Az öltözéke népies. Mindig ez volt a stílusa?
Papp Máté Bence: Olyan srác vagyok, akiben a népies és a városi, a modern gondolkodás és megjelenés egyszerre van jelen. Gyerek- és kamaszkoromban a nyarakat a szüleim által létrehozott néptánctáborban töltöttem, az iskolaidőben viszont fociztam, futóversenyekre jártam, bandáztunk. Ez a kettősség jellemző az egész életemre. A Fricska Táncegyüttessel is, amit 10 évvel ezelőtt a testvéremmel hoztunk létre, az volt a célunk, hogy hidat építsünk a múlt és a jövő között.
A Fricskával még III. Károly király, az akkori walesi herceg 70. születésnapján is felléptek a Buckingham-palotában. A sikerek ellenére A Nagy Duett színpadán bejelentette, kilépett az együttesből, és létrehozta a saját, Legényes együttesét. Mi történt?
P. M. B.: Az elmúlt tíz év sok-sok kompromisszummal telt, ez idő alatt csodálatos sikereket értünk el, mind a ketten fejlődtünk, de régóta tudjuk, hogy két dudás nem fér már meg egy csárdában. Gergő is, én is szerettünk volna önállóbbak lenni, így most mindenki azt csinálhatja, amit szeret, ami lelki békét és erőt ad. A szakítás friss, ez még egy nehéz, törékeny állapot. Nem lenne most igaz, ha azt mondanám, jóban vagyunk, de a közös múlt, az, hogy egy család vagyunk, sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb, kiteljesedett jövőt mutat nekünk. Ugye, pirkadat előtt a legsötétebb, most ezt éljük meg.
„Gabinak gyönyörű szép lelke van”
A testvérével, akivel talán a legmélyebb, legszorosabb volt a kapcsolata, nem ment tovább. Mit gondol, hogyan megy majd a szerelmével, Tóth Gabival? Egy életen át. A nagy kompromisszumokra ott is szükségük lesz.
P. M. B.: Ez igaz, hogy kompromisszumot kell hozni, de Gabival azért is találtunk egymásra, mert amíg a testvéremmel különböztek a nézeteink szakmailag és művészetileg is, addig Gabival ugyanazt gondoljuk a közös céljainkkal kapcsolatban. Ettől függetlenül mind a kettőnknek megvan az önálló munkája, de nagyon szeretünk közös projekteket kitalálni, megalkotni. Az egész életünk a kompromisszumokról szól, ezt én a Fricska táncegyüttesben alaposan megtanultam, mert a különválásunk egyik fő oka az volt, hogy a saját művészeti gondolataim nem kaptak akkora teret, amekkorát most a Legényes táncegyüttesben végre ki- és beteljesíthetek.
Jó ember mellett találta meg a lelki békéjét, a jövőképét?
P. M. B.: Gabinak gyönyörű szép lelke van, és nagyon jó ember. Való igaz, ami a szívén, az a száján, de ezért is szerettem bele, mert mindig önazonosan tud a helyzetekre reagálni. Nagy támaszom volt akkor is, amikor különváltunk a testvéremmel, amihez maximum annyi köze volt, hogy önbizalmat adott az elmúlt években nekem ahhoz, hogy merjek a saját művészetemben kiteljesedni, és megalkotni azt a csapatot, ahol végre én taníthatok.
Nem zavarja, hogy mindig úgy emlegetik, Tóth Gabi párja?
P. M. B.: Nem zavar, sőt büszke vagyok a társamra, mert Magyarország egyik legjobb énekesnője, és vele együtt fejlődhetünk. Ami értékrendet pedig édesapámtól hozok, az olyan magabiztosságot és erőt adott nekem, hogy minden bántás lepergett rólam, és nem foglalkoztam azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk.
Belegondolt abba, hogy mivel nemcsak egy ismert énekesnővel, hanem feleséggel, édesanyával esett szerelembe, ennek milyen következményei lehetnek? Nem volt lelkiismeret-furdalása emiatt?
P. M. B.: Tiszta a lelkiismeretem, ahogy Gabinak is, és ezzel el tudunk számolni.
Keresztény értékrend
Keresztény értékrend szerint nevelték a szülei, hívő ember. Mi mellett teszi le a voksát, élettársi kapcsolat vagy házasság?
P. M. B.: Egy konzervatív, keresztény értékrendű családban nőttem fel, ahogy Gabi is, ezért is találtunk egymásra. Ahogy egyre érettebbek leszünk és fejlődünk, úgy jövünk rá arra, hogy azonos értékrendű emberek tudnak hosszú távon együtt létezni, célokat elérni, küldetéseket megvalósítani. Édesapámnak a második házasságából születtünk, a szüleim megtapasztalták majdnem ugyanazt, amit mi Gabival, emiatt nagyon nagy támaszaink voltak azokban az időkben, amikor mindenki elítélt minket. Nekünk akkor is tiszta volt a lelkiismeretünk, mert tudtuk, hosszú távon, ha megismernek bennünket, rájönnek, milyen emberek is vagyunk. Egy a ritmusunk, és összetartozunk. Szóval ez a válaszom a kérdésre.
Az édesapja a példaképe. Lesz egyszer utód, egy kis Papp Máté Bence, aki azt mondja majd, apám a példaképem?
P. M. B.: Nagy családban nőttem fel, így én is mindenképpen szeretnék családot. Egy fiút. Na de ez vicc, természetesen egy lánynak is nagyon örülnék, az a fontos, hogy egészséges legyen.
Gabinak ott van a lánya, akkor jön majd „a te gyereked, a mi gyerekünk”. Lehetnek ebből konfliktusok, mit gondol?
P. M. B.: Gabinál látom, történjék bármi, neki mindig is a lánya lesz az első. Egy anya soha nem magáért, hanem a gyerekéért él. Ezt tapasztalom a mai napig anyánál is. Amikor megismertem Gabit és általa Hannit, csak nagyon óvatosan közeledtem hozzá, mert szerettem volna, hogy kialakuljon köztünk egy jó kapcsolat, hogy olyan ember legyek számára, aki az otthon melegét adja, aki mellett jól érezheti magát, akiben megbízhat, és akire számíthat. Nem akartam beleszólni a nevelésébe, mégiscsak a kapcsolat legelején voltunk. Ma már látom, néha egészségesen szigorúnak kell lenni egy gyerekkel, mert tudnia kell a határokat, de én nagyon féltem attól, hogy szigort alkalmazzak. Nem is igen tudom, azt hogyan kell. Most tanulom, bár a tanári gyakorlatom sok mindenben a segítségemre van.
Még egy búcsúkérdés: el tudja képzelni, hogy Hanni édesapjával egyszer béke lesz?
P. M. B.: Nem rajtunk múlik, mi Gabival ezen nagyon sokat dolgozunk.
Kiemelt kép: Boldog Ati
