Tudják egymásról, nehéz emberek, időnként makacsok, sértődékenyek. De ez nem akadálya annak, hogy évtizedek óta szeressék és tiszteljék egymást. Közös történetük 1971-ben a Magyar Televízióban, annak is fodrászatában kezdődött.

Gábor akkoriban még nem volt ismert zeneszerzőként, zenészként – fodrászaként dolgozott ott. „A felvételek előtt nem egyszer Gabi vágta, fésülte, igazította a hajamat. Aztán eltelt jó pár év, és jött a Lövölde tér lemezem, amin együtt dolgoztunk. A dalok szövegét én jegyeztem, ő volt a lemez zenei rendezője” – kezdi Kern András.

„Maga nem tud énekelni”

De vajon mit is jelentett, hogy ő jegyezte a szövegeket? „Ezek nem dalszövegek, nem kész szövegek voltak, hanem szövegvázlatok, történetek, ötletek, rólam, az életemből, a gondolataimból – amiket aztán Horváth Attila segített rendbe hozni –, de a kiadó belement, hogy így küldjük el több zeneszerzőnek, többek között Heilignek is. Sőt azt is mondták, hogy Heilig Gáborral mindenképp találkozzak, mert ha ebből lemez lesz, akkor annak ő lesz a zenei rendezője. És akkor meg is történt ez a találkozás. Így kezdődött a mi barátságunk. Egyébként nekem nem volt olyan küldetésem, hogy mindenképpen énekelnem kell.

Egy rossz főiskolai élményem indított el ezen az úton. Egy tanárom egyszer azt mondta: 'Maga nem tud énekelni.' Ez tizennyolc-tizenkilenc évesen megüti az embert, engem is.

Ezek után gondolhattam volna, jó, akkor nem is kell nekem ezzel foglalkoznom. Később viszont azt gondoltam, lehetséges, valamit ott a főiskolán nem jól énekeltem, vagy nem tettem tanúbizonyságot megfelelő ritmusérzékről, ezért mondták ezt nekem, mindenesetre ekkor már azt gondoltam, miért is ne tudnék én énekelni?”

Kell a humor

Gábor ma is jól emlékszik a napra, amikor Kern becsengetett hozzá a Hegedűs Gyula utcai lakásába, és elkezdtek együtt dolgozni. „Én Kernt és a munkásságát mindig is nagy tisztelettel és elismeréssel figyeltem, sok olyan tulajdonságot véltem benne felfedezni, amivel én is rendelkezem. Például a humorát, amit szeretek, és ami bennem is megvan.

Andrisnak jó hallása és megfelelő hangja volt és van, de akkoriban egyvalami még hiányzott belőle: a periódusérzék, vagyis a biztonság, amellyel egy énekes képes egy dal szerkezetében eligazodni.

Másfél hónapon keresztül mindennap másfél-két órát gyakoroltunk. Én gitároztam, ő énekelt, közben rengeteget beszélgettünk. Nagyon tiszteltem benne a kitartását, az alázatot, ahogy ehhez a munkához hozzáállt. Egyébként az én feladatom az volt, hogy ’összegereblyézzem’ az anyagot, beszéljek a szerzőkkel, megszervezzem a zenészeket, és zeneileg rendezzem a lemezt. Ma talán producernek vagy menedzsernek hívnák ezt a munkát.”

Nehéz eset

A Lövölde tér hatalmas siker lett. Ezzel nemcsak egy népszerű lemez született, hanem egy olyan alkotói és emberi szövetség is a két művész között, amely azóta is tart. A közös munkának hosszú ideig azonban volt még egy meghatározó szereplője: Kern felesége, Judit.

„Andris minden elkészült dalt megmutatott a feleségének, mert szinte egyedül csak az ő ízlésében bízott. Judit volt a végállomás, ami természetesen engem nem töltött el mindig maradéktalan örömmel. Ugyanis amire én rátettem a pecsétet, hogy igen, rendben van, Judit azt mondta: lehetnél ott egy kicsit hangosabb, vagy éppen halkabb. Aztán ahogy Andrissal egyre többet dolgoztunk, egyre jobban megbízott bennem. A közös munka és a mi barátságunk egy idő után családi barátsággá alakult. Ennek is mind a ketten, sőt már négyen örültünk” – meséli Gábor. A két férfi barátságánál maradva felvetődik a kérdés, hogy vajon vita nélkül teltek-e a mögöttük levő évtizedek?

„Andris végtelenül jószívű, jó lelkületű ember, de nem könnyű eset. Ugyanúgy félnek tőle sokan, ahogy Hernádi Judittól is, pedig Judit is egy tündér, amikor megnyílik.

Andris éppen ilyen. Nehéz eset, de meg lehet találni hozzá a kulcsot. Azt hiszem, nekem sikerült” – jegyzi meg a zenész.