Karrierje szépen alakul: Ganxsta Zolee sikeres a zenében, és a sorozatok világát is meghódította. Az utolsó, egyben vadonatúj évaddal visszatérő Drága örökösökben is szerepet kapott a zenész, akit már a Keresztanyuban is láthattunk.
„Miből lesz holnap parizer?”
Kíváncsiak voltunk, hogyan lett a Döglégyből „szappanoperasztár”. „Mindenki tudja, hogy híresen olyan ember vagyok, aki mindig félreteszi a pénzt… Ja, nem – kezdi Zolee. – Mindig úgy éltem, hogy hú, nincs pénzem, de tudom, mindjárt lesz egy buli, az majd kihúz a slamasztikából. Most nincs, de mindjárt lesz. Aztán jött a pandémia, és nem volt több buli. Mondtam Zoénak, ’édes lányom, holnap miből veszünk parizert?’ És akkor keresett meg Hámori Barbara showrunner, hogy lenne egy szerep a Keresztanyuban. Damil, aki egy csibész. Azt hittem, végre valami kemény gazember leszek, de Damil igazából jóravaló gazfickó volt. Ez a sorozat konkrétan megmentett. Ha nincs, akkor egzisztenciálisan hatalmas bajba kerültem volna. Ráadásul még élveztem is a munkát, jókat mulatkáztunk a forgatásokon. Csak az volt a baj, hogy a munka reggel hatkor kezdődött, én meg az a típus vagyok, akik délben vagy még inkább délután kettőkor kel ki az ágyból. Aztán pedig jött egy másik felkérés Barbitól a Drága örökösökben Dándi karakterére. Mondta, hogy milyen hülye csávó, mondtam: az stimmel rám, és elvállaltam, hiszen addigra már tudtam, milyen jól tudunk együtt dolgozni.”
15 kilót fogyott
Zolee számára nem idegen a színház világa. Elhunyt édesapja, Zana József is színész volt, ahogy édesanyja, Kassai Ilona is, aki jelenleg egy idősotthonban él. „Én ott nőttem fel a színházakban apu és anyu mellett, azt a levegőt szívtam magamba. Mégsem vágytam soha arra, hogy színész legyek. Focista, jégkorongozó vagy rocksztár szerettem volna lenni. Azonban hamar kiderült számomra, hogy a sportolóknak sokat kell edzeni, és az az egyik olyan dolog, amitől nekem piros kiütéseim lesznek. Szóval egyértelművé vált, hogy a rocksztár a nekem való hivatás – mondja a rapper, aki később a film és a színház világát is meghódította. – Először Jancsó Miki bácsi hívott a zenekarommal együtt egy filmbe. Helytálltunk, aztán valahogy rájöttek, hogy itt van a Zana, ez a tetovált csávó. Ha terroristát, drogdílert, bérgyilkost, bandatagot, kocsmai verekedőt vagy börtöntölteléket kell alakítani, akkor az ő figurája már készen is van, nem kell vele csinálni semmit. Így egyre többször hívtak kisebb-nagyobb szerepekre. Aztán elindult a színházi karrierem is, Cseke Péter hívott a Popeye musicalbe, Pierrot-val írtuk a darab zenéjét, és ha már ott voltam a tűz körül, szerepet is kaptam benne. Én lettem Blútó, a kalózkapitány, amit aztán újabb lehetőségek követtek. Amikor felkértek Winnetou szerepére, azt is boldogan vállaltam. A próbák előtt azt kérdezte a rendező: ’Mi az ott a cicid alatt?’ Mondtam, hogy poci. Mondta, hogy ’láttál már pocis Winnetou-t’, mondtam, hogy nem, de szakállast se. Azt felelte: ’Ez igaz, de a szakállas Winnetou nem ciki, a pocakos viszont igen.’ Szóval akkor 105 kilóról lefogytam 90-re, és nagyjából azóta is tartom ezt a súlyt.”
„Az ember néha magával is összeveszik”
A korán kelés, a fogyás mind-mind arról árulkodnak, Zolee valójában sokkal fegyelmezettebb annál, mint amilyen képet mutat magáról. „Rá kell pakolni a külvilág előtt, mert tőlem ezt várják az emberek. Így egy kicsit rajzfilmfigurát csinálok magamból, és rájátszom a rosszfiúságra. De azért senki se gondolja rólam, hogy egy tündérbogár vagyok, mert sajnos van egy erősen sötét oldalam is. Igyekszem, hogy ebből a lányom kapja a lehető legkevesebbet, és neki próbálok csak szeretetet adni. De azért ez sem mindig sikerül. Néha összeveszünk, de szerintem ezt természetes. Az ember néha saját magával is összeveszik. De ő a lányom, ő a vérem, természetes, hogy mindentől próbálom óvni. Van nekem a kislányom, a kiskutyám, és most vettem egy szuper basszusgitárt, ami egyébként egykor Papp Szabié volt. Majd a gitáromat veszem el feleségül” – mosolygott a zenész.
Megválogatja, mit vállal el
Zolee szerint nem ciki, hogy sorozatsztár lett. „Csináltam én sok mindent, és ezekre büszke vagyok, ez nem ciki, ez kemény munka. Régebben résztvettem olyan vetélkedőben, amit ma már nem tennék, de egy ideje nem is vállalok semmi ilyen feladatot.”
Kiemelt kép: Ványi Ákos/fotocentral.hu
