Szerelem vagy szeretet?
„A szerelem egy párkapcsolatnak, házasságnak az alapja, ami hiszem, hogy akár több évtized elteltével is lángolhat. Negyven éve vagyunk együtt a feleségemmel, és én ugyanúgy szeretem őt, mint amikor megismertem. Nem alakult át szeretetté, meg ilyen baromságok. Ha ránézek a feleségemre, akkor még ennyi idő múltán is egyből megkívánom, ennél több pedig nem is kell.”
Erő vagy gyengédség?
„A szex nagyon fontos, mondhatni, mindennek a mozgatórugója. Nem vagyok egy ’extrém sportoló’ ebben a tekintetben. Nem kell bilincs meg korbács ahhoz, hogy felkeltsék bennem a vágyat. Bármennyire is furcsa, de a szexben, konzervatív vagyok. Egy-egy érintés vagy csók százszor többet jelent számomra.”
A hűtlenség megbocsátható?
„Mindig is nagy csajozógép voltam, imádom a nőket, és most is elég szabadelvű vagyok. Ezzel a feleségem is tisztában van, úgyhogy inkább nem néz oda. Biztosan nem tudnám elfogadni, ha megcsalna. Ne akarja senki az én ’mikrómban’ sütögetni a kolbászát, az enyémnek viszont semmi baja nem lesz, ha máséba beteszem. (nevet) Nem érdemes egy házasságot kockára tenni egy kis szórakozásért.”
Mindent meg kell beszélni?
„Nincsenek lelki problémáink, vagy legalábbis nem szoktunk ilyen nagy beszélgetéseket lefolytatni. Az anyagi természetű dolgok viszont mindig felmerülnek, mert a feleségem imád többet költeni annál, mint amennyit megkeresek. Állandóan lenullázza a családi kasszát, de ezért nem tudok rá haragudni. Vegye meg a századik pár cipőjét vagy kenceficéjét, ha ez a szíve vágya. Azt se tudom, mennyi megtakarításunk van. Inkább meg sem kérdezem.”
Fontos az önirónia?
„Nagyokat röhögünk a feleségemmel azon, ha valami nem működik az ágyban, de ezen nincs mit szégyellni, hisz én sem leszek már fiatalabb. Nyíltan vállaljuk és humorral kezeljük az esetleges gyengeségeinket, nem görcsölünk rá semmire, legalábbis én biztosan nem. Túl rövid az élet ahhoz, hogy siránkozzunk, bánkódjunk, inkább érezzük jól magunkat, és ami a legfontosabb: tudjunk magunkon nagyokat nevetni!”
Amiről nem tudunk, nem fáj?
„Folyamatosan gyanakszik rám a feleségem, állandóan megles, figyelget, ellenőriz. Múltkor például nem a megszokott úton mentem haza, hanem kerülőúton, mert nagy volt a forgalom, erre számonkért, hogy én mit kerestem arra. Én kevésbé vagyok féltékeny, ha mégis, akkor azt lerendezem magamban. Nem megyek utána a dolgoknak, és neki is mindig ezt javaslom, mert ahogyan a mondás is tartja, aki keres, az talál. Amiről meg nem tudunk, az ugyebár nem fáj, nem is létezik.”
