Enikőék úgy vélik, ha nincs meg az osztatlan figyelem, és elveszik a fókusz, úgy elfejlődnek egymás mellett az emberek, hogy nem találnak vissza egymáshoz. „Vannak, akik megelégszenek azzal is, ha tudják, nem igazán harmonikus a kapcsolatuk, nincsen íve, és bőven lenne még miben alakulniuk, mégis a tétlenség, a langyos víz kényelmesebb számukra. Ülnek a ’színes zajban’, addig sem kell magukon dolgozni. Ezzel ellentétben a mi kapcsolatunk folyamatosan fejlődik” – kezdi lapunknak Péter.
Megbecsülik a közös pillanatokat
A színésznő kedvese elárulja, nem feltétlenül az a kiegyensúlyozott életük titka, hogy rengeteg közös programra járnak. „Előfordul, hogy néha eljutunk moziba is kettesben, de ez a legritkább és csak akkor, ha olyasvalaki ajánlotta a filmet, akinek adunk a véleményére. A minőségi koncerteket, színházi élményeket sokkal jobban kedveljük. Bármilyen hihetetlen, mi tökéletesen érezzük magunkat az otthonunkban, sőt akkor vagyunk igazán boldogok, ha megadatik, hogy végre együtt lehessünk – mondja Péter, aki hozzáteszi: minden közös pillanatot megbecsülnek. Enikő hivatása miatt csak kevésszer adatik meg nekik, hogy tervezni tudjanak. – Az az ünnep, amikor hazajön. Annyit dolgozik és próbál, hogy míg mások azon törik a fejüket, hova utazzanak el, nekünk az az ideális, ha békésen itthon lazíthatunk. Nagyon ritka az, amikor 48 órát egyhuzamban együtt lehetünk. Ha kutyát sétáltatva barangolunk, vagy a teraszon beszélgetünk késő estig, az maga a Kánaán.”
Bensőséges ünnep
Náluk sosem voltak és sosem lesznek hangos viták. „Rólunk nem hallanak olyat az emberek, hogy kergetjük egymást a belvárosban bemindenezve. Mindketten úgy véljük, azért, mert valaki egy oktávval magasabban és többször mondja el a véleményét a másiknak, attól még nem lesz feltétlenül igaza – folytatja a színésznő kedvese. Enikőnek február végén volt a születésnapja, akkor is szerényen, bensőségesen ünnepeltek. Az egész közös életükben arra törekszenek, hogy tartalmas, harmonikus és mindkettőjük számára folyamatosan örömteli legyen. – Aznap a Turay Ida Színházban játszott a Térden állva jövök hozzád című darabban. A kollégák megköszöntötték a színpadon, a tapsrendbe beleépítve. Könnyekig meghatódott. Természetesen utána mi is koccintottunk itthon pezsgővel, kapott ajándékokat is, de nem vagyok ’kampányista’, akkor is meg szoktam lepni valamivel, ha éppen nincs különösebb alkalom.”
„Kicsit tudtunk medencézni”
Már február elején látszott, hogy egész évben még 5 napja sem lesz egyben Enikőnek, amikor esetleg elutazhatnának valahova. „Pontosan tudjuk, hogy esély sincs arra, hogy eljussunk nyaralni. De persze előfordult már, hogy megpróbáltuk, de sok köszönet nem volt benne. Hat napot próbáltunk együtt tölteni Zalakaroson, nekem ez alatt kétszer kellett elmennem tréninget tartani, neki pedig háromszor jött be lekötött fellépés. De legalább ugyanoda tértünk vissza éjszakánként, és tudtunk egy kicsit medencézni is” – mondja lapunknak Péter.
Kiemelt képek: Olajos Piroska, Schumy Csaba/fotocentral.hu
