Márió, a harmonikás: „Izabella és én is tudjuk, olyan gyorsan meg tud változni az élet jó és rossz irányba”

Annak idején, nem sokkal felesége, kislánya ­édesanyja elvesztése után így nyilatkozott a zenész a Storynak: „Olyan rövid az élet, az adott napot kell megélni, aznap boldognak lenni, aznap kell apró élményeket szerezni. Én azóta így élek. A boldogság pedig lehetőség, melyet észre kell venni, és élni vele” – tette hozzá a zenész. És Márió megragadta a lehetőséget, egész pontosan egy új szerelem lehetőségét. Egy évvel felesége halála után már kapcsolatban élt. „Izabella a bátyám feleségének a testvére. Ő is özvegy, van egy lánya, Kinga, aki én lányomnál, Eszternél 1 év 2 hónappal idősebb. Évek óta ismerjük egymást. Sok szülinapon, családi eseményen találkoztunk. Ráadásul a bátyám cégénél dolgozik mint operatív igazgató” – árulta el. ­Ennyi volt az, amit eddig zenész új kapcsolatáról tudni lehet, most azonban a Story­nak ő és a közgazdász végzettségű Izabella a kezdetekről és az együttélésről is meséltek. „Attila kedvessége, figyelmessége fogott meg. A szó legjobb értelmében régi vágású férfi. Olyan, akinek a hétköznapi apró szertartások is fontosak. Ragaszkodik hozzá, hogy mindennap hazamenjek a munkahelyemről, és vele ebédeljek, én meg örülök neki. Mire hazaérek, vár az asztalon a meleg étel” – mondja ­jókedvűen Izabella, és azt is, hogy párja figyel arra, hogy kapcsolatuk tele legyen kisebb-nagyobb élménnyel. „Szeretünk túrázni, kirándulni, biciklizni, de sokszor elég egy séta is itthon, Sümegen este kettesben. Nemrégiben pedig egy hajóúttal lepett meg, Triesztből indultunk, megkerültük Olaszországot, megálltunk pár csodás városban, és Genovában kötöttünk ki. Nagylelkű és fantasztikus meglepetés volt ez, ilyen ő.”

„Túl szemérmes vagyok”

Amikor egymásba szerettek, Izabella már négy éve volt özvegy, Márió pedig egy esztendeje. Megvolt a maguk élete, a saját háztartásuk, megszokásaik, használati tárgyaik. „Mi költöztünk Attiláékhoz, hoztuk, amire szükség volt. Nem igazán ragaszkodott senki sem a tárgyakhoz – folytatja Izabella. – Természetesen össze kellett rázódni, alkalmazkodni, de ez természetes, amikor két ember vagy két család összeköltözik. Nem voltak vitáink, sőt most, hogy belegondolok, még sohasem veszekedtünk.” „Ez tényleg így van – veszi át a szót a harmonikás. – De lehet, hogy nem tartanánk itt, és még nem költöztünk volna össze, ha nem ismernénk egymást évek óta. Meg minek is vártunk volna? Izabella és én is pontosan tudjuk, olyan gyorsan, olyan hirtelen meg tud változni az élet jó és rossz irányba egyaránt. Nagyon boldog vagyok, hogy van egy jólelkű, kedves és szép hölgy mellettem. Az az igazság, hogy meglehetősen szemérmes vagyok. Internetes társkereső oldalon biztos nem kerestem volna partnert. Ha nincs ez a családi ismeretség, szerintem még most is egyedül lennék.”

A jól működő család titka

A szülők szerelme természetesen a 15 esztendős Kinga és 13 éves Eszter életére is hatással volt. „Külön leültünk velük, és elmondtuk őszintén, hogy egymásba szerettünk és össze szeretnénk költözni. Azt nem tudom, mi lett volna, ha nemet mond Kinga vagy Eszter, őszintén szólva erre akkor nem is gondoltam” – mondja Attila, majd hozzáteszi, szerencsére a lányok biztatták szüleiket. Ennek ellenére akadtak döccenők. „Nem ment minden simán, hiszen a lányok megszokták, hogy egykék, nem kell másik felnőtthöz, pláne másik gyerekhez alkalmazkodni” – mondja Izabella. Így az elején mindannyian úgy érezték, tojástáncot járnak. „Amikor bekerültem a családba, Eszter érthetően még gyászolta az édesanyját. Ösztönösen közelítettem hozzá. Megvártam, hogy ő reagáljon különböző helyzetekben, hogy elfogadjon, kialakuljon a bizalom, és aztán ő jöjjön bátran hozzám bármivel. Nem akarom pótolni az édesanyját, ahogyan Attila sem Kinga apukáját. De érzik, és folyamatosan tapasztalják, hogy nemcsak egymást, hanem őket is nagyon szeretjük. Így hoztuk mi létre a jól működő, szeretetteljes kis családunkat.”

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu