Kis híján már letett arról Endrei Judit, hogy valaha eljusson Indiába, pedig a curry őshazája még évtizedekkel ezelőtt felkerült a képzeletbeli bakancslistájára. „Nagyjából 55 éve született meg bennem a vágy. Művészettörténet órán láttam egy képet a Tádzs Mahalról, ami nem csupán egy gyönyörű építmény, hanem az örök szerelem szimbóluma is. Fiatal, romantikus lelkű lányként ez utóbbi tényező még inkább vonzóvá tette ezt az úti célt. Aztán viszont, amikor sok évvel később eljutottam Srí Lankára, balga módon azt gondoltam, nagyban hasonlít ez a két ország. Ráadásul a közbiztonságról és a tisztaságról hallottak sem fokozták a lelkesedésemet” – kezd bele az egykori műsorvezető.
A mosolydiplomácia nagykövete
Ennek ellenére úgy hozta a sors, március elején húgával közösen egy szervezett utazás keretében a kontinensnyi ország felé vette az irányt. „És milyen kár lett volna, ha nem így alakul. India egy elképesztő érzelmi hullámvasút, aminek semmihez sem fogható hangulata van. Láttunk pompás villákat, ahol fényűző luxusban élhetnek, és aztán néhány sarokkal odébb pedig felfoghatatlan nyomort is. Embereket, akik három ronggyal elkerítenek magunknak egy kis területet, és ott élnek. Mindeközben mindenki hihetetlenül kedves és nyitott. Ezt még úgy is bizton állíthatom, hogy nem igazán beszélek angolul, nálam inkább a mosolydiplomácia működik. Jó néhány közös fotó készült a helybeliekkel” – meséli lelkesen.
A katarzis elmaradt, de…
Természetesen a kiruccanás tíz napja alatt a Tádzs Mahalt is útba ejtették, ami teljesen lenyűgözte. „Viszont a katarzis elmaradt. Talán azért is, mert végig izgatottan rohangáltam fel-alá, kerestem a megfelelő helyet, ahonnan a legjobb kép készülhet. Kicsit ugyanazt az izgatottságot éreztem, mint gimis koromban. Ettől függetlenül a szent hely történelme teljesen magával ragadott.”
Judit kedvenc pillanata a bő egy hetes nyaralás alatt egyértelműen az úgynevezett Holi fesztivál volt. „Ez egy nagy hagyományokkal bíró tavaszköszöntő ünnepség, amit a legenda szerint az ihletett, hogy Visnu isten legyőzte a démonkirályt. Ezért minden évben ez idő tájt színes porokkal dobálják egymást az emberek. És mi, turisták is részt vettünk egy ilyen rendezvényen.”
Bárki az útitársa lehet
Saját bevallása szerint eleinte feszengett egy kicsit, hogy vajon mi sül ki ebből. De aztán gyorsan átszakadt a gát, és kontroll nélkül elkezdték egymást dobálni színes festékekkel, óriási nevetések kíséretében. „Nem számított, hogy az ember öreg vagy fiatal, nő vagy férfi, honnan jött, vagy mivel foglalkozik. Azt hiszem, egy ötéves gyermek szintjére mentem le. Pláne miután kihozták a vízipisztolyokat, és ránk olvadt az összes színes festék. A ruhám leginkább egy impresszionista festményre hasonlított néhány óra után” – taglalja örömmel.
Ez a felejtethetetlen emlék szinte biztosan bekerül az ősszel megjelenő új könyvébe is. „Az utazásaimról fog szólni, arról, milyen csodálatos dolgokat láttam, tapasztaltam az elmúlt 30-40 évben. Ugyanakkor azt hiszem, az én lelkemből, szívemből, szellememből is sokat fog kapni az olvasó. Jelenleg minden szabadidőmet az írás tölti ki, de a húgom még így is szinte nap mint nap megjegyzi kedvesen, haladhatnék gyorsabban” – mondja nevetve a tévés.
Tele a naptár
Endrei Judit nem az a fajta ember, aki karba tett kézzel és feltett lábbal töltené a mindennapjait. Még mindig roppant aktív életet él, májusban Lengyelországba utazik. „Kaptam egy meghívást egy körutazásra. Ugyanazokba a városokba fogok ellátogatni, ahol legutóbb 50 évvel ezelőtt még fiatal idegenvezetőként jártam. Bizonyára fantasztikus időutazás lesz.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
