekkel beültünk egy italra, aztán azt vettük észre, hogy már kettesben beszélgetünk. Szépen alakult a szerelmünk. Aztán volt egy kis nyomás rajtunk, hogy ha már ilyen jól megértjük egymást, házasodjunk össze. Juditka édesanyja volt az, aki siettette az esküvőt, de én ezt nem bántam. Előbb-utóbb úgyis megkértem volna a kezét.”
Sokat vártak unokára
Azt mesélik, még 1961-ben sem volt gond, hogy egyházi esküvőjük is legyen, és mivel Judit szigorú katolikus családból származik, természetes volt, hogy templomban is kimondják a boldogító igent. „Anyósom a MÁV-nál dolgozott, és elintézte, hogy a Keleti pályaudvaron, egy gyönyörű különteremben tarthassuk a lakodalmat. Közben jöttek-mentek a vonatok.” Két fiuk született, Balázs és tíz évvel fiatalabb öccse, Bálint. Egyikük út- és hídtechnikus lett, a másik erősáramú technikus, hangmérnökként is dolgozik. „Születésük után három héttel visszamentem a színpadra – emlékszik a művésznő. – Életem egyik legnehezebb döntése volt, mert viaskodott bennem az anya és a színésznő. És hát nem is túl szerencsés, ha egy színésznő hosszabb időre kiesik a munkából. Ha a férjemnek más a hivatása, nem biztos, hogy megértette volna, miért vágyódom vissza. De Lajoska megértette. Mindig azt mondta: soha nem tudná elképzelni, hogy ne egy színésznő legyen a felesége. Szerencsére édesanyám velünk élt, rájuk bízhattam a fiúkat, de akkor is lemaradtam etetésekről, fürdetésekről. Ez ennyi támogatás mellett is óriási lelkiismeret-furdalással járt ám, ami máig megmaradt.” Judit és Lajos tíz éve nagyszülők lettek. „Unokánk, Balázs gyakran zsibong nálunk a barátaival, nyáron főleg a medencében, és mi minden percét élvezzük. Sokat vártunk az unokára, nagy ajándék, hogy ő van!”
„Egy húron pendülünk”
Gyakran kérdik tőlük, hogy mi a hosszú házasság titka. „A 25. házassági évfordulónkon viccesen azt mondtam, az, hogy szeretek mosogatni, ami jó hatással van egy kapcsolatra. Ma már más a válaszom, szerintem azok tudnak hosszú ideig együtt maradni, akiknek közös az érdeklődési körük. Mindig ugyanazok voltak a céljaink, a gondjaink, örömeink, segítettük egymást és nagy toleranciával viseltettünk a másik iránt. Mit tagadjam, voltak hullámvölgyeink, de ezek nem voltak mélyek, nem tartottak sokáig, és mindig egymást támogatva sikerült kikecmeregni belőlük” – árulja el a titkot Lajos. „Mi mindig mindenről beszélünk, de az is jó, ha csendben üldögélünk, mert nálunk a csend is tartalommal telik meg. Nem kell gondolkodni, mit mondjunk egymásnak, csak nézzük a kertben a virágokat, hallgatjuk a madarakat. Mi nagyon egy húron pendülünk, egymásnak teremtett minket a Jóisten. Ha a férjem elmegy itthonról, űr támad bennem, és ha nyílik a kertkapu, elmosolyodom, de jó, hogy itthon van – mondja Judit, aki hozzáteszi, nálunk hatvan év alatt mindig mindenki tette a dolgát: a férj feladata ma is a kert és a bevásárlás, a feleség a háztartást vezeti, szívesen és jókat főz. De van még egy kis titok. – Az, hogy a férjem hat évtizede soha nem felejtett el virágot hozni a megismerkedésünk és a házasságkötésünk napján.”
De ki az az Uniós Állampolgár?
A köztük lévő szeretet megnyilvánulása, hogy keresztnevük helyett hetente más-más becenéven szólítják egymást. Így Judit volt már Istvánka is, Lajos pedig Uniós Állampolgár.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs
