Közben az is kiderült: Meggyes Dáviddal van együtt. Ezért is érdekes Alexandra kijelentése: nem gondolkodnak még a váláson férjével, Köcse Györggyel.
„Azt mondta: ha szeretem, megvárom”
Tavaly novemberben döntöttek a szakítás mellett, kérészéletű házasságuk végét pedig egy ígéretesnek tűnő munkalehetőség okozta. „Szó sincs harmadik félről, vagy hatalmas drámáról, ám az nem titok, hogy korábban is voltak problémáink. Gyuri inkább külföldön képzeli el az életét, míg én itthon építgetem a jövőmet. Ebből már több nézeteltérésünk, konfliktusunk is volt, de megegyeztünk, hogy itthon maradunk, összeházasodunk, és idővel családot alapítunk. Ezzel szemben alig pár hónappal az esküvő után kaptunk egy munkalehetőséget külföldön, tizenegy hónapot kellett volna kint töltenünk, de én jeleztem Gyurinak, hogy nem szeretnék menni. Nem akarok távol lenni a családomtól, és egyébként sem ezt beszéltük meg. Ő viszont nem szerette volna veszni hagyni a lehetőséget, azt mondta, hogy nem tudja elengedni ezt a felkérést, inkább elvállalja egy másik táncpartnerrel, és ha szeretem, megvárom. A karriert választotta helyettem.”
„Nem ilyen életet képzeltem el magamnak”
Noha a táncművész minden lehetőséget latba vetett, miként vészelhetnék át a nehéz időszakot, mégsem sikerült dűlőre jutniuk. „Végül én mondtam ki, hogy legyen vége, mert nem ilyen életet képzeltem el magamnak. Ő nem ellenkezett, elfogadta a döntésemet, és nem is igazán törte magát, hogy megoldjuk a problémát. Úgy éreztem, hogy ez neki egyfajta menekülőút, és elengedte a házasságunkat. Annyira különbözőképpen látjuk a jövőt, hogy ez előbb-utóbb úgyis kiütközött volna, még az a szerencse, hogy ez nem a gyermekvállalás után történt. Egyébként nem tudok rá haragudni a történtek miatt, hisz mindketten karrieristák vagyunk, csakhogy ez a kapcsolatunkat, házasságunkat nem viszi előrébb. Makacsak, önfejűek vagyunk, ragaszkodunk a saját igazunkhoz, olyanok vagyunk, mint a magányos farkasok.”
„Egyre távolabb kerülünk egymástól”
Alexandra ma már pozitívan, bizakodva tekint a jövő felé. „Nem vagyok az összeomlás szélén, édesanyám egyedül nevelt fel, apukámat korán elveszítettem. Sok mindent megéltem már, de az élet mindig megy tovább. Persze nem tagadom, fáj, kisírom magam otthon, egyedül, de hiszem, hogy minden okkal történik, mindig van holnap és új lehetőség. Ráadásul nem érzem, hogy egy fejezet lezárult volna, nem azt mondom, hogy van jövője vagy létjogosultsága ennek a kapcsolatnak, de olyan erős kötelék van közöttünk, ami örökre megmarad. Gyuri mellett nőttem fel, ő volt a tanárom, táncpartnerem, első szerelmem, és ez már soha nem fog elmúlni. Ugyan még nem adtuk be a válási papírokat, de ami késik, nem múlik. Egy biztos és vitathatatlan: a mai napig szeretjük egymást, de sajnos két külön úton járunk, és egyre távolabb kerülünk egymástól. Úgy tűnik, eddig bírtuk, tizenkét év és öt hónap házasság után ért véget a mi fejezetünk.”
Kiemelt kép: Smagpictures
