A párja, Péter három év után, tavaly szeptember elején tette fel neki a nagy kérdést, hogy hozzá megy-e feleségül, amire ő határozott igennel felelt. A pár azóta tudatosan a háttérbe szorította az esküvőtémát, szerették volna kiélvezni a jegyességet. Judit ezért sem kezdte el bújni az esküvői magazinokat, illetve indult az álomruhát felkutatni. Egészen mostanáig!
Izgult a próba előtt
„Magamra sem merek nézni. Ez tényleg én vagyok?! – kérdi fülig érő mosollyal a Tények híradósa, amint megpillantja magát a tükörben élete első menyasszonyi ruhájában. – Bevallom, már a próbát megelőző este rám tört az izgalom, pedig azt hittem, ez az esemény egyáltalán nem hoz majd lázba. És nemcsak azért, mert számos rendezvényen, gálán volt már szerencsém szebbnél szebb estélyiket viselni, hanem mert eddig igazán bele se mertem élni magam az esküvőbe. Még mindig ízlelgetem, hogy menyasszony vagyok. Az eljegyzés is teljesen váratlanul ért, ráadásul mindig is volt egy kettős érzésem magával az esküvővel kapcsolatban. Volt idő, hogy vágytam arra, hogy férjhez menjek, és volt idő, hogy letettem róla. Az utóbbi esetben persze egyedülálló voltam, és már harminc is elmúltam. Fel is tettem magamnak a kérdést, nem vagyok-e már túl öreg ahhoz, hogy fehér ruhába bújjak. Aztán tessék, nemsokára harmincnyolc leszek, és talpig fehérben állok a tükör előtt. Nem kérdés, erre meg kellett érnem, no és az sem utolsó szempont, hogy a megfelelő férfi van az oldalamon, aki meg is kért.”
„Tetszik a sellőfazon”
Judit karcsú alakján minden fazon remekül áll, és mivel nincs konkrét elképzelése a ruhát illetően, bátran próbál. „Különösen tetszik a sellőfazon, mondjuk, ha erre esik a választásom, akkor lehet, szükség lesz egy másik ruhára is, amiben szabadabban mozgok majd a vendégek között és a táncparketten. Például még ebbe se gondoltam bele, hogy egy vagy több ruhám legyen-e. Tudom, hogy mostanában nagyon népszerű a menyasszonyoknál a ruhacsere. A vőlegényem véleményét is kikértem, hiszen számára szeretnék a legszebb lenni, és ő mindössze annyit kért, hogy bármilyet is választok, hosszú uszálya legyen, így az lesz – mosolyodik el. – Továbbá a helyszín, sőt az évszak is beleszól majd a választásba. Őszi vagy téli esküvőn gondolkodunk, az gyönyörű tud lenni. De hogy hol legyen, hány főt hívjunk, abban még nem állapodtunk meg, de őszintén remélem, hogy Peti kiveszi majd a részét az esküvői előkészületekből, pláne, hogy ő egy roppant ügyes szervező.”
„Vonósnégyesre szeretnék bevonulni”
Az már kiderült, hogy míg Judit kisebb, családiasabb lakodalomra vágyik, addig a párja egy nagyobb lagzit képzel el. „Kevés szó esett köztünk a nagy napról, de az máris világos, hogy szükség lesz majd kompromisszumra. Egyetlen egy dolog nem alku tárgya, hogy vonósnégyesre szeretnék bevonulni. És milyen csodálatos lenne, ha debreceni nagytemplomban kelhetnénk egybe, ami életem egyik fontos helyszíne. Sok időt töltöttem ott, és voltak koncertjeink is a zenészkollégákkal – őket kérném meg, hogy játszanak nekünk. Szóval lassan muszáj lesz a szervezésnek nekiállni, főként, mert nem győzök rácsodálkozni, mennyi mindennel kell foglalkozni – a meghívón keresztül a dekoráción át a torta kiválasztásáig. Noha halkan megjegyzem, szerintem idén már nem kelünk egybe. A helyszínt legalább egy évvel előre le kell foglalni… De talán azzal, hogy nem a főszezonban, hanem ősszel vagy télen tartanánk, még szerencsénk is lehet.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba
