Viharosan indult Tóth Gabi és Papp Máté Bence szerelme, hiszen bimbózó kapcsolatuk egy csapásra a figyelem középpontjába és a támadások kereszttüzébe került. Vajon mit szóltak ehhez a táncos szülei? És hogyan hatottak a történtek a viszonyukra?
„Nem volt titokban találkozgatás”
De ne szaladjunk ennyire előre! Hiszen már az sem volt világos, hogyan indult a pár kapcsolata. „Az erdélyi turnén kezdtünk el ismerkedni Mátéval. Utána kerülhettünk volna egy valódi ismerkedési fázisba, de akkor már mindenhol megjelent, hogy együtt vagyunk – kezdi Gabi. – Akkor már dolgoztunk együtt, és az hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk: azonos az értékrendünk, az érdeklődési körünk, hasonlóan gondolkozunk, ugyanúgy látjuk a dolgokat az életben. Olyan típusú ember, akivel nagyon mély bölcselkedésekbe tudok belemenni – meséli mosolyogva Gabi. – Egy nagyon jó beszélgetőtársi viszonynak indult ez az egész. Erdélyben azon kaptunk magunkat, hogy éjszakákat beszélgetünk át, zenéket mutogatunk egymásnak, és megosztottuk egymással az életünk történetét: ki min ment keresztül. De nyilván ez egy nagyon fura helyzet volt, mert az emberben akkor tud egy ilyen elindulni, ha nincsenek jól a dolgai, ha nem boldog. Ez akkor az én házasságomban is így volt. Szeretném tisztázni, hogy itt nem egészen úgy történtek a dolgok, mint ahogy azt leírták. Amikor kiderült számukra Mátéval, hogy ez több mint barátság, akkor mindenki tisztázta a dolgait. Tiszteltük annyira az előző párjainkat, hogy rögtön lezártuk. Nem volt hazudozás, nem volt hónapokig titokban találkozgatás.”
Háborúvá változott
Máté ismert táncos volt, mégis váratlanul érte, hogy egyik pillanatról a másikra címlapokra került. „Számítottunk rá, hogy a kapcsolatunknak lesz médiavisszhangja, de arra, ami valójában történt, nem voltunk felkészülve. Rémálmunkban sem gondoltuk volna, hogy ennyire eszkalálódik a helyzet, és valóságos háborúvá változik az egész – mondja Máté. – Ez nagyon kemény megpróbáltatások elé helyezte a kapcsolatunkat rögtön a legelején. Komoly próbatétel előtt álltunk, de annyira jó volt a kapcsolódás kettőnk között ott, nyáron, hogy mindketten éreztük: a lelki társat találtuk meg a másikban. Nem tudtuk megmagyarázni, de az volt bennünk, hogy jöhet bármi, mi azt meg fogjuk oldani. Úgy tudnám megfogalmazni ezt az érzést, hogy otthon éreztük magunkat egymás mellett.”
„Minden batyummal együtt vállalt”
Gabi nem lepődött volna meg, ha Máté nem vállalja azokat a nehézségeket, amiket ez a kapcsolat hozott. „Mindketten művészek vagyunk, így sokkal mélyebben és magasabban tudunk megélni dolgokat. Máté viszont stabil és erős társ volt a legnehezebb időszakban is. Biztos vagyok benne, hogy sokan elfutottak volna, és azt mondják: ’Ne haragudj, nekem ez a balhé nem kell’, ő ezt nem veszi a nyakába, pláne még egy gyerekkel. De minden batyummal együtt vállalt engem, és utána ezekkel a nehézségekkel együtt vállalt fel a családja előtt is – meséli Gabi. – Máté szülei pedig hatalmas nyitottsággal fogadtak, és amikor mindenki ellenem volt, akkor ők lettek a menedékem. Náluk biztonságra leltem. Az első pillanattól kezdve óriási szeretettel fogadtak. Ha ők nem lettek volna, biztos vagyok benne, hogy sokkal nehezebben vészelem át ezt az időszakot.”
Barátokat is elvesztettek
Máté azonban éppen Gabira büszke. „Ilyenkor nekem mindig eszembe jut, hogy más nem nagyon tudta volna túlélni azt, amit ő. Lehet, hogy bennem is volt egy ilyen erő, de ami benne volt, az sokkal nagyobb. Szóval én arra gondoltam: mit foglalkozzak a saját problémáimmal, hiszen amikor belegondolok Gabi helyzetébe, az én gondjaim eltörpülnek. Neki olyan fájdalmakkal, annyi rosszindulattal, sértéssel kellett szembenéznie, hogy ahhoz képest a saját helyzetemet már szerencsésnek láttam. Édesanyám mindig arra tanított, hogy az érzelmi gazdagságra törekedjünk. Szívtam magamba annyi szeretetet otthon, hogy megkockáztatom: jöjjön bármi az életben, tudom, merre kell tartani ahhoz, hogy bármilyen helyzetből fel tudjak állni, és tovább tudjak lépni. A szüleim sem ijedtek meg soha egyetlen egy kihívástól sem, és ezt a gondolkodást adták át nekem is. Mi azt mondjuk: nem állíthat meg minket semmi, fejlődni kell, előre kell menni – mondja Máté. – Persze ebben benne van az is, hogy ha igazak lettek volna a vádak, amivel minket illettek, akkor nem biztos, hogy így helyt tudunk állni, de minden olyan dolog, amit kaptunk, az valójában nem történt meg. Így aztán a mi lelkiismeretünk tiszta. Ez segített abban, hogy kialakítsunk egy stabil érzelmi hátteret. Ennek köszönhető, hogy leperegetek rólunk a támadások. Mert el kell mondani, nemcsak idegenek reagáltak így, hanem hozzánk közel álló barátok is. Ez persze jobban meg is viselt minket, mert az kézzelfogható volt, nem valamiféle távoli, arctalan vélemény. Éreztük, hogy valamiért elítélnek minket, és ez nagyon fájt. Megértjük azokat is, akik nem álltak mellénk” – mondja Máté, de közben hozzáteszi, visszagondolva, nem baj, hogy kiderült, kik az igazi barátok.
„Kríziskezelésben van tapasztalatunk”
Máté szülei, Anikó és Imre legendás művészek, néptáncosok, akik táncok gyűjtésével is foglalkoznak, és rengeteget tesznek a magyar népi kultúráért. Ők a Jászság Népi Együttes és a Csángó Fesztivál alapítói, és nem a fiuk és Gabi körül kialakult helyzet volt az első megpróbáltatás az életükben. „A mi életünk sem volt mindig verőfényes. Kríziskezelésben van tapasztaltunk. A jászberényi városvezetésben volt valaki, aki rossz szemmel nézte a sikereinket, és amikor 1991-ben Antall József az első vidéki beszédét nálunk tartotta a Csángó Fesztiválon, vele pedig nem kívánt találkozni, végleg megharagudott. Imrét lemondatták az együttes és a helyi művelődési központ vezetéséről. Nem volt maradásunk. Összepakoltuk a három gyerekünket, Máté még pólyás volt, és egy utánfutóval elindultunk, és átköltöztünk Gödöllőre. Sokáig nem volt munkánk, anyagilag nagyon nehéz helyzetbe kerültünk – meséli Máté édesanyja. – Imre éveken keresztül próbálkozott, hogy talpra álljon a család. De megtapasztaltuk, hogy ha becsukódik egy ajtó, és te dolgozol a megoldásért, akkor előbb vagy utóbb az ehhez vezető ajtót a sors majd kinyitja. Ő találta meg a megoldást: belevágott egy vállalkozásba, és ma már egy jól menő egészségügyi hálózat vezető igazgatója. Szóval megvoltak a saját harcaink. Ami a fiunk és Gabi kapcsolatát illeti, emlékszem, amikor Máté hazajött Erdélyből, elmondta, hogy szakított a barátnőjével, mert megismerkedett Gabival. Mi természetesnek vettünk mindent. Nem rágódtunk rajta. Amikor bemutatta nekünk Gabit, rögtön éreztük rajta a természetességet, a kedvességet. Nem volt kérdés, hogy összeillenek. Fel sem merült bennünk, hogy ne fogadnánk be. Rögtön azt mondtuk: egy család vagyunk, és ha bármilyen támadás jön, azonnal összefogunk. Ha az embernek van egy szilárd értékrendje, akkor nem kell félteni, akkor nem tévelyedik el. Tudtuk, hogy ha ők egymásra találtak, mi mellettük állunk, nem érdekel bennünket, hogy ki mit gondol.”
Nem volt kétely
Gabi azt mondja, neki is hatalmas erőt adott, hogy egy pillanatra sem érezte úgy, Máté szülei aggódnának a fiuk választása miatt. „Ez hatalmas biztonságérzetet adott. Olyan emberek voltak az életemben, akik rögtön befogadtak, és minimálisan sem kételkedtek bennem. Közben pedig maximálisan megbíztak Mátéban, mert olyan értékrendet adtak át neki, hogy pontosan tudták: megbirkózik ezzel a helyzettel. Ez minket is felvértezett a sok bántás ellen. Amikor belenéztem a szemükbe, és elmeséltek egy történetet, amin ők keresztülmentek, akkor arra gondoltam: a valós problémák nem ott kezdődnek, hogy mit mondanak rólam mások.”
