Egy ország tiszteli és szereti a páratlan tehetségű színművészt, Pogány Juditot, ám azt már kevesebben tudják, milyen küzdelmes gyermekkor jutott neki, imádott szülei korai elvesztése után éveken át harcolt a boldogságért.
Édesanyján kísérleteztek
Máig szép emlékeket őriz a szüleiről, ám bevallotta: sorsukat számos nehézség, tragédia árnyékolta be. „Életre szóló szerelem volt az övék. Aztán nagyon kemény élete lett apámnak – mesélte a Friderikusz Podcastben Pogány Judit. – Még börtönben is volt másfél évig mint politikai üldözött, azután pedig soha többé nem tudott elhelyezkedni. Olyan nyomor indult el az életünkben, amit ő nem tudott feldolgozni lelkileg, idegileg. Még anyám sem tudta, hogy az íróasztalának az egész fiókja tele volt gyógyszerekkel. Sokáig beteg volt, és tönkrement ebben az üldözöttségben. Iszonyú nyomorúságban éltünk abban az időben. Nem volt mivel fűtenünk, a kevésbé szükséges bútorokat szétvágtuk, azzal fűtöttünk – emlékszik vissza a nehéz időkre a színésznő, aki nyolc és fél éves korában agyvérzés következtében veszítette el az édesapját. – Hajnalban ment érte a kocsis, és vitte volna ki az építkezésre, de nem ment le. Erre a férfi felment, apám meg egy széken földig előrebukva volt, nem volt magánál, de még élt. Bevitték a szekszárdi kórházba, anyám vonatra ült, de mire odaért, már meghalt, elbúcsúzni sem tudott tőle. Anyám pedig ebbe belekattant. Hallucinációi, rögeszméi lettek, nem tudta feldolgozni az apám halálát, végül az idegosztályon, bolondok házában kötött ki. A főorvos konkrétan anyámon kísérletezett, a legerősebb sokkal kezelte, amitől elveszítette a személyiségét, és már fényképről sem ismert meg minket.”
„Zárkózott és szorongásos lettem”
Judit ezután a bátyjával együtt az unokatestvérük gyámsága alá került, és Kaposvárról Budapestre költöztek. „Ha egy gyereket a saját szülei nevelnek, természetes dolog, de nekem minden egyes szelet vajas kenyeret újra és újra meg kellett köszönnöm. Volt egy kényszer bennem arra, hogy biztosítsam a környezetemet arról, hogy hálás vagyok. Például nekem kellett minden hónap első vasárnapján a szebbik kardigánomat fölvenni, és végiglátogatni az összes rokont, mert én vettem át a borítékot, amiben a havi hozzájárulás volt a neveltetésünkhöz. Ezt nem lett volna szabad egy gyerekre bízni, mert megalázó! Tudtam, hogy minket befogadni egy áldozat, és ezt időnként éreztették is velünk – vallotta be a színésznő, akinek végül felnőtt évein is mély nyomot hagyott az a számos megpróbáltatás, családi zűrzavar, amit gyerekkorában elszenvedett. – Rendkívül zárkózott és szorongásos lettem. Nem mutattam meg soha az igazi énemet, mindig eljátszottam egy hangulatot, hogy jól vagyok, de amikor már közeledett az este, alig vártam, hogy lefeküdjek, mert szinte rabjává váltam annak az érzelmi szabadságnak, amit az éjszakai álmodozások során megélhettem. Történeteket szőttem, amiket nemcsak kitaláltam, hanem át is éltem. Ezekben a történetekben vagy egy gyerekem volt, akit én neveltem és beszélgettem vele, vagy pedig szerelmes voltam. Olyan volt, mintha edzenék egy későbbi életformára.”
Szerelmes típus
Míg a gyermek- és kamaszévei küzdelmes teltek, addig felnőttként már az egész ország a szívébe zárta őt. Volt férjével, Koltai Róberttel 35 évig éltek házasságban, a színművészeknek pedig egy közös gyermeke is született. De vajon hogy áll most, 20 év egyedüllét után a szerelemhez? „Szerelmes típus voltam, és ebből sajnos nem is lehet kiöregedni. Képes vagyok érezni, hogy valaki tetszik, persze. Így, nyolcvanéves koromban is látom, hogy ki az, aki tetszik, ki az, aki nem annyira, ki az, aki közepesen, ki az, aki egyáltalán nem. Van, akit érzem, hogyha most fiatal lennék, akkor képes lennék odafigyelni rá, igen – vallotta be a művésznő, aki azt is elárulta, hogy mi jelenti számára a legnagyobb vonzerőt. – Bárhogy néz ki, esetleg helyes egy színész, és azt mondják rá, jóképű, nekem szóba sem jöhet, ha nem elég tehetséges. És hát egyébként ez a Koltai Robinál is működött, mert a Robi kegyetlenül tehetséges színészként mutatta meg magát, szóval nagyon-nagyon helyes volt!”
Kiemelt kép: RTL
