Majdnem tragédiával végződött a film készítése, miután az egyik színészt a jeges Dunába lökte egy robbanás. A Kárpáthy Zoltán című film idén 60 éves.

Hatvan év telt el azóta, hogy Várkonyi Zoltán rendező kamerája előtt megszületett a magyar filmtörténet egyik leglátványosabb romantikus történelmi filmje, a Kárpáthy Zoltán. A Jókai Mór regényéből készült alkotás különlegessége, hogy nem egyszerűen folytatása az Egy magyar nábobnak: a két filmet hatalmas vállalkozásként szinte egyidőben forgatták.

A televíziók a mai napikg sokszor vetítik a filmet, és valljuk be, évről évre egyre szívszorítóbb a stáblistát látni. Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Ruttkai Éva, Básti Lajos, Bitskey Tibor, Venczel Vera – aki Szentirmay Katinkát alakította –, és a többiek már csak a képernyőn elevenednek meg. A hatvan évvel ezelőtti főszereplőgárdából ma már csak Kovács István és Halász Judit él, egyik a címszerepet alakította, másikuk Kőcserepy Vilmát.

A színművészt is vitte a víz

Az 1966-ban forgatott mozi egyik leglátványosabb része az 1838-as pesti árvíz története. Ehhez a filmesek meglepő módon nem egyszerűen díszletet építettek: a jeges, hömpölygő Duna képeit Baján, a Sugovica és a Duna találkozásánál vették fel. Az élet pedig szinte „besegített” a rendezőnek: az 1965-ös nagy árvíz után a következő évben még valódi téli folyami körülmények között tudtak forgatni.

Az egyik veszélyes jelenetben a történet szerint Zoltánnak egy robbanószerkezet gyújtását kell elvégeznie. A feladatra eredetileg Kovács István dublőrét jelölték ki, ám az első próba nem sikerült. Végül maga a fiatal színész vállalta a feladatot, a detonáció pedig olyan erejű volt, hogy Kovács Istvánt a zajló Dunába lökte.

Az árvíz többi jelenetéhez még egy hatalmas „medencét” is létrehoztak Kőbányán. A Mafilm műszaki egységei hat héten át dolgoztak a helyszínen, ahol házakat is építettek, ám ezeknek csak a homlokzata volt valódi. Íg az éjszakai és vízi jelenetekben ezek könnyen összedőltek.

Ma is látható a díszlet

A film egyik legnagyobb varázsa, hogy szinte egész Magyarországot bejárta. Forgattak többek között Keszthelyen, Vácrátóton, Budapesten, Martonvásáron, Székesfehérváron és Baján, de a stáb a Felvidékre, a mai Szlovákia területén fekvő Csesztére is eljutott. A keszthelyi Festetics-kastély különösen fontos helyszín lett. Hazánk talán legszebb kastélya nemcsak a Szentirmay család otthonát „alakította”, hanem több más jelenet háttereként is szolgált. A film egyik legszebb pillanatában, Katinka születésnapján itt csattan el Zoltán és a lány első csókja, mégpedig egy japán ginkgo fa alatt, amely a hírek szerint még ma is áll.

Vácrátóton pedig a botanikus kert különböző pontjai változtak át a történet szerint Pozsony környékévé. A kastély, a tó, a híd és a vízimalom mind a filmesek kezére játszottak. Ami ma békés arborétum, az hatvan éve a Jókai-féle reformkor egyik fontos helyszíne lett.

S hogy miért érdemes újra és újra megnézni a kor nagy kosztümös filmjeit, többek közt a Kárpáthy Zoltánt? A vásznon egy letűnt világ tárul a szemünk elé, mögötte azonban ott van egy egész korszak magyar filmgyártása: óriási díszletek, valódi kastélyok, rengeteg statiszta, veszélyes jelenetek és egy olyan színészgárda, amelyből mára már csak nagyon kevesen maradtak közöttünk.