Kezdjük a nemrégiben véget ért olimpiával, a felhőtlen öröm mellé, hogy milyen sok érmet hoztak haza a magyar sportolók, számos negatív megnyilvánulás is társult. Például Milák Kristóffal kapcsolatban. Borzalmas volt ezeket olvasni, hallani.
Növényi Norbert: Egy sportolónak az olimpiai teljesítménye, mindegy, hányadik helyen végez, csodálatos élmény és teljesítmény. Sajnos a kilencvenes évektől borítékolni lehetett, hogy Magyarországon a sport a politika eszközévé válik, ez most is elég élesen volt jelen.
1980-ban a moszkvai olimpián a dobogó tetején állt. Mit él át akkor az ember, amikor érte és miatta szól a magyar himnusz?
N. N.: Gyerekkorom óta erről álmodoztam. Abba, hogy olimpiai bajnok akartam lenni, belejátszott, hogy az édesapámat, aki szerintem a világ egyik legjobb birkózója volt, később pedig az edzőm, koholt indokok alapján három olimpiára sem vitték ki. Tudat alatt neki akartam bizonyítani. Bár majdnem én is úgy jártam, mint ő. Nem vittek ki a junior-világbajnokságra, holott minden feltételt teljesítettem. Azt találták ki, hogy részeges vagyok, ami nem volt igaz, nem én voltam az, hanem a szakfelügyelőnk. Elkeseredtem, de az apám ekkor azt mondta: „Fiam, nem az a lényeg, hogy mások mit mondanak, gondolnak rólad, hanem, hogy te minek látod magad, és mit gondolsz magadról. Csináld azt, amit szeretsz, és bizonyítsd be, hogy neked van igazad. Moszkvába már úgy mentem, hogy el se tudtam képzelni, kikapok.
Elég nagy visszhangja volt annak, amikor olimpiai bajnokként elment az éjszakába dolgozni.
N. N.: 1984-ben politikai okokból többedmagával a magyar állam is bojkottálta a Los Angeles-i olimpiát, miután korábban a moszkvairól számos nyugati ország, illetve az USA szintén távol maradt. Előtte azonban kilenc hónapig keményen edzettem, de végül nem kaptam meg a felkészülésért járó kalóriapénzem. A lányom ekkor 10 hónapos, a nevelt fiam pedig kilencéves volt. El kellett tartanom a családot, így elmentem Európa legjobb diszkójába dolgozni. Egy nap alatt annyit kerestem, mint amit az Európa-bajnokságért kaptam.
Ugrok egy nagyot az időben, az utóbbi évek arról szóltak, hogy Növényi Norbert mi mindenbe keveredett bele: adócsalás, sikkasztás hetedrendű vádlottként állt a bíróság előtt. Ön végig ártatlannak vallotta magát. Elvették az olimpiai járadékát, anyagilag, egzisztenciálisan tönkrement, egyik albérletből ment a családjával a másikba… Ezt hogyan lehet túlélni?
N. N.: Úgy, hogy ráment az egészségem. Ha csak rágondolok, hogy milyen igazságtalanságok értek, hogy meghurcoltak, azonnal tikkelni kezd a szemem. Mégis igyekszem a történteket nem elfelejteni, hanem elengedni, mert többet ér a családom, aki az első perctől az utolsóig, a 13 éven át tartó rendőrségi és bírósági hercehurcáig, amit ellenem folytattak, mellettem áll. Van egy csodálatos feleségem, ott vannak a gyermekeim, akik remélem, nem lesznek olyan hülyék, mint én, hogy vakon megbíznak mindenkiben. Mert ennek köszönhetem, ami velem történt. Isten malmai lassan őrölnek, de őrölnek. Előbb-utóbb mindenki visszakapja azt, amit másnak adott. Jót és rosszat egyaránt.
Meséljen a feleségéről, milyen asszony?
N. N.: Gyönyörű, de azért ez kevés lenne egy élethez. Jószívű, olyan a kisugárzása, hogy az ember csak jól érezheti magát mellette, nem bánt senkit, nem mondd senkiről rosszat, segítőkész. Ha csak annyit mondok, tizennégyen voltak testvérek, talán ez mindent elárul arról, hogy hogyan viszonyul hozzám, a gyerekekhez.
Ön olimpiai bajnok, több sportágban világbajnok, több könyvet írt, és színész is. Majd’ 800 verséből irodalmi esteket szerveznek, több diplomája van. Hatvanhét évesen nyugodtan hátradőlhetne, és élvezhetné az életet.
N. N.: Nem dőlhetek hátra, mert a két nagy gyerekemen túl, akik szintén eredményes sportolók, van a legkisebb gyermekem, akit még fel kell nevelnem. Sőt van két gyönyörű unokám is. És azért sem pihenhetek, mert a nagy álmomat még szeretném megvalósítani. Hogy mi az? Idealistaként egy olyan világról álmodozom, ahol nincs gonoszság, ahol az emberek egymást támogatva tudnak haladni, ahol az ember önfeledten lehet boldog, ahol megbecsülik az időseket, ahol egy biztonságos és igazságos jövőt építünk a gyerekeinknek.
Kiemelt kép: Birton szabolcs/fotocentral.hu
