A hetvenéves zenész a Probléma Hajóssal és Márkóval című YouTube-műsor vendége volt. Mint mondta, világéletében képtelen volt beilleszkedni a társadalomba, és ez ma sincs másképp. Emiatt sokszor nincs jól, sőt az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. „Az ember, amikor még tapasztalatlan, nagyon jó, hogy így van – tehát a tapasztalatlanok viszik előre a világot, mert nem félnek semmitől. Mert nem tudják, hogy mi van, csak azt tudják, ők mit akarnak. És hogy ha elég erősek, akkor azt belenyomják a világ arcába, és akkor talán valami meg is mozdul. Akkor persze hogy én is azt gondoltam, hogy én vagyok, aki mindent tudok, és mindent akartam is tudni. Itten felsoroltad, mi mindent csináltam. Filmrendező is voltam, meg komputerművész – azt képzeltem, mindent tudok. De aztán az ember kezdi megérteni azt, hogy sokkal többen vannak azok, akik nem olyanok, mint ő. És nem talál olyat se, amilyen ő, és elkezd egyedül lenni. Közben meg azt látja, hogy a világot azok az emberek viszik, és olyan jól együtt vannak a békemenetben vagy a másik fél felvonulásán. Vagy együtt éneklik a Himnuszt. Én nem tudom énekelni a Himnuszt, nem tudok a békemenetben menni, de a másik fél felvonulásán sem tudok lelkesedni. Nem tudom azt érezni, amit a többiek – hangsúlyozta. – És akkor még mindig erősködjek, hogy mindenki hülye, csak én nem?! Ekkor van az ’autópálya-effektus’, hogy ott megyek szembe az autókkal… Hát akkor valószínű, el vagyok cs*szve.” Hajós András minderre úgy reflektált, hogy érti, amit a művész mond, a szívéből szólt, ő sem igényli a kapcsolódást másokhoz, de ezt ő el tudta fogadni. „Te ilyet nem éreztél soha?” – kérdezte végül Wahornt. „Nem. Illetve igen. Igen, biztosan éreztem, sőt a legtöbbször ezért is élek még, nem akasztottam fel magam, vagy nem lőttem magam fejbe. Pedig pisztolyt is vettem” – mondta. „Ezzel a céllal?” – kérdezett vissza Márkó. „Persze! Hát sokszor éreztem, hogy az életem, vagy hogy is mondjam, a magányom elviselhetetlen és feloldhatatlan – válaszolta. – Ezt most is érzem, csak gondolom, aztán kimegyek a kertbe, és az gyönyörű – jegyzi meg meghatódva. – Szóval ezért javaslom minden nyuggernek, különösen a kiábrándultaknak, hogy költözzenek vidékre.” Mint mondta, rettenetesen meg tud hatódni, amikor kint van a kertjében, körbeveszi a csönd, és a látóhatáron megjelenik egy szarvas a naplementében, ebben némi nyugalomra tud lelni.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is!
Kiemelt kép: Korponai Tamás/fotocentral.hu