story.hu: Nem szerepel gyakran ilyen típusú tévéműsorokban, most mégis igent mondott. Miért?
Szinetár Dóra: Legfőképpen Hevér Gábor miatt. Amikor az előző évad ment a tévében, mi éppen a Gólkirályságot forgattuk, és meglepett, mennyire megérintette őt ez az egész. Őszintén szólva, eleinte nem is értettem, mi történik vele. Aztán miután megérkezett a felkérés, megnéztem a második évadot. Nagyon tetszett, de még akkor sem szippantott be annyira.
Egy kicsit még nevettem is magamban, mondván, komoly felnőtt emberek tényleg hosszú órákon keresztül kizárólag arról beszélnek, hogy X mit mondott Y-nak. Ez nem lehet igaz!
Ehhez képest nagyjából öt perccel a beköltözés után már én sem tudtam másról beszélni. Csak erről. A castingon figyelmeztettek, hogy így lesz.
story.hu: Milyen volt a casting? Színésznőként már több tucat meghallgatáson túl van. Mennyiben volt ez más?
Sz. D.: Itt egyáltalán nem izgultam. Kedvesen elbeszélgettünk, játszottunk. Jól éreztem magam, de még ott sem volt különösebben izgalmas a dolog. Nem voltam biztos benne, hogy az alapján érdekes szereplő leszek a készítőknek. Szerencsére tévedtem.
story.hu: A családja mit szólt hozzá, amikor elmondta nekik, hova készül?
Sz. D.: A férjemnek (Makranczi Zalán színész – a szerk.) leesett az álla. Nem értette, miért lelkesedem ennyire, hiszen ő nem nézte a korábbi évadokat. Ehhez kell egy bizonyos fokú infantilizmus, mert itt a nap 24 órájában játszol. Ő meg jelenleg egy nagyon felnőtt korszakát éli. Ettől függetlenül teljes mellszélességgel támogatott, ami nélkül nem is vállaltam volna el.
story.hu: Milyen jótanácsokkal engedték el?
Sz. D.: Elég volt a tudat, hogy mindent megoldanak nélkülem. Mindenki odatette magát a családban a távollétemben. Én meg úgy éreztem magam, mint egy elvonuláson vagy csapatépítő tréningen. Viccesen hangzik, de tényleg így van.
A hétköznapokban rengeteg dolgot kell egyszerre kézben tartanom, munka, gyerekek és a többi. Itt pedig egyetlen feladatom volt: ne essek ki a játékból.
Ráadásul szeretem az embereket elemezni, megérteni a motivációjukat. Bizonyos szempontból ehhez a játékhoz jól jön a színházi gondolkodás, hiszen ott is állandóan a karakterek indítékait és cselekvéseit elemezzük.
story. hu: Az elmondottak alapján egy pszichológus veszett el önben. Nem gondolkodott ezen a pályán?
Sz. D.: Nem dobtam el magamtól a gondolatot, hogy egy szép napon elvégzek egy pszichológusi képzést, mert szeretem az embereket, és így sokkal könnyebb megérteni őket.
story.hu.: Előfordult olyan helyzet a kastélyban, amikor pont ez a jóhiszeműség tévesztette meg?
Sz. D.: Volt néhány olyan szereplő, akit előzetesen ismertem, dolgoztunk együtt, kimondottan jóban vagyunk. Ilyen például Péterfy Bori vagy Trill Beatrix. Velük nem is tudtam teljesen elfogulatlan lenni.
story.hu: Önmagával kapcsolatban voltak érdekes felismerései, amikre a játék ébresztette rá?
Sz. D.: Jó néhány.
Még mindig rettenetesen nehezen viselem az érzelmi manipulációt. Amikor valaki azt érezteti velem, ha nem cselekszem így vagy úgy, nem fog szeretni. Ebben jó párszor volt részem a magánéletemben és a pályafutásom során is.
Azt hittem, megtanultam kezelni őket. Az Árulók megmutatta, hogy ezzel van még dolgom bőven.
story.hu: Összességében megérte, elégedetten tért haza?
Sz. D.: Egyértelműen igen. Ez a műsor azért is érdekes, mert itt tényleg kiderül, kit milyen személyiség. És bebizonyosodott, szélsőséges érzelmi helyzetekben sem reagálok vállalhatatlanul.
38 éve az emberek orra előtt élem az életem. Mondták már rám, hogy hisztis vagy éppen unalmas. Holott egyik sem vagyok.
Talán azért is mondtam igent a felkérésre, hogy megmutassam, sokan tévesen ítélnek meg, hiába látnak itt-ott évtizedek óta. Amit most fognak látni, az van legközelebb a valósághoz.
Kiemelt kép: RTL
