Győrfi Pál több mint 40 éve szolgál a mentőknél, végigjárta az úgynevezett szamárlétrát. Imádja a szakmáját, de azt mondja, ezt csak úgy tudja csinálni, ha a magánélete is rendben van. Most erről az útról mesél.

A mentők az év legnagyobb megmérettetésén van túl: a Bajnokok Ligájának budapesti döntőjén. Egy teljes éven át készültek a sporteseményre, aminek lebonyolítása – azt mondja – hibátlanul sikerült. Több százezer szurkoló, sportoló, világsztár és vendég érkezett Budapestre, de ez az óriási tömeg szerencsére semmilyen rendkívüli feladatot nem adott a mentősöknek, egyetlen igazán súlyos eset sem történt. „Én a döntőt otthon néztem a családommal, másnap ugyanis gyereknapi programra készültem. Nem is akármilyenre!”

„Szia, Mentő!”

Győrfi Pál vasárnapot a budapesti Szent László Közösségi Házban kezdte, amely a nagy sikerű Szia, Mentő! kampányhoz kapcsolódott.

A rendezvényen ott volt ennek a történetnek a kis főhőse is, az ötéves Medárd, aki édesanyja betegsége miatt ügyesen riasztotta a mentőket, ezzel megmentve annak életét.

„Ezen a rendezvényen gyerekeket tanítottunk segélyhívásra, újraélesztésre, és beszélgettünk arról is, hogy mit kell tenni vészhelyzetben. Úgy beszélgettem velük, ahogy anno velem is sokat beszéltek a szüleim, és ahogy én is sokat beszélgetek erről a gyerekeimmel.”

Gyerekkori kaland

Pál, vagy ahogy mindenki szólítja, Pali gyerekkora óta mentősnek készült. Erről így mesél: „Szinte a mentőállomásokon nőttem fel, hét-nyolc éves koromtól gyakorlatilag állandóan ott lógtam. A legtöbb gyerek mesefigurákért rajongott, az én hőseim a mentősök voltak. Volt egy autogramfüzetem, amelyben a legendás mentősök aláírásait gyűjtöttem.

A Szobi utcai mentőkórház kapujánál például órákat töltöttem, nagy boldogság volt, amikor a nyitott ablakon bepillanthattam a rohammentősök szobájába, hallhattam, ahogy megszólal a telefonjuk, feljegyzik a riasztást, majd pillanatok alatt indulnak életet menteni. Karambolokhoz, gázolásokhoz, újraélesztésekhez siettek. Nekem ez volt gyerekkorom egyik legizgalmasabb kalandja.

Győrfi Pál kislánya jósnő szeretne lenni

Győrfi Pál álmai valóra váltak, végigjárhatta a szakmai szamárlétrát, mentőápolóból mentőtiszt, szóvivőből kommunikációs igazgató lett.

Miután ez az élete, joggal gondolta, ha majd egyszer neki is lesznek gyerekei, ők is követik a példáját. Azt mondja, sajnos nem így lett.

„Amikor megszületett az első fiam, abban reménykedtem, hogy Dani is beleszeret a mentők világába, mint én annak idején. Azt gondoltam, neki is akkora élmény lesz, mint nekem volt. Nem így történt, a fiam teljesen más utat választott. Kommunikációt tanult a Közgázon, mesterséges intelligenciával foglalkozik, de ugyanolyan lelkesedéssel végzi a munkáját, ahogy én. Rajta kívül van még három gyerekem – Ádám, Aliz és Lilla –, hogy belőlük mi lesz, nagy kérdés. Arra büszke vagyok, hogy mindegyikük tudja, hogyan kell életet menteni. Az Országos Mentőszolgálat ugyanis évek óta szervez úgynevezett Mentő Manó-táborokat a dolgozók gyermekeinek, itt megtanulták az elsősegélynyújtást, megismerték a mentőautókat belülről is, ellátogatnak a Mentőmúzeumba, és játékosan sajátítják el az életmentés alapjait. Aliz különösen érdeklődőnek bizonyult.

Egészen pici volt, amikor egy nagy plüssmacin tanulta az újraélesztést. Annyira lelkes volt, hogy még ápolónőjelmezt is vettem neki. Imádott például játékból injekciót beadni.

Egyébként Aliz egyik nap azzal állt elő, hogy tudja, mi lesz belőle. Szinte biztos voltam benne, hogy valamilyen egészségügyi szakmát mond, helyette kibökte: jósnő szeretne lenni! Amikor ez eszembe jut, most is nevetek rajta.”

Túlélte a házasságuk az állandó munkát

Győrfi Pál számára a család jelenti az igazi biztonságot. Feleségével, Adrival húsz éve vannak együtt. Kapcsolatuk akkor kezdődött, amikor Pali túl volt a válásán, épp szingli volt, és Dani fia sokat volt vele.

„Egy elvált, gyerekes szülőnek egy új kapcsolatnál elsőrendű kérdés, hogy a hölgy hogyan fogadja a korábbi kapcsolatból született gyereket. Adri az első pillanattól kezdve természetesen kezelte.

Sokan csodálkoznak azon, hogyan lehet hosszú távon együtt élni egy olyan emberrel, velem, aki szinte folyamatosan dolgozik, szerepel, nyilatkozik és szervez. Szerencsére a házasságunk ezt is túlélte.

Biztos nem vagyok tökéletes férj, a házimunka nagy részét Adri végzi, de azért én sem maradok ki a feladatokból. Vasalok, szemetet viszek le, teregetek, és természetesen a gyerekek körüli logisztikából is kiveszem a részem.”