„A kutyák csaholnak”
Máté édesapja, Imre sem bírálta a fia választását. „Az embernek a gyerekeivel való kapcsolatában vannak dolgok, ahol mi hozzuk meg a döntéseket, aztán eljön az az idő, amikor már nem mi hozzuk meg a döntést, hanem bíznunk kell a fiunkban. Nekem az volt a véleményem, hogy ez Máté és Gabi döntése. Aztán persze jöttek az öregasszonyok, akik kérdezgették tőlem: ’Az a maga fia?’ Mondtam, hogy igen, az enyém, és ennyiben hagytam a dolgot – mondja Máté édesapja. – A negatív megnyilvánulásokról azt gondoltam: a kutyák csaholnak, a karaván halad. Nem szabad belemenni a harcba, mert az csak olajat önt a tűzre, ha nem foglalkozol velük, akkor pedig elfáradnak. Ilyen helyzetekben nekünk azokra kell koncentrálni, akik meghallgatnak, velünk vannak és támogatnak, nem azokkal, akik rólunk pletykálnak.”
„Tele voltam szorongással”
Gabi nem tud elég hálás lenni Máté szüleinek, mert bizony ő maga rengeteg kétséggel küzdött, ám éppen párja szülei voltak azok, akik ezeket leginkább igyekeztek eloszlatni. „Egy nehéz helyzetben olyan emberek vettek körül, akik meghallgattak, akik támogattak. Sokszor voltak mélypontjaim, sokszor éreztem, hogy nem bírom el. Tele voltam szorongással. Nekem ott van a kislányom is, és belegondoltam, hogy ezt majd ő is olvasni fogja. Azon rágtam magam, hogy ha ezzel szembesülni fog, akkor majd hogyan fogom tudni őt megvédeni. Attól is féltettem, hogy Máté táncos karrierjét is beárnyékolja ez az egész. De Anikótól és Imrétől mindig támogatást kaptam, olyan empátiával álltak hozzám, hogy egy idő után azt vettem észre, hogy nevetünk, énekelünk, táncolunk együtt, humorral szállunk szembe a nehézségekkel is.”
Azonos küldetés
Máté úgy érzi néptáncosként, a magyar kultúra elkötelezett ápolójaként is partnerre lelt Gabi személyében. „Édesapám és édesanyám is ketten vészelték át a nehézségeket, és most én is megtaláltam azt a partnert, akivel a gyermekkori küldetéstudatom is be tud teljesülni. Gabi teljesen beleillik ebbe a képbe, és nemcsak azért, mert istenadta tehetség, és mindenre képes, hanem mert pontosan ő volt a hiányzó kirakódarab azon a művészi úton, amin haladni szeretnék. Nagyon egymásra találtunk abban is, hogy egyfajta a küldetéstudatunk is.”
Tudja, miben hibázott
Az énekesnő is úgy érzi, Mátéval több van közöttük, mint szerelem. „Az embernek vannak óvodai, kamaszkori, aztán felnőttkori szerelmei. Ez egy nagyon változó jelentésű érzés. Mostanra már én is sok mindent megtapasztaltam. Életem nagy részében felruháztam embereket, mind szerelmi, mind baráti kapcsolatokat olyan tulajdonságokkal, adottságokkal, amelyekkel valójában nem rendelkeztek, és aztán később ezeket vártam el tőlük. Pedig nem is léteztek, csak én akartam mindenáron beléjük látni. Ez pedig nem az ő hibájuk volt, hanem az enyém. 2015-ben, amikor visszataláltam a népzenéhez, az önazonosság felé vezető útra léptem. Sok ember nem értette, hogy ez a ’szteroidos pulyka’, aki összevissza rohangál a ’hidrogénezett csirke’ fejével, és rockernek mondja magát, most mi a fenét magyarkodik. Viszont nekem a népzene volt, ami segített megtalálni az önazonosságot, és abban is segített, hogy tisztábban lássam a párkapcsolataimat és a baráti kapcsolataimat is. Nem arról volt szó, hogy mindenáron akarok egy új szerelmet. Egy közös lélegzésre vágytam, egy ikerlángra, aki velem ég, aki a társam lesz a nehézségek között is. Máté az az ember, akivel a legönazonosabb időszakomban találkoztam. A legőszintébb, legtisztább lelkemmel kapcsolódtam Mátéhoz. Ahogy én visszataláltam önmagamhoz, úgy találtam meg őt, akibe már nem akarok semmit belelátni. Nálam ez egy mélyebb kapcsolat annál, mint puszta szerelem. Máté és a családja mellett teljességet érzek. Örökké hálás leszek, hogy Anikó és Imre voltak a legjobban mellettünk, és soha egyetlen pillanatra sem kérdőjelezték meg a kapcsolatunkat.”
Kiemelt kép és fotók: Boldog Ati
