A napokban ünnepeltétek az egyéves házassági évfordulótokat. Tartottál tőle, mivel jár, hogy ismert ember lesz a párod?
Pauli Zoltán: Nem tartottam én semmitől. Megfogott Vera személyisége, a lénye, a lelke, és azóta sem ereszt el. Mi nagyon jól kiegészítjük egymást. Vera olyan természetesen mozog az én világomban, olyan természetesen kapja fel a tálcát, és szolgálja ki a vendégeket, mosogat el utánuk, mintha világéletében ezt csinálta volna. Nekem pedig nem ismeretlen az ő világa, korábban sokat forogtam művészkörökben, fesztiválokat szerveztem. Ha tehetem, megyek vele a koncertjeire, fellépésekre, még az sem okoz gondot, hogy húzom magam után a rózsaszín bőröndjét.
Hogyan ünnepeltétek meg a jeles napot?
P. Z.: Én elfeledkeztem róla, az utolsó pillanatban az anyukám emlékeztetett rá. Gyorsan szerveztem egy kis meglepetésvacsorát kettesben abban a belvárosi étteremben, amelyikhez nagyon sok szép emlék fűz minket. Az est folyamán földobtam, hogy a legénybúcsút megtartanám még egyszer, persze viccből. De Vera nem viccelt, hallani nem akart róla. Nekem ez a második házasságom, az elsőnél több legénybúcsúm volt, azok jók voltak, az a házasságom viszont válással végződött.
Van az első házasságodnak, a válásodnak tanulsága?
P. Z.: Amikor először nősültem, fiatal voltam, tele ambícióval, a munka, a karrier mindennél fontosabb volt. Ezt a hibát nem vittem tovább a második házasságomba. Huszonévesen, szinte gyerekként kerültünk össze az első feleségemmel, egymás mellett váltunk felnőtté. Jó esetben sikerülhet ilyenkor is a közös élet, nekünk nem ment. Amikor kész emberek találkoznak, mint mi most Verával, akkor nagyobb az esély rá. Vera nyolc évvel fiatalabb nálam, mellettem vált felnőtt nővé. Én ezt végignéztem, végigélhettem, hagyta, hogy néha tanítgassam, főleg, amikor nagyon heves és túlérzékeny volt.
Nem vagy féltékeny a népszerűségére, a sikereire?
P. Z.: Mivel a magam területén én is sikeresnek gondolom magam, nincs köztünk versengés, sőt inkább mindenben támogatjuk egymást. A koncertjein jobban izgulok, mint ő. A barátaim nem egyszer lefotóztak, hogy lássam, milyen képet vágok, milyen fejem van olyankor. Egész életemben felnéztem a tehetségekre, elbűvöltek. Vera egy kincs, olyan csodálatos, földöntúli hangja van, amilyen az emberek kilencvenkilenc százalékának nincs. Még operát is tud énekelni. Énekeltek is egy tenor sráccal, én lefagyva ültem, de nemcsak én, hanem az egész közönség. Egy csoda volt. Csak egyelőre nincs elég bátorsága hozzá, hogy ezt folytassa.
A családod hogyan fogadta őt?
P. Z.: Eleinte nem mondtam el a szüleimnek és a testvéremnek, majd miután bemutattam, örültek neki. Megszerették, büszkék rá, drukkolnak, hogy életünk végéig együtt maradjunk. Erre minden esélyünk is megvan, hisz én ennyire természetesen még soha egyetlen szerelmet nem éltem meg. Ilyen csoda még nem volt az életemben. Vera végtelenül figyelmes, gondoskodó, nem csak velem, de mindenkivel a környezetében.
És ki az a férfi, akit Vera szeret, akinek örök hűséget fogadott?
P. Z.: Érden nőttem fel, a gyerekkorom elég zűrös volt, nem szerettem tanulni, lázadó hülye gyerek voltam. Örülök, hogy a szüleim ma már büszkék lehetnek rám. Kamaszként fogalmam nem volt, hogy mi akarok lenni. Főiskolás voltam, amikor csináltunk egy borklubot, ennek révén eljutottam olyan borászokhoz, akiknek ittam a szavait. Ahogy beszéltek a földről, a munkáról, a szőlőről, a borról… Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne borral foglalkozni, majd ehhez jött a vendéglátás. Főzni mindig is szerettem, az egész családunknak örökölt rossz gyomruk van, az anyukám ezért úgymond íztelenül, fűszerek nélkül főzött, én a bor révén találkoztam először ízélményekkel.
Neked is rossz gyomrod van?
P. Z.: Sajnos igen. A tegnap esti steakkóstoló menüt egészen biztos, hogy még két napig nyögöm. Vera egyébként istenen főz, és szenvedélyesen imád is enni, annak örülök, hogy otthon nem nekem kell főznöm.
Csodálatos, ahogyan Vera lefogyott, szigorú diétát tarthatott. Hány kiló most?
P. Z.: Én azt nem merem megkérdezni, mert agyonüt, de most, a házassági évfordulónk kapcsán nézegettük az esküvői képeinket, és az biztos, jelentős a változás. A külsőségek Veránál egyébként sem érdekeltek, mert olyan belső értékei vannak, olyan lelke van, ami mindent beragyogott. De erről már meséltem, arról viszont nem, hogy például nagyon tetszik, amikor csodálatos ruhákban fellép, gyönyörűen ki van sminkelve. Szoktam is neki mondani, miért nem tud otthon is így járni, mert én ezt nagyon élvezném.
Kiemelt képek: Schumy Csaba/fotocentral.hu, Archív
