Összetört a szíve, mégsem kesereg. Egy héttel azután, hogy 43 év szolgálat után végleg búcsút intett az Országos Mentőszolgálatnak, Győrfi Pál most először mesél arról, hogyan élte meg élete legfájdalmasabb lezárását. A story.hu-nak őszintén vallott a méltatlan búcsúról, a gyászáról, és arról, kik adnak neki erőt ahhoz, hogy újrakezdje az életét.

Az egész országot meglepte a hír: 43 év után távozik az Országos Mentőszolgálattól Győrfi Pál. A legtöbben szinte elképzelni sem tudják a mentőszolgálatot nélküle, hiszen majd’ negyedszázadon át ő volt az intézmény arca és hangja. Júniusban váltották le a szeretett szóvivői munkaköréből, és végül úgy döntött, teljesen lezárja azt az életet, amely gyerekkora óta meghatározta a mindennapjait.

A döntés mögött hosszú vívódás, álmatlan éjszakák és rengeteg érzelem állt. Bár a gyászfolyamat még mindig tart, a négygyermekes édesapa nem szeretne beleragadni a fájdalomba.

Inkább próbál erőt meríteni abból, amit az elmúlt több mint négy évtized adott neki. Győrfi Pál most először a story.hu-nak beszélt arról, hogyan élte meg a méltónak nehezen nevezhető búcsút, és milyen terveket dédelget a jövőre nézve.

Hivatás az életért

Győrfi Pál gyerekként szeretett bele a mentős világba. Már hét-nyolc évesen a mentőállomásokon töltötte a szabadidejét, miközben más gyerekek focisták vagy filmsztárok autogramját gyűjtötték, ő mentősök aláírásait kérte egy füzetbe.

Tizennyolc évesen aztán valóra vált az álma: mentőápolóként kezdte, később diplomás mentőtiszt, majd szóvivő és kommunikációs igazgató lett. A munkája nem egyszerű állás volt számára, hanem hivatás, amelyet 43 éven át teljes szívvel végzett. Közben családot alapított, négy gyermek édesapja lett, mégis mindig jutott ereje arra, hogy a nap bármely órájában a mentőszolgálat rendelkezésére álljon.

Június elején azonban váratlan fordulat következett. Bejelentették, hogy leváltják a szóvivői posztról.

Hét kormányzati ciklusban, kilenc főigazgató alatt szolgáltam szóvivőként. Nyilván minden váltás magában hordozta a szóvivő csere lehetőségét, mégis a helyemen maradhattam. Most is bíztam benne, hogy folytathatom a munkát, de sajnos nem így történt.

Az elmúlt huszonöt évben teljesen megváltozott a világ és benne a mentőszolgálat kommunikációja is. Egyedül kezdtem, mostanra már komoly csapattal dolgozgattam. A digitalizáció, a közösségi média, az AI új lehetőségeket hozott, jelentős eredményeket értünk el, de számomra ez most véget ért...” – mondja lapunknak szomorúan.

Bár más munkakörben továbbra is maradhatott volna a mentőszolgálatnál, de végül élete talán legnehezebb döntését hozta meg.

„Nagy dilemmát jelentett, hogy maradjam a szervezetnél koordinátori munkakörben, vagy keressek új kihívást. Mindkét választás riasztó volt. Nem tudtam elképzelni, hogy olyasmit csináljak, ami nem én vagyok, de azt sem, hogy elhagyjam azt a helyet, ami gyerekkorom óta az életem fontos része. Sokáig őrlődtem, végül július közepén meghoztam a döntést: kilépek a Mentőszolgálattól!”

Még gyászolja a Országos Mentőszolgálatot

Negyvenhárom év után nem lehet egyik napról a másikra lezárni egy életet. Győrfi Pál szerint ez nem egyszerű munkahelyváltás, hanem egy olyan veszteség, amelyet időbe telik feldolgozni.

Ez számomra valódi gyászmunka. Ahogy a pszichológiában is leírják, ennek megvannak a maga állomásai: a sokk, a tagadás, a düh, a szomorúság és végül az elfogadás. Én is ezen az úton járok.

Érdekes módon a düh fázisa nálam elmaradt. Pedig ilyenkor természetes lenne haragudni a döntéshozókra vagy az egész világra, de bennem nem volt ilyen érzés. Inkább szomorú vagyok, amiért így ért véget a pályafutásom. Ez nem egyszerűen egy munka volt számomra. Hanem a szerelmem, a hobbim, a második családom, gyakorlatilag az életem. A hétvégéimet is ennek szenteltem, soha nem éreztem tehernek, mert imádtam csinálni. Mégsem szeretnék sokat keseregni. A gyerekeimnek azt szeretném megmutatni, hogy a nehézségek egyben lehetőségek is, a változás pedig az élet velejárója. Pozitív hozzáállással, munkával és szeretettel könnyebb talpra állni.”

Új kihívást keres

Most először van ideje megállni. A családjával Balatonnál pihen, próbál feltöltődni, és közben lassan körvonalazódik a jövő is.

„Most Szigligeten vagyunk a családdal, hogy egy kicsit kiszellőztessem a lelkemet, és átgondoljam, hogyan tovább. Egy szervezet, márka kommunikációjának építésében és a média szereplésben van a legnagyobb gyakorlatom. Régóta tartok motivációs előadásokat, tréningeket a testi-lelki egészségről, a longevity területeiről háromszázezer követőm van a közösségi médiában, egyetemeken tanítok. Most a könyvírás is megfordult a fejemben, de nyitott vagyok teljesen új irányokra is.

A mentőszolgálatnál eltöltött 43 évet semmi nem fogja kiváltani, az egy külön polcon marad az életemben. De bízom benne, hogy jönnek új kihívások és hasznos dolgokat csinálhatok a jövőben is.

Már kaptam megkereséseket is, de még korainak érzem, hogy bármi mellett azonnal elköteleződjek. Ez most az elengedés időszaka. Ebben a családom jelenti a legnagyobb támaszt. Most is összekapaszkodunk, és erőt adnak ahhoz, hogy előre tudjak nézni.”

Sok szeretetet kap

Győrfi Pál most érzi igazán, hogy milyen sokan szeretik. Az első napokban a telefonja szinte megállás nélkül csörgött, és azóta is megszámlálhatatlan együttérző, bátorító üzenetet kap ismerősöktől és idegenektől. „Sok mentőbajtárs is hívott vagy üzent. Olyan megható üzeneteket kaptam mentőorvosoktól, ápolóktól, gépkocsivezetőkétől, mentésirányítóktól és kollégáktól, amelyeket egész életemben őrizni fogok. Igazi család voltunk. Nagyon fognak hiányozni.”