„A siker nem kor vagy családi állapot függvénye. Sokan lemondanak a karrierjükről, és ezzel saját magukról is a gyermekvállalás miatt, pedig egy gyerek nem kellene, hogy akadályt jelentsen. Ha úgy vesszük, soha nem lehet jó időben családot alapítani. Fiatalon úgy vagyunk vele, hogy előttünk az élet, azzal akarunk foglalkozni, amiért eddig tanultunk. Később, amikor már beérett a munkánk gyümölcse, akkor nem akarjuk a csúcson abbahagyni. Én huszonhárom éves voltam, amikor megismertem Norbit. Konkrétan kifolytak az óráimról az emberek, olyan sokan jártak az edzéseimre, aztán terhes lettem Larával, húsz hónappal a születése után pedig már Norbikával voltam várandós. Ott voltam két kisgyerekkel főállású anyaként, nem volt segítségem, úgyhogy egész álló nap pelenkáztam, szoptattam, altattam, miközben Norbi éjjel-nappal dolgozott. Aztán egy nap feltettem magamnak a kérdést: ’Boldog vagy, Réka?’ Szégyenszemre azt válaszoltam, hogy nem, pedig akkor már volt két gyönyörű gyerekem, szerető férjem, mégsem éreztem teljesnek az életemet. És hogy miért? Mert nem volt sehol Rubint Réka. Kimaradtam a saját életemből, és lemondtam a boldogságomról. Mire eljutottam a felismerésig, terhes lettem Zalánnal, de addigra már olyannyira besokalltam, hogy úgy voltam vele: nem érdekel! Megfogtam a gyerekek kezét, és terhesen elmentem órát tartani. Kedden még kilencvenperces alakreformedzést tartottam, szerdán reggel pedig megszültem a harmadik gyerekemet. Tizenkét nappal a császár után, varratokkal a hasamban pedig újra ott álltam a színpadon. Szóval egy dolgot biztosan megtanultam: tök mindegy, hogy hány évesek vagyunk, húsz-, negyven- vagy hatvanévesen kezdünk karriert, van-e gyermekünk, vagy sincs, soha nem szabad lemondanunk saját magunkról!” – mesélte nemrég a Story magazinnak.
Kiemelt kép: Borzi Vivien
