Story: Tizenhat évvel ezelőtt a család nevével fémjelzett reality show-val robbant be a köztudatba, ám akkor még egy teljesen más Bea asszonyt ismerhettek meg a nézők. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
Gáspár Bea: Annak idején egyáltalán nem éreztem szükségét a szereplésnek, sőt! Kifejezetten ódzkodtam a nyilvánosságtól, de nagyon sok támogatást kaptam a stábtól, gyakorlatilag együtt nőttünk fel, és mindannyian sokat profitáltunk belőle. Egyetlen percét nem bántam meg a szereplésnek, ma is ugyanúgy végigcsinálnám, mert hatalmas tapasztalás volt mindannyiunk számára.
Story: Hogy sikerült hosszú éveken keresztül egyensúlyt tartani, és egyszerre több szerepben, feleségként, anyaként és közszereplőként is helytállni?
G. B.: Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy hogyan csináltam. Mindennap fél hétkor keltem, hogy Evelint elvigyem a suliba, aztán Virággal harcoltam, aki állandóan hisztizett és sírt, hogy nem akar óvodába menni. Közben hazafele menet beugrottam vásárolni, de a stáb már toporgott az ajtóban, forogtak a kamerák, én pedig azon agyaltam, hogy vajon mikor végzünk ma, és ki fogja hazahozni a gyerekeket. Teljes káosz volt az életünk, harmincévesen viszont még elég jól vettem az akadályokat. Ma, 47 évesen már kevésbé bírnám azt az bolondok házát.
Story: Milyen volt akkoriban a megítélése?
G. B.: Nem túl jó! (nevet) Mindig megkaptam, hogy állandóan csak kiabálok, de ezen nincs mit szépíteni, tényleg így volt. A nagy stressztől az első szóra robbantam, de ettől tudott olyan jól működni a show. Egyébként érdekes, aki Győzit szerette, az általában engem utált, és ez fordítva is így volt. Olyanok voltunk, mint a jól fizetett színészek. Pénzért járattuk le magunkat, és évről évre többet kaptunk érte. Tudtuk, hogy ki kell teregetnünk a magánéletünket, de ez van, ezt vállaltuk, mindennek ára van, és legalább megkértük érte a jussunkat. Azt már kevésbé élveztük, amikor Győző pánikbeteg lett. Ilyen szempontból én szerencsésen megúsztam, mert rólam hamar leperegnek a dolgok. Soha nem érdekelt mások véleménye, legalábbis azoké nem, akik nem ismernek. Kommenteket sem olvasok, nem emésztem magam ilyeneken.
Story: Pedig ma már akár olvashatna is, alig írnak rosszat önről. Ezt hogyan érte el?
G. B.: Valóban sok elismerést kapok, ami még most is hihetetlen számomra. Sosem gondoltam volna, hogy én mint Gáspár Bea bárki számára is inspiráló lehetek. A Konyhafőnök VIP alatt például számtalanszor megkaptam, hogy milyen jó, hogy önazonos vagyok, merem vállalni az esetleges hibáimat. Már azzal is sokak szimpátiáját kiváltottam, hogy nem plasztikáztatok, és smink nélkül, pluszkilókkal is kiállok az emberek elé. Nem csinálok ügyet az ilyen dolgokból, mert ez nem ügy számomra. Korábban görcsösen próbáltam bebizonyítani, hogy nem vagyok az a „buta, vidéki cigány asszony”, mint amilyennek gondolnak. Sok bántást, kritikát kaptam, és irigyeim is bőven akadtak, de én is csak egy ember vagyok a sok közül.
Story: De mégis mi késztette arra, hogy a saját lábára álljon, és felépítse magát?
G. B.: Nem volt célom brandet építeni, csupán fenntartani azt az életszínvonalat, amin mindig is éltünk. A NAV-os ügyünk után teljesen lenullázódtunk, Győzőt sehol nem alkalmazták, így kénytelen voltam átvenni az irányítás, hogy talpon maradjunk. Kvázi átvettem a családfő szerepét, legalábbis ami az anyagiakat illeti. Egyébként mindig is inspiráltak a sikeres nők, akik hegyeket mozgatnak meg a szorgalmukkal, kitartásukkal, akik önálló jogon építenek karriert. Úgy, mint Rubint Réka. Hatalmas példaképem. A kezdetektől fogva az ő példájából merítettem erőt, és úgy voltam vele, ha neki sikerült ilyen sokra vinnie, akkor talán én is kiokoskodhatok valamit. Csak éppen én nem lefogyasztom, hanem hizlalom az embereket! (nevet)
Story: A férje egyébként hogy viselte, hogy átvette a stafétát?
G. B.: Győző mindig is szeretett a tenyerén hordozni, megteremteni a stabil hátteret, és míg én a gyerekeket és az otthoni dolgokat intéztem, addig ő dolgozott és pénzt keresett. Nálunk mindig ez volt a felállás, de a történtek után nem sok választásunk volt. Persze akár hátra is tehettem volna a kezemet, de mondtam neki, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen, úgyhogy most rajtam a sor. Eddig ő ment, most én fogok, nincs ebben semmi rossz. Egyébként nagyon nehéz volt megemésztenie, hogy én is dolgozom, sőt nemcsak hogy dolgozom, hanem míg korábban ő adott pénzt nekem, addig most én segítem ki őt. Ez persze rettentően bántja a férfiúi hiúságát, de természetesen nagyon büszke rám, mint ahogyan én is magamra. Az pedig, hogy saját magam is meg tudom venni a dolgaimat, és sem engedélyt, sem pedig pénzt nem kell kérnem rá, óriási szabadságot jelent számomra. Ennyi év után derült ki, hogy önállóan is megállom a helyemet!
Story: Ráadásul nem is akárhogy. A napokban jelent meg a harmadik könyve, a Bea konyhája 3, ami már most hatalmas sikernek örvend. Milyen meglepetéseket tartogat még számunkra?
G. B.: Amikor 2019-ben megjelent az első szakácskönyvem, a kiadó is elcsodálkozott, hogy mekkora sikert aratott. Alig pár hónap alatt elkapkodták az összeset, úgyhogy újra kellett nyomni, ami hihetetlen érzés volt. Mint az első szerelem, amit sosem felejt el az ember. Egyébként nagyon kritikus vagyok magammal, ezáltal a könyveimmel is. Nem azt mondom, hogy félnek tőlem a kiadóban, de egy kicsit mégis. (nevet) Amikor először a kezemben tartottam a harmadik könyvet, akkor is mindenki az én arcomat fürkészte, hogy vajon mibe fogok belekötni, milyen kritikával élek, de imádom.
Kiemelt kép: Kaszás Gergely / BOOOK Kiadó