Szó sincs arról, hogy Kozma Orsinak tengernyi ideje lenne, így is reggel hatkor indul a napja, és késő este kerül csak ágyba. Inkább úgy fogalmaz, hogy már majd’ mindennap van fél órája arra, hogy a kezébe vegyen egy könyvet, kiüljön a kertbe egy kávéval, vagy csak lógassa a lábát.
Olykor áll a bál
Büszke a lányaira, hogy egyre önállóbbak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének csörtéik. „Kiskamaszok, az lenne a furcsa, ha nem akasztanánk össze a bajszunkat – kezdi mosolyogva az énekesnő. – Balhéznak velem, az apjukkal, de a legtöbbet egymással, hát ilyen ez… Mondanom sem kell, a legtöbb veszekedés a telefon miatt van. Még nem egészen értik, hogy miért akarjuk korlátozni azt, mennyi időt tölthetnek a neten. Most az a szabály, hogy péntek délutántól vasárnap estig lóghatnak rajta, természetesen akkor sem nonstop. Ráadásul csak egy telefonjuk van, ami persze további vitákat szül. Különben meg általános dolgok miatt rágjuk a szánkat az apukájukkal: üljenek le tanulni, pakoljanak el maguk után, és ikrek lévén, ne gyilkolják egymást – nevet fel. – Amúgy jó testvérek, mindenhova együtt mennek, ami engem kimondottan megnyugtat.”
„Vigyáznak egymásra”
Az édesanya eleinte izgult értük, hogy egyedül járnak haza az iskolából. „Kint vártam őket a buszmegállóban… De jó környéken lakunk, ők óvatosak, vigyáznak magukra meg egymásra, szóval megbékéltem ezzel az új helyzettel. Sőt már olyan is előfordul, hogyha, mondjuk, főzés közben kiderül, hogy nincs otthon vaj, liszt, cukor, bármi, akkor elszalajtom őket a boltba. Egyébként néha megdöbbenek azon, hogy már mekkorák… Szinte elrepült ez a tíz év. Nemrég még babák voltak, most meg már állnak velem a konyhában, és meggyes pitét sütnek, vagy a kertben segédkeznek. Nem tagadom, valahol élvezem, hogy egyre önállóbbak. Még mindig tiszta káosz az életünk, szó se róla. De az, hogy van fél órám magamra egy nap, máris felbecsülhetetlen. Különben a reggeli kutyasétáltatást is egyfajta énidőnek élem meg, még ha ehhez hajnalok hajnalán is kell kelnem. Tavaly örökbe fogadtunk egy kiskutyát, mindannyian felelősséggel vagyunk iránta, de a reggeli sétát magamra vállaltam. Így tovább aludhatnak a lányok, a férjemnek, Tominak is van pár perc nyugija reggel, én meg élvezem a friss levegőt, és hogy testmozgással indul a napom. Ennek köszönhetően az utóbbi időben még fogytam is!” – mondja lelkesen.
„A férjem intézi a bevásárlást”
Orsinak nem csak a lányai, a férje is besegít otthon. „Szerintünk ez így normális. Például Tomi intézi a bevásárlást, neki ez nem nyűg, és az árakra is jobban figyel. Ha szeretnénk valami különlegesebb fogást, vagy csak unjuk a bablevesem, akkor Tomi szívesen elpepecsel valami új recepttel. Olyankor magára is hagyom, legyen csak az övé a konyha – mondja mosolyogva. – Ez nekem tényleg sokat számít. Ha minden teher, feladat rajtam lenne, abba beleőrülnék. A munka mellett így is nehéz vinni a háztartást. Most az április elég nyugodt, de májusban beindulnak a fellépések, a próbák, közben klippet is forgatok, meg sem állunk idén… A tavaly év vége iszonyat volt. Tomi is a zeneiparban dolgozik, van egy próbaterme, mellette a Groovehouse dobosa, tehát a december neki is hajtós volt. Nekem ott volt a szokásos adventi koncertem meg a hétvégi fellépések, és nem tagadom, annyira feszültek voltunk, hogy lett egy pár igen komoly nézeteltérés közöttünk, amiket több beszélgetéssel tudtunk csak feloldani. Ezt szeretnénk idén elkerülni – magyarázza. – Négyen vagyunk ebben a családban, mindannyiunknak tekintettel kell lenni a másikra. És csak ismételni tudom magam azzal, hogy a lányok egyre nagyobbak, egyre könnyebb lesz.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
