Bárdy György tizenöt éves volt, amikor apja elhagyta a családot, talán a szülei rossz házassága is közrejátszott abban, hogy a világháborúban pilótaként, később sikeres színészként is inkább hajszolta a nőket, az élvezeteket, mint hogy megállapodjon valaki mellett. Veszedelmes nőcsábász hírében állt. Mindezt a karrierje is megsínylette, amikor 1959-ben eltiltották a pályától. „Kirúgtak a Nemzetiből, mert állítólag megszegtem a szocialista erkölcsöt. Erdészként éltem, favágókkal és segédmunkásokkal dolgoztam. Három év elteltével a kecskeméti színházhoz kerültem, és hosszú idő után térhettem csak vissza a fővárosi közönség elé.”
A szakmának köszönheti első feleségét is, egy Margit névre hallgató jelmeztervezőt vett el. Az első, rövid házasságáról mindig szűkszavúan beszélt. „Nem vagyok híve a klasszikus házassági ceremóniának. Az első esküvőmet valami iskolában, egy padban tartottuk. A második házasságom is egy félreeső irodában zajlott, nem is emlékszem, hogy milyen ruha volt a feleségemen. A gyűrű sem tetszett a menyasszonynak, úgyhogy anélkül mondtuk ki a boldogító igent.” Végül megtalálta az igazit Lévay Mariann személyében. „Egyszer csak eljött az a nő, aki örökre magához láncolt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy éltes koromban, ötvenhat évesen rátaláltam a feleségemre. Soha egyetlen nővel sem éreztem azt a harmóniát, békét és szerelmet, amit vele. Évekig együtt éltünk, aztán ultimátumot kaptam tőle – már elmúlt harminc –, hogy gyereket szeretne. 64 évesen jöttem rá, hogy kimaradt valami az életemből. Anna lányomat az élet nagy ajándékának tekintem” – nyilatkozta. Egyszer azt mondta, szeretetből soha nem szenvedett hiányt, az élete végéig kitartott.
Ha késett az ebéd…
Végtelen türelme volt, csak azzal lehetett felbosszantani, hogy ha éhes volt, és késett az ebéd. Egész életében teniszezett, szivarozott, pipázott és restaurált.
Kiemelt kép: Dömötör Csaba/fotocentral.hu