Egész gyerekkorában nem volt igazi otthona, most viszont végre van, és csodálatos érzés számára ott lenni. „És ami ennél is jobb érzés, hogy a férjem és a kisfiam mellett a 16 éves Panka lányom is ‒ aki akár már el is vágyódhatna hazulról ‒ imád otthon lenni. Van, hogy elmegy, de jobban szereti, ha hozzá jönnek át a barátai. Nagyon szereti a házat, a szobáját, az egész otthoni légkört, ami elmondhatatlanul boldoggá tesz.” A műsorvezető azt mondja, a ház egyébként nagyon „claus”, kivétel Panka szobája, ő ugyanis nem szereti a díszeket, de még a függönyt sem. A többi helyiségen viszont a műsorvezető sokszínűsége érződik. „Rengeteget változtam az idő előrehaladtával. Nincs kifinomult stílusom, az biztos. Ha jellemeznem kéne, inkább eklektikusnak mondanám. Szeretem, ha valami nem megszokott, ha vannak meghökkentő dolgok, mint például a szobraim. Vagy ha egy színhez egy egészen eltérő színt párosítok. Imádom a különleges alkotásokat, egy-egy képet, ami előtt el tud mélázni az ember, mi történik rajta. Ha művészeti stílust kellene mondanom, az art decót szeretem a legjobban.”
Férje, Pataki Ádám mindent Claudiára hagyott, ami a csinosítgatást illeti, egyedül a ház technikai felszereltsége van az ő kezében. „A drága férjem által egy igazi okosotthonban élünk. Applikációról megy a világítás, a fűtés, minden. Ez az ő területe, ami egyébként nagyon hasznos, például amikor elutazunk, és fél órával a hazaérkezés előtt fel tudja kapcsolni a fűtést, hogy jó meleg fogadjon bennünket. Amíg nem vagyunk otthon, addig pedig legalább nem fűtünk a vakvilágba.” A két cukrászdájuk kinézetét is megálmodta. Az érdi klasszikus, letisztultabb stílusú, ahol a négy évszak dekorjai mindig változnak, a budai üzlet viszont színeiben, bútoraiban is ízig-vérig „claus”, vagy ahogy ő fogalmaz „wonderlandes”. „Csak a pult és a kandalló volt meg, a nulláról indult a cukrászda tervezése. De nekem az enteriőr a kikapcsolódást, az elvonulást jelenti. Amikor jogom van semmi mással nem foglalkozni, csakis ezzel – meséli.
És noha grafikusnak készült, mi több, utcai portrékészítő is volt egy időben, így a kreativitás és a művészi véna ezen fajtája is az ereiben csörgedezik, mégsem tulajdonít magának egyetlen ötletet sem. Azt mondja, nagyon jó a szeme, remekül másol, jó helyről szedi össze a dolgokat, és jó érzéke van ahhoz, hogy otthonossággal töltse meg a tereket. Egyre kell magát mindig emlékeztetnie, hogy a zsúfoltságot elkerülje, szerinte ugyanis a lakberendezésben is az az aranyszabály, hogy a kevesebb több. – Törekszem az egyensúlyra, de ez a különbözőségben is meglehet, noha vékony a határmezsgye az ízléses és az ízléstelen között. Biztos, hogy szoktam mellélőni, ellenben bátor vagyok. Legalább van mit kérdezni, ha nem illik oda az a majom, és egyébként is miért kék? – nevet fel. – Gondolkodó ember vagyok, és szeretem, ha a tárgyak mögött is vannak gondolatok. Azért van tele a cukrászda fala is furcsa alakokkal, akik furcsa dolgokat csinálnak a képeken, hogy amikor valaki vár a sütijére, ne unatkozzon.” Nagy álma egyszer egy angolszász, vintage-stílusú kávázót is nyitni, de addig is kiélvezi a kisbolt kreatív teendőit. „Az üzletekben Ádám a főnök, én csak díszítgetek és eladósdit játszom. Imádok az ünnepekkor kiszolgálni, de maga a cukrászat, noha elvégeztem a szakmát, a legkevésbé érdekel. Kivétel a bonbonozás és a mézeskalács-készítés. Azt imádom, mert lehet szépítgetni.”
Kiemelt kép: Borzi Vivien
