Kivételesen szerencsés embernek vallhatja magát Stahl Judit, hiszen a hazai kereskedelmi csatornák indulása után a legnépszerűbb képernyősök között tartották számon. Bizonyára sokan bármit megadtak volna azért, hogy a helyében legyenek. Ennek ellenére egyáltalán nem szaladt el vele a ló.
„Én mindig sokkal inkább szorgalmas voltam, mintsem tehetséges. Amikor Kepes András hazajött Amerikából tanítani, az első órán megkérdezte tőlünk, ki akar műsorvezetéssel foglalkozni.
Elmondása szerint csak egy szemüveges, rosszul beszélő, görbe hátú lány tette fel a kezét, aki én voltam.
És ekkor arra gondolt, atyaég, neki ebből kell itt főzni. Ugyanakkor eredendően nagyon ötletes és kreatív ember vagyok, könnyen meglátom a kínálkozó lehetőségeket. Ezt pedig arra tudom visszavezetni, hogy a Lehel piac mellett nőttem fel” – meséli Kadarkai Endrének a Hallgatlak – Jótanácsok az élethez című műsorban.
Négyévesen egyedül hagyták
Ezt a roppant alázatos hozzáállást a szüleitől örökölte, akiket bár nagyra becsül és szeret, tisztában van vele, vaskos hibákat vétettek a gyereknevelésben. „Négyéves koromtól hagytak otthon engem egyedül a szüleim. Elmentek este, rám zárták az ajtót, és azt mondták, egy ilyen okos kislány tudja, nincs mitől félni. Na most akkor én ezek szerint buta voltam, mert rettegtem − eleveníti fel a kellemetlen emléket Judit.
Ez a gyerekkori trauma már egyáltalán nem nyomja a szívét, ugyanis náluk nem fordulhatnak elő befagyott lelki sérelmek. – Mi egy üvöltözős család vagyunk, nemhogy megbeszéljük, kiüvöltjük a gondjainkat. De ennek vannak pozitívumai is, biztosan nem lesznek szőnyeg alá söpörve a problémák” − mondja mosolyogva.
Gyomorvérzés lett a vége
Szorongó természete később tinédzserként is megmutatkozott, sanyargatni kezdte magát. „A gimnázium alatt én voltam a legtestesebb, egyszerűen így sorsolódtunk össze, ez pedig hatott ám. Pedig nem voltam kövér. Mégis szörnyű fogyókúrákat próbáltam ki, volt, hogy háromszor két deci tej volt a napi adagom és semmi más. Hamar gyomorvérzésem is lett tőle. Aztán gyorsan rájöttem, ezt így nem lehet csinálni. Utána kezdtem el rendszeresen sportolni, ami rengeteget segített. De még mindig nem egy csinos nőt látok a tükörben” – vallja be töredelmesen.
Csillapíthatatlan perfekcionizmusa is bőven okozott neki álmatlan éjszakákat, de idővel ennek is megtalálta az ellenszerét. „Ha valahol, akkor ezen a téren igazán jól jött az élettapasztalat. Ugyanis mostanra pontosan tudom, hogy nem kell minden problémát azonnal elképesztő elánnal megoldani. Van, ami elrendeződik magától. Az élet megoldja. A lányomnak is mindig azt szoktam mondani, ha valami gondja van, arra válaszoljon, ez a kérdés mennyire fogja zavarni öt év múlva. Ha nem igazán, ne marcangolja magát, felesleges.”
Spanyolul kedvesebb
Sokáig nemcsak saját maga, de mások dicsérete is kifejezetten nehezen ment Juditnak. Egészen döbbenetes, mi hozott fordulatot ebben a hozzáállásban. „A Covid alatt elkezdtem spanyolul tanulni, és rájöttem, sokkal kedvesebb vagyok azon a nyelven. És fokozatosan magyarul is az lettem. Korábban iszonyúan távolságtartó voltam, például jó darabig mindenkit magáztam. Valahogy nem mertem kedves lenni. De már tudom, túl rövid az élet ahhoz, hogy magunkban tartsuk az őszinte dicséreteket.”
Kiemelt kép: DFP/Zsigmond László
