Fodor Zsóka: „Andris nekem sosem udvarolt”

Sosem veszekednek, a magánéletben, és a munkában is nagy közöttük az összhang, egyedül egyvalamiben nem értenek egyet: hogy ötvenegy vagy ötvenhárom éve indult a barátságuk. „Zsóka szerint 1972-ben találkoztunk a békéscsabai színházban, de én akkor már biztosan Kaposváron voltam, szóval 1970-ben dolgoztunk először együtt. Mondjuk, ennyi év után mit számít ez már! – kezdi nevetve a színész. – Emlékszem, Polyák Zoli angyali kollégám barátnője volt, így ismertem meg, majd együtt játszottunk a Fiúk, lányok, kutyák című darabban. Zsóka ekkor már vezető színésznő volt, én meg teljesen zöldfülű, mégis hamar egymásra találtunk. Hiszem, hogy a humor hozott össze minket.”
„Andris egy végtelenül bohém és csibész srác volt, aki örömmel csapta a szelet a hölgyeknek, majd összekerült egy osztálytársnőmmel – veszi át a szót a színésznő. – A szálak hamar összeértek, és ugyanaz lett a társaságunk. Az első pillanattól kezdve barátok voltunk, Andris nekem sosem udvarolt. Ez valahogy fel sem merült köztünk soha. És az is igaz, hogy a húszas éveim elején egy ’se melle, se segge’ színésznő voltam – no persze ha kellett, jó nőt varázsoltam magamból. A következő húsz évben sem veszítettük egymást szem elől, de tény, a Barátok közt fűzte ismét szorosabbra a barátságunkat. Rengeteg közös emlékünk van, ami összekovácsolt minket, de amit sosem felejtek el Andris­nak, amikor egyszer vendégül látott minket Pilisvörösváron. A bátyám hazalátogatott Venezuelából, még az édesanyám is élt, és áthívott magukhoz, a feleségével pedig terülj, terülj asztalkámmal vártak. Ez a gesztus a mai napig a szívemet melengeti. És bárhonnan is nézzük, több mint ötven éve változatlanul jóban vagyunk, ez magáért beszél.”

Kiemelt kép: Smagpictures