Kevés meghatározóbb dolog van az ember életében, mint az édesanyjához fűződő kapcsolata. Az anyai ölelésnek, érintésnek olyan energiája van, amely szinte minden megpróbáltatáson átsegít, vigaszt nyújt. Ez Kulcsár Edina és édesanyja, Jakab Krisztina esetében is igaz. Edina ugyanis szegénységben, ám annál nagyobb szeretetben és harmóniában nevelkedett. A kapcsolatuk kivételes a sztárvilágban.
Jó időben, jó helyre
„Hat-hét éves lehettem, amikor az osztálytársaim már menő sportruhákban jártak, én meg azt sem tudtam, mi az, hogy márka. Volt, hogy sírtam, mert nem volt külön szobám, vagy nem tudtam elmenni egy osztálykirándulásra, mert pénzbe került. De ez az időszak ugyanakkor sokat hozzátett ahhoz, hogy mindent értékeljek, ami mára megadatott – kezdi lapunknak Edina. A modell, influenszer a mai napig hálás az édesanyjának és a nagymamájának azért, hogy a körülmények ellenére minden erejükkel azon voltak, hogy semmiben se szenvedjen hiányt. – Igazából mindenem megvolt, ha a költséges dolgokat nem vesszük figyelembe. A szomszédoktól pedig kaptunk játékokat, ruhákat. De ami a legfontosabb, és sajnos nem mindenkinek adatik meg, nagyon nagy szeretetben nőttem fel. Úgy gondolom, jó időben és jó helyre születtem, sosem akarnám másképp. A szegénység ugyanis olyan vagyon, ami rengeteg dologra megtanít. Picit szorongok is amiatt, hogy a gyerekeimnek hogyan adom majd át ezt az értékrendet, hisz nekik szerencsére mindenük megvan…”
Barátnő, nővér, édesanya
Noha Edina édesanyja, Krisztina sokat dolgozott, mindig kellő időt szánt a lányára, akit 18 évesen szült, így rendre Edina nővérének vagy a barátnőjének nézték. „Sosem felejtem el, hogy az SZTK-ban nem akarták beengedni velem anyukámat, mondván, barátnő nem jöhet be a beteggel az orvoshoz. Igazolnunk kellett, hogy ő az édesanyám – emlékszik vissza Edina, aki valóban néha a barátnő, a nővér és az édesanya tökéletes keverékének érezte az édesanyját. – Kirándultunk, bicikliztünk, viccelődtünk, verekedtünk, beszélgettünk. De mindig tudott szigorú anyává is változni, ha a tanulásról volt szó.” „Szerettem volna neki jó életet. Lehetőségeket és nagyobb kényelmet adni, mint amiben éltünk. Edina sohasem követelőzött, jó gyermek volt. Emlékszem, előfordult vásárlás közben, hogy betettem neki valamit a kosárba, és ő visszatette, hogy ne költsünk annyit. Már piciként is értette és elfogadta, hogy minket nem emészt fel a pénz – veszi át a szót Krisztina, aki őszintén bevallja, csak 24 évesen érezte azt, hogy igazán megérett az anyaságra. – Kellett idő, de sosem csináltam volna vissza. Tizennyolc és fél évesen is tudtam, hogy Edina a legjobb dolog az életemben.”
Mérgező szerelem
Szeretetteljes kapcsolatuk egyik alappillére, hogy Krisztina sosem szólt bele a lánya életébe. Mindig tiszteletben tartotta a döntéseit, és csak akkor mondta el a véleményét, ha Edina azt kikérte. De ahogy minden kapcsolatban, náluk is volt már hullámvölgy, nem is olyan régen. „Volt anyának egy nagyon ártalmas kapcsolata, amivel képtelen voltam azonosulni. A volt párja üzeneteket is küldött nekem, hogy miattam vannak problémáik. Nagyon elmérgesedett a helyzet, és oda jutottam, hogy anyával sem fogok beszélni, ha tovább folytatja ezt a se vele, se nélküle kapcsolatot. Akkoriban sajnos, eltávolodtunk egymástól, de szerencsére kijött ebből a mérgező viszonyból” – árulja el Edina. „Talán meg kellett élnünk ezt a kis távolságot, ami azért két nap csendnél hosszabban sosem tartott közöttünk, hogy még jobban megerősödjön a kapcsolatunk” – folytatja Krisztina, akinek azóta újra szoros és bizalmas a viszonya a lányával. Mint mondja, nagyon örül, hogy egy szem gyermeke megtalálta a boldogságot a férje mellett, Edina pedig nagyon drukkol, hogy édesanyja is mihamarabb révbe érjen a magánéletében. „Anya nagyon vágyik a szeretetre, a szerelemre. Mindig mondja, hogy úgy szeretne lenni valakivel, ahogy Márk és én vagyunk egymással. Én nagyon örülnék, ha táncolhatnék majd az anyukám esküvőjén. Mindegy, hogy most, 52 évesen vagy 60-70 évesen, de szeretném őt boldogan és szerelmesen az oltár előtt látni. Hiszen a szerelem kortalan.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
