A várandóssága vége felé jár a népszerű táncos, aki a harmadik trimesztert is jól viseli. Olyannyira, hogy még mindig aktív! Mint meséli, jólesik neki a mozgás, persze csakis orvosi engedéllyel mer órákat tartani.

Az utóbbi időben értelemszerűen rengetegen kérdezik meg tőle, hogy érzi magát. Ő pedig nem győzi lekopogni, amikor azt válaszolja: Nagyon jól! „Szerencsés vagyok, eddig kevés dologra tudtam csak panaszkodni” – kezdi Stana Alexandra.

„Az órák után sokkal energikusabb vagyok”

Olykor már fájdogál a dereka, kissé vizesedik is, de szerinte még ezek ellenére is viszonylag könnyű babavárás az övé. „Ezek inkább kényelmetlenségek. Mint ahogy az is, hogy sokszor kell kimennem a mosdóba. Hosszabb utakat már nem bírok – neveti el magát. – De hogy mennyire jól viselem a várandósságot, azt az is jól mutatja, hogy még mindig dolgozom. Így a szezon végén az esküvős párok már kifutottak, de magánórákat továbbra is tartok, viszont már csak heti kétszer. Ezek engem iszonyatosan feltöltenek!

Szeretek a tanítványaimmal lenni, akik egyébként annyira helyesek, mert átvették ezt a kismamás pingvinmozgásomat

– jegyzi meg jókedvűen. – És bármilyen meglepő, az órák után sokkal energikusabb vagyok. Jót tesz a mozgás, meg persze az is, hogy eltereli a figyelmemet. De azt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mindezt az orvosom engedélyével teszem.”

Rácáfolt a pletykákra

Alexandra a várandóssága alatt több fotózáson is részt vett, ami különösen jót tett az önbecsülésének, és amit épp ezért szívből ajánl más kismamáknak is. „Szerintem majd’ minden nő nevében mondhatom, nem feltétlenül egyszerű megemészteni azt, hogy a terhesség alatt megváltozik a testünk…

Ráadásul én egész életemben, mondjuk úgy, hogy a testemből éltem, és egy grammot nem hízhattam. Most meg volt egy nagyobb ugrás, amikor azt vettem észre, hogy a három mérettel nagyobb ruha sem jó rám…

De ekkora pocakkal is szerettem volna megélni a nőiességemet, és nekem ezek a fotózások ebben nagyon sokat segítettek.” Alexandra több képet is megosztott a közösségi oldalán, és volt köztük olyan is, amin a párjával együtt szerepelnek, az öltözékükből ítélve pedig úgy tűnt, mintha ezek esküvői fotók lennének… „Erre sokan rákérdeztek, tehát hogy összeházasodtunk-e. De nem, bár értem, miért hihették azt” – mosolyodik el.

„Ahány kismama, annyi szülés”

A babaholmik beszerzésével jól állnak, és már a kórházi táska is össze van készítve. Alexandra izgatottan várja, hogy végre találkozhasson a kisfiával. „A kezdő baba-kelengye megvan. Eleinte azt gondoltam, későn kezdtük el beszerezni a dolgokat, mert a barátnőim többsége ilyentájt már rég megvett mindent. De igyekeztem átgondolva vásárolni, illetve bepakolni a kórházi táskába.

Egyébként a szerelmem már készenlétben van, ha egy kicsit is beszúr a hasam, már fogja a táskát, hogy ’induljunk!’

– jegyzi meg nevetve. – Persze minden lehetséges módon próbáltam felkészülni a szülésre, sokat olvastam is róla, de ahány kismama, annyi szülés. Hogy természetes úton jön-e a világra a kisbabám, vagy császározni kell, az majd ott a szülőszobán derül ki. De annyi biztos, hogy apás szülésre készülünk – mondja vidáman. – Én csak annyit kívánok, hogy kisfiam húzza ki a kiírt dátumig, hisz az lenne neki a legjobb, és hogy a lehető legkönnyebben jöjjön a világra…”