Ezzel kezdődött
A színészettel gyerekként, A Pál utcai fiúk egyik előadását látva kezdett kacérkodni. „Valahogy kivilágosodott bennem, hogy te jó ég, ez egy foglalkozás? És akkor azt mondtam: megvan, hogy mi leszek. Ha ez egy foglalkozás, akkor én színész leszek!” A Színművészeti Főiskola után fél évet töltött Pécsen, majd 1965-ben Várkonyi Zoltán hívta a Vígszínházba, melynek azóta is tagja.
Szerelmesfilm
Halász Judit és Bálint András 1964-ben játszott először együtt, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyik vizsgaelőadásában. Első közös filmjük a Szabó István rendezte, 1970-ben bemutatott Szerelmesfilm volt. „A filmben van egy nagyon hosszú rész, amikor csak fekszünk egymás mellett, és beszélgetünk fürdőruhában, hogy úgy nézzen ki, nincs rajtunk semmi. Azt szoktam mondani, ez nekünk olyan volt, mintha egy gyárban dolgoznánk. Kisminkeltük magunkat, reggel nyolckor befeküdtünk az ágyba, és este hatkor kijöttünk onnan.”
Királynői szerep
Az Audienciában II. Erzsébetet alakította. „Nagyon érdekes volt egy olyan nő szerepébe bújni, akinek egész életében figyelnie kell arra, hogy mikor, hol, hogyan viselkedik, és mit mond.”
Csúnyának tartotta magát
Első filmszerepei után azt gondolta: „Ezzel a fejjel nem lehet filmvászonra menni… Valamiért csúnyának találtam magam a felvételeken. Olyan gyönyörű osztálytársaim voltak, mint a Tordai Teri, Szegedi Erika vagy Béres Ilona, és valamiért nagyon el voltam keseredve.”
Isten ajándéka
„Amikor a Vígszínházhoz kerültem, Darvas Ivánt feloldozták az eltiltás alól, és újra játszhatott. Együtt szerepeltünk Az idő vasfogában. Isten ajándéka volt, hogy én lehettem mellette a női főszereplő, mert minden akkori nagy név kíváncsi volt a Darvasra, aki visszatért a szakmába, így nagyon sokan látták a darabot, és ezáltal én is be tudtam mutatkozni.”
Latinovits üvöltött
Latinovits Zoltánnal A Pendragon legenda, no meg a Kárpáthy Zoltán című filmekben is játszott együtt, illetve kezdőként színpadon az Amerikai Elektrában, ami egy testvérszerelemről szól. Egy alkalommal rosszul mondta a szövegét. „Úgy röhögött a nézőtér, hogy azt hittem, leszakad a plafon. Erre a Latinovits lerohant a lépcsőn, belerúgott a függönybe és üvöltött. Másnap bocsánatot kért.”
Csiribiri
„Akkoriban alakult az Illés. (…) Jóban lettünk a srácokkal, több televíziós műsorban is találkoztunk. Mindig mondtam nekik, hogy csináljatok nekem is egy dalt, de eszük ágában nem volt. Egyszer aztán Bródy megunta, és azt mondta, hogy na jó!” – emlékezett vissza Csiribiri című dalának születésére, hozzátéve: Bródy János találomra emelt le a polcról egy kötetet, amely Weöres Sándor versénél nyílt ki.
Kiemelt kép: Fortepan
