Hazai sztár

Szinetár Miklós, Dóra és Makranczi Zalán: „Nálunk a család az első”

Egy házban élnek, és mostanában egy helyen is dolgoznak, mégis megoldják, hogy ne mosódjanak el a határok munka és család között. Egy darab azonban most összehozta őket.

Az utóbbi hetekben időszakos színházi próbateremmé alakult a népes Szinetár–Makranczi család otthona, ugyanis a neves direktor, Szinetár Miklós rendezi lányát, Dórát, valamint vejét, Zalánt a Dunakanyar című kétszereplős darabban.

Szigorú menetrendet követnek

Az olvasópróbákat otthon az ebédlőasztalnál ejtették meg hármasban, míg Dóra és Zalán az éj leple alatt tanulták együtt a szöveget. Elsőre azt gondolná az ember, nem szerencsés hazavinni a munkát, hiszen biztos kevesebb idő jut akkor a családra, de hamar kiderül, szó sincs ilyesmiről, sőt. „Igencsak nehéz lenne, ha nálunk minden csak a munkáról szólna, hiszen Dóriéknak van négy gyönyörű gyerekük, közülük három ráadásul még intenzív foglalkozást igényel – fog bele Szinetár Miklós. – A munka fontos része az életünknek, ez igaz, de csupán csak egy szelete annak.” Dóri azt meséli, hármójuk közül édesapja ügyel arra, hogy a családi programok mellett a munkára is jusson idő. „Előre beírtuk a naptárunkba, mikor próbálunk, ő pedig a kiírt időpontban megjelenik a szövegkönyvvel és a ceruzájával, onnantól kezdve pedig nincs olyan, hogy el kell mosogatni, vagy hogy lejárt a mosógép. A szövegtanulás már más tészta. Amikor a gyerekek elaludtak, mindent elrendeztünk másnapra, vagy épp hazaért valamelyikünk az esti előadásáról, szépen kinyitjuk a példányt, és mondjuk a szöveget, mielőtt beájulnánk az ágyba.”

„Eddig azonnal behúztuk a kéziféket”

A rendező és lánya korábban kifejezetten kerülték a közös munkát. Férjével is csak egy rövid darabban játszott együtt a Spinoza Színházban, A Pulitzer-ügyben. Ezt azért vállalták, mert így fektetésre hazaérnek. „Amióta egy család lettünk, próbálunk vagy Zalán, vagy én otthon lenni a gyerekekkel – mondja Dóri. – Így ha bármikor felmerült, hogy közösen dolgozzunk, inkább azonnal behúztuk a kéziféket.”
Zalán szerint azért is vállalták a közös munkát, mert egy ideje mindketten keresik azokat a helyzeteket, amelyek kizökkentik őket a megszokott munkarendből. Másrészt ajándékként élik meg, hogy még ha munka közben is, de legalább együtt lehetnek. „Igyekszünk mindent úgy intézni, hogy az az összes gyerek számára a legjobb legyen. Szemrebbenés nélkül mondunk le munkáról, ha máskülönben az lenne, hogy nincs, aki elmenjen a kisfiunkért a bölcsődébe. Most teljes mértékben a gyerekek vannak fókuszban. 33 éves koromig a színház fontosabb volt, mint a családom, de amióta gyerekeim vannak, az övék a prioritás.”

„A játékban annyira nem vagyok jó”

A darabot november második felében mutatják be Szentendrén a Szamos cukrászda Klimt-termében. A Duna-menti város közel áll a család szívéhez. „Én nem messze nőttem fel – meséli Dóri. – Nekem ez a hétvégét jelenti, hogy egy helyi étteremben ebédelünk a szüleimmel, hogy a jó időben sétálunk, vagy hogy nyári színházba sietünk.” Zalán hozzáfűzi: „Van egy csodálatos kis játszótér a városban, ahová a kisfiunkkal járunk ki, de a családi születésnapokat is valamelyik helyi étteremben ünnepeljük. Ha jó idő van, kibiciklizünk, de nyáron néha csak úgy kiugrunk egyet fagyizni a gyerekkel.” A családi programokról természetesen senki sem hiányozhat. „Sok időt töltök az unokáimmal – teszi hozzá Szinetár Miklós. – De korántsem vagyok olyan aktív, mint a vőm. Zalán valami hihetetlen partnere a gyerekeknek, rengeteget foglalkozik velük. Én mindig úgy voltam a gyerekeimmel és az unokáimmal, hogy nekem akkor kezdenek a partnereim lenni, amikor már nagyok, és lehet velük beszélgetni. Amikor kis korukban játszani kell velük, abban nem vagyok olyan jó, Zalán és Dóri viszont remek benne.”

Hiteles környezetben, egy cukrászdában adják elő a darabot (Fotó: Smagpictures)

Szinetár Miklós jövőre lesz 90

Jövő februárban kerek évfordulót ünnepel, 90 éves lesz. „Ez statisztikailag rossz jel, hiszen kilencven fölött már nem sok van hátra. De szerencsére jól érzem magam, vannak feladataim, és érdekel a világ. Hogy aztán mi lesz, azt nagy érdeklődéssel várom” – mondja.