Milyen a dél‑amerikai luxusélet?
Sebestyén Balázs: Amióta kint vagyok, már kétszer beázott a szobám. Szóval a luxustól baromi messze vagyunk. Egy tök egyszerű szállodában lakunk Janival, és igazából minden a munkáról szól. Nem nagyon van idő másra. Otthon rendszeresen meditálok, erre itt nemigen van mód. Reggel kincsvadászat-forgatással kezdünk, aztán megcsináljuk az élő adást, és jön a bátorságpróba. Csak egy nappal járunk előrébb, a nézők az előző nap eseményeit, minket pedig élő adásban láthatnak a tévében, elég feszített a tempó. De nagyon jó kis csapat jött össze, úgyhogy élvezem. Fecó szórakoztató, de Ádám és Gergő gazda is hatalmas forma, kedvelem őket. Igaziból mindenkit tudok kedvelni, mert egyedi karakter az összes játékos.
Rögtön igent mondtál a műsorfelkérésre?
S. B.: Nehéz döntés volt. Egyáltalán nem könnyű elszakadni a családomtól, de szeretem a munkám, és nem akartam az RTL-t sem cserbenhagyni. Plusz a műsor annyira hozzánk kötődik, hogy mindenképp szerettük volna mi vezetni Janival. Év közben, a rádió után amennyi időt csak tudok, a gyerekeimmel töltök, igyekszem helytállni apukaként a mindennapokban.
A feleségedre mekkora feladat hárul?
S. B.: Viki mindig nagyon sokat vállal magára, nem csak ilyenkor, az év minden napján. Sokszor magam sem értem, hogy képes ennyi mindent kézben tartani, és mindent türelemmel kezelni. Ő teremti meg és jelenti a gyerekek számára az otthont és a biztonságot. Nagyon hálás vagyok neki, hogy egyedül is helytáll otthon, fantasztikus anya. Ez most egy nehéz időszak nekünk, nehezen viseljük a távollétet, de amikor csak lehet, beszélünk. Otthon szerencsés élethelyzetben vagyunk. A rádióműsor után, reggel 10-től én már szabad vagyok, ami azt jelenti, hogy tudom vinni a gyerekeket edzésre, és este is velük lehetek. Két teljesen más egyéniség Beni és Noel, de mindketten nagyon közel állnak hozzám. Próbálok nekik mindent megadni érzelmileg és értelmileg is. Igyekszem jó apukájuk lenni.
Hogy néz ki egy idilli családi napotok?
S. B.: Végre nem kell rohanni reggel. Elmegyünk együtt egy nagyot reggelizni valahova, és utána programozunk. Imádjuk a Balatont, az egész nyár erről szólt, hogy lent voltunk. Ilyenkor a gyerekek horgásznak, mi meg Vikivel üldögélünk a kikötőben, és nézzük őket. Valahogy így…
Milyen komoly vagy.
S. B.: A civil életben én inkább egy komoly pali vagyok, és kicsit csendesebb is, mint amit a külvilág lát, hall belőlem. De azért a humort egy nagyon jó forrásnak tartom, ami egyértelműen kell a túléléshez. Fontos, hogy meg tudjuk őrizni a humorérzékünk, mert az sok mindenen átsegít minket. Úgyhogy alapvetően mindenhez humorral állok.
Hogy viszonyulsz a negatív kommentekhez? Olvasod? Bánt? Elgondolkodtat?
S. B.: Olvasom a kommenteket, és számos van, ami elgondolkodtat, de tudok különbséget tenni azok között, amelyek a frusztráció levezetésének az eszközei, és azok között, amelyek valóban észrevételt fogalmaznak meg. Az utóbbiak hasznomra tudnak válni.
A legjobb műsorokat te vezeted, van ennél feljebb?
S. B.: Nincs megvalósítatlan álmom, úgyhogy semmit sem akarok fokozni, csak élvezem, ami megadatott. Semmilyen hiányról nem beszélhetek, mert azt hiszem, többet kaptam, mint amennyit valaha is megérdemeltem szakmailag. A rádió óriási szerelem az életemben, és olyan tévés felkéréseket vállalok el, amik tetszenek, úgyhogy teljesen elégedett vagyok.
A médiában eltöltött huszonöt év után mi motivál?
S. B.: A hallgatók, akik nagyon szeretik a rádióműsort és minket. Akik értünk kelnek fel, akikben mi tartjuk a lelket, akiknek mi vagyunk az egyetlen örömforrás az életében, bármilyen furcsán is hangzik ez. Úgy kezelnek minket, mint a családtagokat, és emiatt jó érzés felkelni, bemenni. Ez a legnagyobb húzóerő számomra.
Mennyire fontos a siker?
S. B.: Szerintem ez mindenkinek fontos. De annyira egyébként már nem hajt. Nem emiatt rádiózom, tévézem. Sokkal inkább azért, mert szeretem. Az a legfontosabb, hogy az ember jól érezze magát, és szeresse, amit csinál. A siker ugyanis mulandó, és kéz a kézben jár a kudarccal és a csalódással is. De ha megtalálod azt, amit szeretsz csinálni, akkor egyetlen napot sem kell dolgoznod. Én valahogy így élem ezt meg, így valójában soha nem is dolgoztam.
Kiemelt képek: RTL Klub Sajtóklub/fotocentral.hu
