Fannit meglepte, hogy az énekes válaszolt a levelére. Ettől kezdve két éven át úgy írogattak egymásnak, hogy közben egyszer sem találkoztak. „Fel sem merült bennem, hogy a barátságon túl bármi lehetne köztünk – mondja a ma már 26 éves lány. – Két évvel később eljött Győrbe koncertezni, ott éltem a szüleimmel. Koncert után találkoztunk, hosszasan beszélgettünk, majd hazament, és visszaállt a régi üzemmód. Levelezgettünk tovább. Aztán jött az érettségim, utána egy bál, ahova elhívtam fellépni. Eljött, azzal a feltétellel, hogy egyszer én is meglátogatom őt Budapesten.”
„Titkoltuk a szerelmünket”
A látogatás megtörtént, amiből kölcsönös vonzódás, szimpátia, majd a többszöri találkozás után szerelem lett. „Az utolsó pillanatig titokban tartottam a szüleim előtt, ők ugyanis nagyon szigorú emberek. Tudtam, nem vennék jó néven, hogy a kislányuk egy nála negyvennégy évvel idősebb emberrel, zenésszel, elvált, többgyerekes férfival van együtt. Csak akkor árultam el nekik, amikor 18 évesen összepakoltam a ruháimat, a könyveimet, ott álltam az ajtóban, és búcsúzkodtam tőlük. Az édesanyámban és az édesapámban megállt a levegő, szólni nem tudtak, aztán kijelentették, ha nem szakítok vele azonnal, őket többet nem látom, többet ne menjek haza. Anyukám egy évig tartotta a szavát, de apukámmal nehezebb volt. Nyolcadik éve, hogy együtt vagyunk Gjonival, látja, jól megvagyunk, szeretjük egymást. De ő kemény, konok ember, nemrégiben enyhült csak meg. Ma már leülnek egy asztalhoz, és jókat tudnak beszélgetni.”
„Mindig idősebb párjaim voltak”
Fanni élete révbe ért, az elmúlt nyolc évben nemcsak a szerelemben találta meg a boldogságát, de a hivatásában is. „Engem soha nem érdekelt az a világ, amiben a kortársaim jól érezték magukat. Ilyen szempontból már gyerekként kicsit csodabogár voltam. Nem jártam bulizni, nem érdekelt a divat, nem voltam egy plázacica. A természet és a lovak voltak a mindenem. Lovagoltam, 14 évesen edzősködtem, és rajongtam az olyan, nálam idősebb emberekért, legyenek azok nők vagy férfiak, akikre felnézhetek. Szerintem innen jött az is, hogy nekem általában mindig idősebb párjaim voltak. Igaz, három hónapnál egyik sem tartott tovább, mert nem volt rájuk időm. Ha választanom kellett, hogy randira menjek, vagy a lovakhoz, mindig az utóbbi győzött. Nincs olyan férfi, aki ezt eddig elfogadta volna. Gjoni volt az első. Úristen, el sem hiszem, már nyolcadik éve élünk együtt! Nagyon hosszú, ijesztően hosszú idő” – mondja nevetve.
„Hosszú pórázon tartom”
Vajon mi a titkuk, hogy a szerelmük kiállta az idő próbáját? A szabadság, amit egymásnak adnak, ahogy elfogadják a másik hibáját. Ahogy elismerik a másik erényeit, ahogy felnéznek egymásra. „Én visszaadtam Gjoninak a nőkbe vetett hitét, ami előttem kicsit elveszett. Volt, aki átverte, akinek csak a pénze kellett. Eleinte velem is bizalmatlan volt, de aztán sikerült ezt kiűznöm belőle. Eleinte féltékeny voltam rá, foggal-körömmel ragaszkodtam hozzá, rövid pórázon tartottam, aztán rádöbbentem, ha akar, úgyis megcsal. Hosszabbra engedtem a pórázt, mert már tudom, soha nem csalna meg, mert abban a pillanatban elveszítene. Mondja is, ennyit az egész nem ér.”
Megtalálta a számítását
Fanni érettségi után szeretett volna a Testnevelési Egyetemre menni, de rájött, női lovasedzőként soha nem futhatna be akkora karriert, mint a férfiak. Miután a természet és a lovak szerelmese, megfordult a fejében, hogy agrármérnök lesz, de ezt is elvetette. Végül fogtechnikusnak tanult, dolgozott is fogtechnikusként, de az, hogy nyolc-tíz órát üljön egy helyben, nem ment neki. Évek óta egy német áruházlánc üzletvezető-helyettese, azt mondja, ott megtalálta a számítását.
Kiemelt kép: Smagpictures
