Rohanó világunk a televíziózásban is nagy változásokat hozott az elmúlt években. Manapság egyik pillanatról a másikra robbanhat be valaki úgy a köztudatba, hogy nem járja végig a ranglétrát, hanem azonnal tévés szerepkörben találja magát. A kérdés persze az, hogy a hirtelen jött siker mennyire szól hosszú távra. Jakupcsek Gabriellát faggattuk erről, a B oldalról, és hogy hogyan legyünk jóban az idő múlásával.
El vannak felejtve
A tévés szerint nehéz azzal a helyzettel mit kezdeni, hogy azok, akik a televíziózást alakítják, nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a 40 feletti korosztály kiszolgálására a politikai és a show-műsorokon kívül. „A nézettségi indexek alapján túlnyomórészt ez a generáció néz tévét, mégsem ők számítanak. Akik még érdekeset, értelmeset szeretnének látni és hallani, azoknak erősen az online felületeken kell kutakodniuk. És mivel ez a tévénéző generáció el van felejtve, nagyjából a 40 feletti tévés munkatársak is. Fájlalom, hogy a B oldalról elenyésző számban vannak képernyőn, főként a nők, miközben értelmes és érdekes műsorok jöhetnének létre, hiszen a világ televízióiban számtalan jó példa van erre. A pályafutásom 90%-ában talkshow-kat vezettem, de a Multimilliomos – Most vagy soha! kvízműsort kifejezetten élveztem. Lubickoltam ebben a szerepben. Az egyetlen nő voltam, aki Vitray Tamás és Vágó István után főműsoridőben kvízt vezetett, de itt meg is szakadt ez a folytonosság. Nem alakult ki kultúrája. Szívesebben hívnak minket bohóckodni, ami persze belefér, ha az ember a tudásával is jelen van a képernyőn. A mi tévés generációnk ugyanis még rendelkezik azzal. Mégsem erre van elsődlegesen szükség – magyarázza a tévés, aki szerint ennek a jelenségnek a civil emberek a legnagyobb elszenvedői. – Bosszant, hogy van egy mesterséges fiatalságkultusz, és 40 felett főleg mi, nők lassan kivonulunk a közéletből. A hétköznapi ember pedig nem lát maga előtt egy szépkorú példát, és ezért nem szembesül azzal, hogyan kéne jól kezelni az idő múlását. Mindeközben az is bánt, hogy noha a fiatalok hamar lehetőséget kapnak, ugyanolyan hamar el is dobják el őket.”
Mindenki ugyanazt csinálja
Az ismert, nagy tapasztalatú műsorvezetők ma már jobb híján az online térben próbálkoznak, de szerinte ott meg túl sok az egyforma műsor. „Nagy gondom a YouTube-bal, hogy egy és ugyanaz a séma. Korlátozottak a lehetőségek, ezért mindenki ugyanazt csinálja, és körbevendégeskedjük egymást. Arról nem beszélve, hogy keverednek a fogalmak, és a rádiós műfajt nevezzük ma videózásnak vagy televíziózásnak. Pedig ezeknek a produkcióknak szerény a képi és látványvilága, miközben a televíziózás ennél jóval sokrétűbb. Arról már nem is beszélve, hogy körülbelül annak nincs YouTube-csatornája, akinek fogműtétje volt, és épp borogatja magát. Óriási az önjelöltség az online térben, és a világon semmilyen szűrő nincs odafenn, ami a minőséget illeti” – mondja, és nem is akar beállni a sorba. A nemzetközi online műsorok között viszont szerinte kiválóak vannak, azok közül bármelyikbe szívesen belevágna. De a fókuszban most a könyve áll, jelenleg A napos B oldal című, amivel társadalmi párbeszédet szeretne elindítani, és elérni azt, hogy az emberek merjenek beszélni arról, ami igazán foglalkoztatja őket.
Elfogadja az idő múlását
A műsorvezető szerint a társadalom az idő múlását mindig negatív előjellel azonosítja, és a hiányokra világít rá, holott a korosodás megannyi jót is hoz magával. „Nem azon kell keseregni, hogy megy az idő, hanem azt kell megtalálni, mitől jó az a rész, ami most jön. Nem azzal kell foglalkozni, amire nincs ráhatásunk, hanem azzal, amire van. A szemléletükön kell változtatni – mondja. Persze az ő életében is el kellett telnie egy bizonyos időnek 40 fölött, hogy oda érkezzem, hogy bátran meg tudjon fogalmazni dolgokat. – Én a nyilvánosság előtt kell, hogy megéljem az idő múlását, szemben másokkal. Persze meglehet, ők meg adott esetben pont hogy a figyelemnélküliségben szenvednek. De higgyék el, egyik sem könnyebb a másiknál. Kevesen kezelik jól, hogy az évek mennek, én már megküzdöttem vele. De pontosan tudom, mitől érzem jobban magam, és azt csinálom. A munkám része, és egyben az egyik legnagyobb szórakozásom, az olvasás. Rendszeresen utazom a barátaimmal, figyelem a világot, és tapasztalatokat gyűjtök. Emellett pedig megpróbálom magam olyan emberekkel körbevenni, akik töltenek. Erre van ráhatásom.”
Kiemelt képek: Archív
