Gálvölgyi János lányai fekete szívvel, mécsessel búcsúznak elhunyt édesanyjuktól a közösségi oldalaikon.

Meghalt Gálvölgyi János felesége, Gálvölgyi Judit. Lányaik, Eszter és Dorka közösségi oldalaikon változtatták meg profilképüket - Eszter egy mécses fotójára, Dorka egy fekete képre -, a kommentszekcióban pedig egymást érik a részvétet nyilvánító üzenetek, amikben az emberek Juditot gyászolják.

Fotókon Gálvölgyi János és felesége

Gálvölgyi János és felesége

Gávlölgyi Judit, Gács Judit néven született. Édesapja a híres magyar bűvész, Rodolfo volt. A műfordító Judit 55 évvel ezelőtt ment feleségül Gálvölgyi Jánoshoz, házasságukból két lány született.

Gálvölgyi Judit egy Best interjúban így emlékezett vissza a megismerkedésükre.

Tizennégy éves voltam, János tizennyolc, amikor megismerkedtünk. Öt évig jártunk együtt, mielőtt összeházasodtunk. Én színésznőnek, rendezőnek, dramaturgnak készültem, nem sikerült. Így lettem orosz-angol szakos bölcsész. Aztán elkezdtem könyveket fordítani és minden nagyképűség nélkül mondhatom, fordítóként egész szép pályaművem van. Több tízezer oldalnyi szöveget fordítottam már le. Nagy szerencsém, szerencsénk, hogy én itthon dolgozom, ezért tudok Jánosnak a hátországa lenni, és mindent, amire szüksége van, megadni neki.

A szerelem hullámzok, a barátság megmarad

A 81 évesen elhunyt Gálvölgyi Judit a Magyar Cirkusz és Varieté vállalatnál kezdte pályafutását, ahol tolmácsként segítette a nemzetközi artista világot. Később a Magyar Rádió angol szekciójának munkatársa lett. Műfordítóként fantasztikus örökséget hagyott maga után, miközben híven ápolta rajongott édesapja, a világhírű bűvész, Rodolfo emlékét is. De ő volt Gálvölgyi János felesége, két gyermek édesanyja, és nagyon szerette ezt.

Szereti, ha vele vagyok, ha mindent együtt csinálunk, szeret velem beszélgetni, miután egy kicsit értek a színházhoz, sokszor kikéri a tanácsomat, a premier után mindig megkérdezi, milyen volt, én pedig őszintén mondhatok véleményt. Tehetem ezt azért, mert barátságnak indult a kapcsolatunk, szerelem, házasság lett belőle, a szerelem hullámzik, hol van, hol nincs, de a barátság soha nem ingott meg köztünk. Az végig megmaradt. Tudom azt, hogy Jánosban megbízhatok, minden gondomat megoszthatom vele, és ez kölcsönös. Ennél biztosabb alapja nem lehet egy házasságnak.

Cetlik, kedves mondatokkal

Soha nem érezte áldozatnak, hogy ahogyan fogalmazott azt, hogy mindig kéznél van. „Ha azt akarom, hogy akit szeretek, annak a legjobb legyen, akkor ez nem áldozat, nem kínlódás, nem gyötrelem a részemről. Szívből csinálok mindent, mert ha szeretek valakit, akkor szeretem, és minden természetes. Ha nem szeretem, akkor csókolom, a kezemet se fogja meg.” Judit egykor a Storynak azt is elmondta, a színházi szakmában kevés az igaz barátság, túl sok a féltékenység, az irigység. „Nem mondhatok mást, neki én, nekem ő a legjobb barátom, így miért is ne ragaszkodna hozzám” – fogalmazott, majd arról is mesélt, hogy hosszú évek óta hasonlóan teltek mindennapjaik.

Ami többnyire meghatározza a napunkat, az a közös ebéd. Mégpedig meglehetősen későn. János délelőttönként próbál a színházban, háromkor ülünk le az asztalhoz. Bármennyire is éhes vagyok, soha nem eszem nélküle. Mindig megvárom. Egy tál ételesek vagyunk, nem eszünk sokat, tudom, János „jól néz ki,” de hát ilyen alkat. Aztán elmegyünk együtt vásárolni, amit tudom, ő gyűlöl, de miután én nem cipekedhetek, szó nélkül jön velem, és segít. Amikor pedig, mondjuk, egy napig nem találkozunk, mert vidéken játszik, és csak éjjel jön haza, cetliket hagyunk egymásnak, kedves mondatokkal.

„Szeretném, ha én halnék meg előbb”

Gálvölgyiék 55 éven át át, az esküvőtől Judit haláláig nem veszekedtek, mert öt évig, amíg együtt jártak, kiveszekedték magukat. „János öt évig udvarolt nekem, és ez idő alatt azt játszottuk, hogy elmondtuk egymásnak a rossz tulajdonságainkat, rossz szokásainkat. Hogy ne kapjon zsákbamacskát a másik.” A féltékenységet hírből sem ismerték.

Neki van egy külön élete, nekem nincs, mert itthon vagyok, de féltékeny soha nem voltam. Viszont mindig féltettem, féltem, nehogy valami baja essen, nehogy baleset érje….ha mondjuk, választhatnék, hogy melyikünk menjen el előbb, azt választanám, hogy én haljak meg előbb. Nem bírnék, nem szeretnék János nélkül egy napot sem élni. Ezt a szüleim megoldották. Anyám szerda este halt meg, de apám már előtte, hétfőn rosszul lett, összeesett, elvesztette az eszméletét, és nem tudott arról, hogy anyám közben elment. Vasárnap hajnalban apám is meghalt. A társ borzasztó fontos. Sokan vannak, akik nem tudnak, nem is akarnak a társuk nélkül élni. Én sem.