Április 29-én hunyt el Vágó István – nem túlzás azt mondani: az egész ország megdöbbent váratlan halálhírén. Brunner Mártát jó barátnője, Fehér Adrienn színésznő értesítette. „Küldött egy üzenetet, hogy István elhunyt. Nem akartam elhinni, azonnal felmentem a híroldalakra… Sajnos ott megerősítették a tragédiát, így el kellett fogadnom, hogy elvesztettem azt az embert, aki meghatározta a pályafutásomat, és akinek oly sokat köszönhetek, nincs többé” – mondja szomorúan a színésznő.
„Ő választott ki engem”
Márta 1993-ban ismerte meg Istvánt, aki éppen az akkor induló Mindent vagy semmit című tévés vetélkedőjéhez keresett női társműsorvezetőt. „Ő választott ki erre a munkára. Később mesélte, hogy számos lányt megnézett, próbafelvételt is készített velük, de nem találta meg azt, aki után kutatott, és már-már fel is adta a dolgot. Végül úgy döntött, még párunkkal tesz egy próbát, utoljára… Karmikus volt a találkozónk, ami meghatározta az egész későbbi életemet. Nemcsak azért, mert akkor már elsőéves hallgató voltam a Színművészeti Főiskolán, és a műsor kedvéért azt abba kellett hagynom, hanem mert a játék óriási siker lett, én pedig népszerű. A történtek persze befolyásolták az életemet – olykor nehezítették, máskor pedig megkönnyítették. Ám fantasztikus volt az az öt év, míg együtt forgattunk. Harmonikus, jókedvű csapat dolgozott együtt, gyakran megvicceltük Istvánt. Volt, hogy valaki elbújt az asztala alatt, és felvétel során egyszer csak megfogta a lábát. Persze, hogy újra kellett venni az egész jelenetet! De soha nem bánt egyetlen poént sem, István minden mókában benne volt.”
„Kvízjátékot szervezett a lakodalmunkra”
A Mindent vagy semmit öt évig ment, ez idő alatt Márta és Vágó jó barátok lettek. „Ő az az ember volt, akit, ha megkérdezte, hogy vagyok, valóban érdekelt is a válaszom, nem csak udvariaskodott. És rengeteget tanultam tőle, de mai fejemmel tudom: tanulhattam volna még ennél többet is. Egy alkalommal Erdélybe, Székelyudvarhelyre utaztunk, ahol egy Mindent vagy semmit vetélkedőt szerveztek nekünk. Ott találkoztunk Kányádi Sándor Kossuth-díjas erdélyi költő-íróval. Két ekkora koponya együtt… Én csak hallgattam a beszélgetésüket, és ittam minden szavukat – fantasztikus élmény volt!”
Amikor Mártát eljegyezte Ács Bálint énekes-zenész, természetes volt, hogy a műsorvezetőt és feleségét, Juditot is meghívják az esküvőjükre. „Felmentünk hozzájuk átadni a meghívót. De a vőlegényemnek már nem adta könnyen a barátságát. István tudta, hogy Bálint spanyol származású, a nagyszülei a Franco féle polgárháború elől menekültek Magyarországra. Spanyolul – merthogy mint annyi nyelven, így is beszélt – kérdezte ki Bálintot a polgárháborúról. Amikor olyan történeteket is mesélt neki arról az időszakról, amit korábban nem hallott, csak úgy csillogott a szeme. Tényleg itta az információkat. Bálint átment a vizsgán, István pedig áldását adta ránk. A lakodalomra pedig összeállított egy kvízjátékot, azzal szórakoztatta a násznépet. Zseniális volt.”
„Arra kért, forizzak neki”
A kvízmester és Márta rendszeresen adtak közös interjút az elmúlt három évtizedben, az utolsót két évvel ezelőtt. „Gyakran ’foriztam’ neki, ami a mi nyelvünkön annyit jelentett, hogy elnyújtott hangon csajoskodtam. Jaj, nem tudok forgatniiii… A körömlaaakkom nem száradt meg – mondogattam. Az első tévés interjúnkon rávett, hogy nyilvánosan is bohóckodjak. Megtettem neki, ciki volt, de mindenki nevetett – emlékszik vissza Márta, aki rendszeresen kikérte István tanácsát. – Amikor a Zrínyi Ilona monodrámát próbáltam, megkérdeztem tőle, hogy a fejedelemasszony vajon nadrágban vagy szoknyában harcolt. Tudta a választ: nadrágban. Később is gyakran hívtam őt és a feleségét is, bár az utóbbi években ritkán találkoztunk, de tudtunk egymásról, beszéltünk, soha nem múlt el karácsony vagy születésnap köszöntés nélkül. Hihetetlen, hogy elment… Van egy kép, ami a retinámba égett, ahogy a Mindent vagy semmit forgatása előtt beült mellém a sminkbe, és jókedvűen nevetett, beszélgetett. Én ezt az arcát őrzöm meg, a végtelen vidám, életszerető Vágó Istvánra emlékszem, míg élek.”
Kiemelt képek: Barna Ági, Steindl Gabriella/fotocentral.hu
