Kórházba kerülése után nemrég újra eltűnt hosszú hetekre, és nem lehetett tudni, mi van az egykori teniszcsillaggal. A Story most meglátogatta, ő pedig hol máshol, mint a teniszpályán fogadott minket, és örömmel állapítottuk meg: jobban van.

Több interjút készítettem önnel, ezért is volt számomra beszédes a mentőben készült videó. Ha jól értem, ezúttal nem a kemény edzés és a fogyókúra vezetett ehhez az állapothoz, mint korábban, a Sztárbox idején…

Noszály Sándor: Nem, semmi köze hozzá. A bipoláris betegség nálam összekapcsolódik egy komoly spirituális úttal. Nem gondolnánk, de vékony a határ a kettő között. Én most nem úgy szálltam el, ahogy eddig. Most egy spirituális feszültség tört rám. Ez még május 18-án hajnalban kezdődött, amikor meditálás közben egy dolmányos varjú szállt be hozzám a szobába, és lelkileg teljesen megvilágosodtam. A Tarot-ban ez az állat a halált jelenti, és minő véletlen, az általam nagyra becsült buddhista tanító, Ole Nydahl aznap halt meg… A nővéremnek később telefonon elmondtam, mi történt, meg még számos összefüggést, mert ilyenkor, amikor „fent” vagyok, a számmisztika csúcsán vagyok, ő meg szólt a dokinak, és jött értem a mentő. De jól tette Andi…

Ezután hetekre eltűnt. Ilyenkor mi történik Önnel?

N. S.: Bevittek a kórházba, és pihentem. A telefonomat is elvették, ezért nem ért el senki. Ilyenkor olanzapint adnak, ami enyhíti a mániákus részt. Most egy kicsit átállították a gyógyszerezésemet, és a lítium mellé még kétféle tablettát szedek az új, francia orvosom javaslatára. És ugyanúgy kerülnöm kell a triggereket, amelyeket számomra a stressz és az alkohol jelenti. Egy éve nem ittam, de mint mondtam, spirituális stressz, az ért. Úgynevezett katarzisstressz, ami egy másféle tudatállapot. De már lenyugodtam.

Szonja, a lánya, hogy éli meg az ilyen helyzeteket?

N. S.: Ő egy nagyon empatikus lény, és nagyon izgult értem, de már ő is megnyugodott. Mindent tud, mindent ért. Huszonhárom éves, felnőtt. Ő már többet tud, mint én. Ő már gondolkodónak is született. Ugyanolyan filozofikus alkat, mint én, annyi különbséggel, hogy ő teljesen privát életet él, nem is szereti, ha képet osztok meg róla, és ezt tiszteletben tartom. Feltétlen szeretet és nagyon mély érzelmi kapocs van közöttünk. Egyébként pedig azért Szonja, mert összekevertem a betűket a vezetéknevemben. (nevet)

Milyenek most a mindennapjai, hogy újra otthon van?

N. S.: Én a világ legboldogabb embere vagyok. Felkelek és mosolygok. Mindennel és mindenkivel tökéletes harmóniában élek. Teljesen kitisztult a ­lelkem. Olyannyira, hogy már csak ­George Michael-zenét tudok hallgatni. A kocsiban is az megy, amikor reggel megyek padelezni (a tenisz, a squash és a labdarúgás elemeit ötvöző sportág – a szerk.). De már nemcsak játszani, hanem oktatni is fogom. Nagyon gyors sport, nagyon tetszik. A teniszt játékosként már unom, viszont van egy 12 éves tanítványom, akit még biztos, hogy sikerre viszek. Óriási tehetség! Egyébként pedig újra versenysúlyban vagyok, 95 kilóra fogytam, szóval 55 évesen most eljött a visszafiatalodásom ideje. Egy ráncom sincs. Időközben pedig kész lett a könyvem, Ütős sors címmel, úgyhogy most idő­milliomos vagyok.

És a szívügyekkel hogy áll?

N. S.: Eddig kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy csajozzak, de majd most jön a „Karma-Szútra”, és nem numerológus leszek, hanem numeralógus. (nevet) Viccet félretéve, még ha tudom is, hogy az utóbbi időben az őszinteségem kapcsán megosztó lettem, nem vagyok magányos, van párom. De mivel a jövő engem izgatottá tesz, a múlt pedig depresszióssá, így a jelenben élek. Nekem már nincsenek vágyaim. A pillanatnak élek, azt élvezem ki maximálisan.

Spirituális emberként mit gondol, mi az ön sorsfeladata?

N. S.: A könyvem megírása volt az, amivel elindítottam egy spirituális folyamatot a világban. Egész életemben azt hittem, hogy a legfontosabb csatákat a teniszpályán játszottam, de ma már tudom, a legnagyobb mérkőzést önmagammal vívtam. Ha az én történetem akár csak egyetlen embernek is segít újrakezdeni vagy más szemmel nézni a saját életére, akkor már megérte megírni. Mára tudom, hogy semmi sem történt velem véletlenül. Az sem, hogy 2014-ben meghaltam, mert egyszerűen meghasadt a szívem a válásomkor. Így kellett történnie, hogy újjá tudjak születni, el tudjam engedni az egót, ami a legnagyobb probléma a világban. És most, amikor a világ a spiritualitás felé nyit, közvetíthessem, hogy az egész létezésünk lényege az empátia, az együttérzés és az alázat. Hogy mindannyiunknak „gumisoknak” kell lennünk! Tudja, akiknél a belső számít, nem a külső. Számítson nekünk is a lélek, ne a külcsín.