Az ismert bölcsesség szerint az élet olyan, mint egy hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent. Ezzel a gondolattal kezdi beszélgetésünket Lucia is, aki számára az édesapja, a férje és a testvére halála máig felfoghatatlan. Ugyanakkor már jól tudja, hogy amikor az élet az egyik kezével elvesz, a másikkal egész biztosan ad is. A legboldogabb pillanatai között őrzi a szívében az unokái érkezését, akik bearanyozzák az életét, az öröme pedig nemrég azzal teljesedett ki, hogy újra van kivel megosztania a mindennapjait.
A családja is szereti Misit
„Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítő társat, hozzá illőt. Ez az írás, Mózes I. könyvének 2. fejezetének 18. verse, ami a legjobban kifejezi, mi is történt velem. Hosszú idő után ugyanis újra van társam. Megismertem egy olyan embert, aki agrárszakemberként sokrétű ismereteivel, tisztességével, emberségével mellettem áll a szakmai munkában és a hétköznapokban is – meséli Lucia, akinek választottját a családja is hamar befogadta. – Boldogító érzés, hogy a lányok, Éva, Lucia, a férjeik, az édesanyám és Lilla húgom is kölcsönös szeretettel lettek egymás iránt Misivel és a gyerekeivel is – folytatja. – A legváratlanabb tragikus pillanatban, amikor húsvétkor hirtelen, minden előjel nélkül elveszítettük Lillát, Misi támogatott bennünket. Különösen édesanyámat. Misi egy érző és bölcs segítő mellettem, akire nagyon nagy szükségem volt. Együtt igyekszünk mindent megtenni, hogy anyukám mellett legyünk, és támogassuk őt.”
„Váratlanul itt hagyott bennünket”
A veszteségek sora Lucia szeretett édesapjával kezdődött. Majd a férjétől, a legendás meteorológus, Aigner Szilárdtól is búcsúznia kellett. Első két unokájuk érkezésének azonban még közösen örülhettek. „Hatalmas érzés volt, amikor tíz évvel ezelőtt a nagyobbik lányunk, Éva telefonált, hogy vigyem be őket a szülészetre, majd megérkezett Adél unokánk. Azonban még abban az évben a hosszú, odaadó gyógykezelés ellenére el kellett köszönnöm az édesapámtól. Két évvel később aztán ismét siettem Éva családjával a kórházba, és megszületett Dávid unokánk – emlékszik vissza a hol örömteli, hol szomorú eseményekre. A hullámvasút azonban itt még korántsem ért véget. – 2016 nyarán Lucia lányunk 20. születésnapját ünnepeltük együtt, boldogan. Másnap Szilárd 70. születésnapját. Majd harmadnapon váratlanul itt hagyott bennünket. Egyszerűen felfoghatatlan volt – emlékszik vissza férje elvesztésére, aki már nem láthatta kisebbik lánya esküvőjét, és harmadik unokáját sem. – Eljött az idei nyár, és megérkezett Lucia és Bence kisfia, Konrád, a legfiatalabb unokánk. Ami igazi nagy öröm és boldogság az életünkben.”
Imádja a munkáját
Férje szellemi hagyatékát Lucia a két lányukkal viszi tovább. Folyamatosan frissítik és fejlesztik az eumet.hu időjárási oldalukat. „A Rádió Bézsben és Rádió Szarvasban hallható közéleti magazinműsorom címe pedig Szilárd emlékére viseli, a Derűs napot címet, mivel mindig ezzel a fordulattal búcsúzott a nézőktől. Egy ideje egy televíziós közéleti magazint is ennek tükrében vezetek – meséli Lucia, akinek a munka ma is nagyon fontos szerepet tölt be az életébe. – Sokat utazom. Előadásokat tartok konferenciákon, gimnáziumokban, óvodákban, természetvédő klubokban, kinek-kinek a befogadóképessége szerint, és tanítok is. De a kedvenc munkafolyamatom a konkrét helyre szóló időjáráselőrejelzés-készítés, az ünnepi vagy családi rendezvények biztosítása, valamint a téli útvonal-előrejelzések készítése külföldre. Sőt már több híd építésében is részt vállaltunk, szóval sok a dolog, és ezt nagyon szeretem. A jövőtől csak nyugalmat és harmóniát remélek mind a családunk életében, mind a munka terén!”
Sajátjaként szereti
Aigner Szilárd korán elvesztette első feleségét, aki mellrákkal küzdött. Az időjós ekkor úgy döntött, egyedül neveli fel az akkor négyéves kislányát, Évát. De a családjuk háromtagúra bővült, amikor betoppant az életébe a szintén meteorológus Lucia, aki úgy szereti és beszél Éváról, mintha a saját lánya lenne.
Kiemelt képek: Ványi Ákos/fotocentral.hu, Archív
