Tavaly decemberében sok minden megváltozott a zenész családjában. A 49 éves családfő, Kozák László, vagy ahogyan sokan ismerték, Nagy Grófo váratlan hirtelenséggel elhunyt.
„Át kellett vennem a családfő szerepét”
„Aki ismerte az édesapámat, pontosan tudja, hogy mi voltunk a mindene. Legidősebb gyerek lévén nekem kellett átvennem a családfő szerepét. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez az idő, hisz csak 28 éves vagyok, de szeretnék méltó lenni édesapámhoz, és ahhoz, amit felépített. Bár soha sem fogok felérni hozzá, mert óriási tekintélye volt az egész roma társadalomban. Fiatal kora ellenére nagyon bölcs ember volt. Nála jobb apát, tanárt nem is kívánhattam volna – mondja elcsukló hangon Kis Grófo, akinek a tavalyi karácsonya a gyász jegyében telt. – Már soha többé nem lesz igazi karácsonyom, de nyilván itt van a családom, a gyönyörű feleségem, Tünde és a három csodálatos gyermekem, Lacika, Armandó és Brilliana, akik semmit nem érzékelhetnek a fájdalmamból. Tavaly is csak a gyerekek miatt állítottunk karácsonyfát, még az édesanyámhoz sem mentünk át. Szegény nem volt olyan lelkiállapotban.”
Asztali áldás után jöhet a lakoma
De hogyan is zajlik náluk a hamisítatlan roma karácsony? „Amíg édesapám élt, szenteste reggelén az első utunk a szülői házba vezetett, ahol az egész család összegyűlt. Ilyenkor nagyjából huszonöten vagyunk, de édesanyám vagy hetven főre való étellel készül – mondja mosolyogva. – Miután megérkezünk, a menyecskék birtokba veszik a konyhát, és segédkeznek édesanyámnak. Mi, férfiak pedig külön vonulunk, beszélgetünk, italozunk, mulatozunk. Időnként a lányok is fel-fel bukkannak, közben karácsonyfát díszítünk, énekelünk, és amikor minden készen áll, nekilátunk az ünnepi ebédnek. Mielőtt hozzáfogunk, asztali áldást mondunk. A fő fogás a tyúkhúsleves és a töltött káposzta, de a hidegtálaktól kezdve a pacalpörköltön, a sülteken át a rengeteg süteményig minden fellelhető az ünnepi asztalon.” A kiadós lakoma után az ajándékozásé a főszerep, ám a szülői házban eddig csak a szülők adták a meglepetéseket. „Utána rendszerint átmentünk hozzánk, és mi is átadtuk az ajándékokat. Aztán a rangsorban a második legidősebb fiútestvér következett. Idén mi láttunk vendégül mindenkit.”
„A gyermekeink vallásos neveltetést kapnak”
Az énekes keresztény dalokkal és siratóénekkel is készült a szent napra, édesapja elvesztése óta ugyanis még inkább a hitébe kapaszkodik. „Keresztény dalokat hallgatunk, és kórusban siratónótát énekelünk, amelyben az örömünket és a bánatunkat is kiadjuk magunkból. Ez egyfajta lelki megtisztulás, egy rituálé, utána pedig éjféli misére megyünk. A gyermekeink is vallásos neveltetést kapnak, hisznek a Mindenhatóban, és persze a Jézuskában is. Minden évben levelet írnak a kívánságaikról, igaz, ők már teljesen másra vágynak, mint annak idején én. Technikai kütyüket, telefont és távirányítós játékot kérnek, és észszerű keretek között mindent meg is kapnak. A feleségemmel inkább hasznos, maradandó dolgot szoktunk egymásnak venni. Valamelyik évben például egy szív alakú párnát ajándékoztunk a másiknak, amibe bele volt hímezve, hogy ’szeretlek’. Sokan azt hiszik, hogy mi 24 karátos aranyban fejezzük ki a szeretetünket, de ez nem igaz. Persze előfordult, hogy ékszert kapott, de számunkra nem az érték, a gesztus a fontos.” Bár a háromgyermekes családapa minden apróságnak örül, Tünde szerint koránt sem olyan könnyű őt meglepni. „Szerencsére mindene megvan a férjemnek, ezért nehéz az ajándékozás. Egyszer például egy bögrét kapott tőlem, de volt, hogy órát, cipőt vagy aranyozott mikrofont ajándékoztam neki” – árulja el a feleség.
Kiemelt kép: Schumy Csaba
