Kudlik Júlia szerint az életet szeretettel és humorral kell élni. Míg előbbi a megértéséhez kell, addig utóbbi az elviseléséhez, ő pedig minden pillanatát igyekszik kiélvezni. „Fiatal bárki lehet, de öreg csak a java. A hölgyek amúgy sem öregszenek, csak az urak látása romlik! – kezdte tréfálkozva a közmédia vallási podcastjében, az Agapé című műsorban az egykori bemondónő, aki úgy tartja: a „hosszú élet utolsó méterei” akkor lesznek igazán élvezetesek, ha észrevesszük azt a három alapvetést, hogy az élet ajándék akkor is, ha nincs átkötve piros masnival, hogy minden e világi mulandó, valamint, hogy az öregkorunk minőségét fiatalon alapozzuk meg. – Fiatalként azt gondoljuk, hogy mindig egészségesek, fittek és kívánatosak leszünk, és sose halunk meg. Pál apostol írja, hogy ne csak a láthatóra, hanem a láthatatlanra is szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis csak egy ideig tart, a láthatatlan viszont örök!”
56 évesen vonult nyugdíjba
A Delta és a Szeszélyes évszakok egykori műsorvezetője szerint az öregség akkor kezdődik, amikor valaki cél nélkül ébred fel reggel, és remény nélkül alszik el este, ő azonban nem engedi meg magának azt a luxust, hogy elherdálja az éveit. „Az idő remek pszichológus, de csapnivaló kozmetikus! Ráncossá teheti a bőrt, de az érdeklődés elvesztése a lelket teszi ráncossá, amit sokkal nehezebb kivasalni. Egyébként elég nagy kakukktojás vagyok, legalábbis ami a nyugdíjas évekre való felkészülést illeti. Tudniillik 2001-ben, amikor 56 éves voltam, egy csoportos létszámleépítés keretében közös megegyezéssel eltávolítottak a Magyar Televíziótól. Nekem akkor eszembe se jutott az öregség vagy az időskori juttatás, ám miután az akkori törvények szerint megvolt a teljes nyugdíjhoz a ledolgozott éveim száma, elmentem a Nyugdíjintézetbe, és elintéztem a járadékomat. Persze mindenki azt hitte, hogy összeroppanok, pedig semmi nem történt. Bár az addigi, nyilvánosság előtt élt életem véget ért, de elkezdődött egy másik. Egészséges vagyok, nem szedek semmilyen gyógyszert. Rengeteg dolgom van még!”
Visszaült az iskolapadba
Kudlik Júlia az élő példa arra, hogy bizony nem csak a fiatalok körül forog a világ. Újrakezdeni, tervezni, álmodni és azt megvalósítani bármikor, bármennyi idősen lehet. Ő hatvanhárom éves volt, amikor elhatározta, hogy visszaül az iskolapadba, és beiratkozik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológia karára. „Annak idején még olyan tanáraim voltak, akik elültették bennem azt az örök kíváncsiságot és nyíltságot, ami a mai napig kiirthatatlan belőlem. Most is ez vezetett vissza, az iskolapadba – taglalja a Magyar Televízió örökös tagja, aki bár gyerekkorától kezdve vallásos neveltetésben részesült, a Biblia mélyebb értelmébe, megértésébe csak 2008-ban vetette bele magát. – Rájöttem, hogy szinte semmit nem értek belőle, és elkezdtem gondolkozni, hogy kit kérdezzek meg erről. Elmentem a teológiára, beszereztem a felvételi lapot, és akkor derült ki, hogy túl vagyok a korhatáron. Gondoltam, ’nesze neked, élethosszig tartó tanulás.’ Írtam az akkori rektornak egy levelet, hogy miért akarok oda járni, nem akarok diplomát meg bizonyítványt, hanem a tudásra vágyom, és elmélyülni szeretnék. Három héten belül megkaptam a választ, hogy fölmentettek a korhatár alól, úgyhogy óralátogató hallgatóként öt éven keresztül minden második hétvégén reggel fél kilenctől este fél kilencig bejártam és tanultam, amiért azóta is nagyon hálás vagyok!”
Félember lett férje elvesztése óta
Júlia több mint negyven évig tartó házasság után veszítette el rendező férjét, Szűcs László, akit az elmúlt évtizedek magányában sem feledett. „Miután véget ért földi zarándokútja, azóta félemberként próbálok helytállni, mert nekem még dolgom, feladatom van. Azóta is folyamatosan beszélgetek vele, és ma is számíthatok rá, annak ellenére, hogy a szememmel nem láthatom. Igazán úgy is csak a szívével lát az ember” – mondta korábban.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
