Édesanyja nővére, dr. Kiszel Csilla ritkán ad interjút, most azonban megtette, és így már nem nehéz megfejteni, hogyan lett az unokahúgából ilyen remek, két lábbal a földön álló ifjú hölgy. „Nem fekszünk le haraggal” – ezt az alapelvet még Csilla és Kiszel Tünde szülei tanították meg a lányaiknak, amit ők azóta is betartanak, bár a személyiségük igencsak különbözik. „Tünde már gyerekkorában is imádott szerepelni, gyerekszínész is volt. Ehhez képest tőlem mindig távol állt a szereplésvágy, visszahúzódó voltam, inkább tanulni szerettem. Elég hamar eldöntöttem, hogy édesapám nyomdokába lépek, és orvos leszek. De azért van néhány közös tulajdonságunk is. Szeretünk utazni, és mindketten könnyedén megtaláljuk a hangot másokkal” – magyarázza Csilla, az elismert fül-orr-gégész.
Annak idején szüleik elvesztése és Hunyadi Donatella születése, ha lehet, még szorosabbra fűzte közöttük a testvéri köteléket. Tündének ugyanis egyedül kellett megbirkóznia a gyereknevelés kihívásaival. „Együtt hoztunk meg minden fontos döntést, ami Donatella nevelésében jelentőséggel bírt. Igyekeztünk minél több lehetőséget biztosítani, hogy különféle területeken próbálhassa ki magát, hiszen minden gyerek tehetséges valamiben. Az már kisiskolásként tisztán látszott, mennyire karakán egyéniség. Mint ahogy az is, hogy nem egy íróasztal mellett fogja megváltani a világot” – teszi hozzá nevetve Csilla.
„Kere tanított meg úszni”
Donatella is boldogan emlékezik a keresztanyjával töltött alkalmakra: „Akkoriban édesanyámnak rengeteg munkája volt, így gyakran maradtam Kerével (Donatella a keresztanyut rövidítve Kerének hívja Csillát – a szerk.). Volt egy híres mondása, mégpedig a ’gyere, érdekes programra megyünk.’ Olyankor mindig kitalált valamit. Mentünk színházba, vidámparkba és vadasparkba is. Mindenhol folyamatosan mesélt. Ő az egyik legokosabb ember, akit ismerek. Hihetetlen lexikális tudása van. Ezért is imádtam ennyire ezeket a közös programokat, mert vele nem lehetett unatkozni. Egyébként Kere tanított meg úszni és biciklizni is, ő tényleg olyan mintha második anyukám lenne” – meséli lelkesen Donatella.
Ilyen alapok mellett még a rettegett kamaszkor sem tudta megtépázni a kapcsolatukat. „Pedig keményen lázadtam. Nem mentem haza időben, nem vettem fel a telefont, ha hívtak, és egy-egy átbulizott éjszaka után kemény beszélgetésekre is sor került. De egyszer sem álltunk fel az asztaltól haragban. És utólag belátom, mindenben igaza volt” – mosolyog az unokahúg. „Még akár a fiúkat illetően is… – nevet fel jóízűen Csilla. – Szigorú vagyok az udvarlóival, főleg azért, mert nehéz elfogadni, hogy valakivel osztozni kell a szeretetén. De komolyra fordítva a szót, ebben a korban az ember már jobban észreveszi a hibákat, amelyek felett fiatalabban még átsiklik. De döntést természetesen minden esetben ő hoz a magánéletét illetően.”
A tökéletes páros
Donatella úgy érzi, az édesanyja és a keresztanyja eltérő személyisége kiválóan kiegészítették egymást a nevelésében is. „Édesanyám olyan ember, aki mindent érzelmi oldalról közelít meg. Kere viszont jóval racionálisabb személyiség, aki könnyebben felül tud emelkedni a nehézségeken. Azt hiszem, édesanyám egyedül nem tudta volna ilyen jól egyengetni az utam. Kere keménysége is kellett ahhoz, hogy megálljam a helyem a világban, és az legyek, aki ma vagyok” – mondja meghatódva.
Reptéri kaland babakocsival és gumicsónakkal
Kiszel Tünde és nővére, Csilla imádnak utazni, olyannyira, hogy annak idején már az alig egyéves Donatellát is magukkal vitték nyaralni. „Görögországba indultunk, az orrunkon és a fülünkön is csomag lógott, mert természetesen vittünk babaágyat, babakocsit, sőt egy gumicsónakot is. Amikor megérkeztünk a reptérre, annyira izgatottak voltunk, hogy az összes csomagunkat bent hagytuk a taxiban. Szerencsére a sofőr időben visszafordult, így a jóindulatának hála, elértük a gépet” – meséli Csilla.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
