„Saját módszerem, szabályom nincs. Ami talán a hétköznapokban bevált az csak ennyi: vedd észre a szépséget, és teremtsd magad körül a szépséget. A szeretni tudás, a harmóniára törekvés, a mosoly, a jó szándék, a jóindulat mind szépít. Nőként időről időre ragyogjuk be a környezetünket” – osztja meg velünk Barabás Évi az ars poeticáját, és lássuk be, igaza van. Több mint két évtizede áll a kamera előtt derűsen, vidáman, kiegyensúlyozottan, ráadásul pont ugyanúgy néz ki, mint a karriere elején. A legtermészetesebb megjelenéssel is mindig ragyog, ráncokkal a mosolya körül is gyönyörű, fiatalos, még ha ő talál is magában kivetnivalót.
Megtartotta a fogadalmát
„Az jó, ha mások, a tévénézők úgy érzik, hogy az egyik állandóság én vagyok az életükben, és ha ez biztonságérzést vagy nyugalmat jelent számukra, az nekem is öröm. De azért az nagy baj lenne, ha nem változtam volna semmit ennyi év alatt, mert azt jelentené, hogy nem tanultam semmit és nem tanultam semmiből. Nem fájtam és nem örültem, nem éreztem és nem értettem meg az érzéseimet, nem alkalmazkodtam és nem teremtettem. Szóval valójában minden változott rajtam és bennem is. Talán csak a tekintetem nem” – mondja jókedvűen a Fókusz műsorvezetője.
Évi Bonyhádon nőtt fel, a környezetében sok kilátástalansággal, gyakran alkoholizmussal küzdő család élt. Tizenévesen megfogadta, hogy ő igyekszik elkerülni a depressziót, a céltalanságot, tanul és sportol. Derűs és önmagát fürkésző marad, megőrzi a jövőbe vetett hitét, szeretni fog, és igyekszik, hogy őt is szeressék. Eszerint él azóta is, ez az oka a pozitív kisugárzásának. „Pedig manapság, a világjárvány után, és amikor Európában háború dúl, nehéz megtalálni a harmóniát, de igyekszem.”
Jók az alapok
Miközben az évek kicsit átrajzolták Évi arcát, hisz melyikünkét nem, addig az alakja mintha mit sem változott volna. „Bő harminc éven át 54-56 kiló voltam, ami ideális a 164 centi magasságomhoz képest, és ezzel én békében is éltem. Nemrégiben, az osztálytalálkozónk előtt, felpróbáltam az érettségi környékén viselt ruhámat, és még belefértem. Pedig az utóbbi időben makacsabbak a kilók, ami feljön, az kapaszkodik, nem könnyű megszabadulni tőle. Egyszer már sikerült, akkor, amikor abbahagytam az aktív úszást.” A műsorvezető ugyanis gyermekkorában versenyszerűen úszott, edzőként is dolgozott, és testnevelő tanár akart lenni. „Úszás közben nőttem fel, szoktam mondani. A szüleim nagyon korán elvittek a bonyhádi strand meszelt falú medencéjébe sportolni. Emlékszem, az első nyáron a kinézetem miatt az egyetlen úszómester csak öcsinek szólított, aztán ő lett az én mindig nagy hangú edzőm – emlékszik vissza Évi, aki az érettségi után pár évvel másik szerelemre lelt: a bonyhádi tévében kezdett el dolgozni. Ott dőlt el a sorsa. Ám előtte még le kellett győznie a saját testét. Az aktív sport után ugyanannyit evett, mint korábban, és villámgyorsan felszaladt rá négy-öt kiló. – Fóliával tekertem be a testemet, melegítőt vettem fel rá, és csak futottam és futottam. Ahány kiló, annyi hónap kellett, hogy megszabaduljak tőlük. Viszont azóta sem diétáztam, egyszerűen csak picit figyeltem arra, hogy mit és mennyit eszem, így tartottam meg a súlyomat egészen az utóbbi időkig.”
Alkalmazkodik Hugóhoz
Ennek az az oka, hogy a személyi edzője 13 éves múlt, és egy ideje már nem akar annyit sportolni Évivel, mint korábban. Nem másról, mint Hugóról van szó, a műsorvezető kutyájáról. „Negyvenéves voltam, amikor nagyon tudatosan eldöntöttem, főleg anyu stroke-ja miatt, hogy innentől mindennap kell egy óra gyaloglás vagy futás. Hugó eddig lelkesen és hűségesen támogatott, de 13 évesen már nincs szüksége ennyi mozgásra, és ezt most én is megérzem. Rajta nem, rajtam viszont meg is látszik a lazulás – mondja Évi, aki elismeri, természetesen nem csak erről van szó. – Eddig nem értettem, sokan miért nassolnak esténként a tévé előtt, most már sajnos tudom, hogy van abban valami jó, és társasági élmény is, de megvan az ára is. Úgyhogy sajnos ezen változtatnom kell, ezt belátom.”
Habár tízből tíz embernek valószínűleg nem tűnik fel ez a pár kiló plusz, de mivel Évit zavarja, a tettek mezejére lépett. Csodálja azokat a nőket, akik negyvenhez közel vagy azon túl kemény edzésbe kezdenek egy fitneszteremben, ő inkább az apróbb lépések híve. Egy ideje a nappaliban pilátesz-, nyújtó és lazító gyakorlatokat végez, hosszan gyalogol, kirándul az otthona környékén, illetve a Balatonnál, ahol párjával sokat időzik. Barátnője egészséges, diétás és vegán ételreceptjeit próbálja ellesni, és mostanában azzal kísérletezik, hogy milyen ehető virágokkal tudja a salátát izgalmasabbá tenni. „Gyerekkoromban irtottuk a tyúkhúrt a kertből, bedobtuk a baromfiudvarba, pedig kiváló salátának, ki is fogom próbálni.”
A sütemény cukrosan, tejesen jó
Mindezek ellenére a műsorvezető egy káros szenvedélyéről nem hajlandó lemondani. Nem a cigarettáról van szó, azt Évi hatéves korában letette. „Ferivel, a szomszéd fiúval kipróbáltuk a cigarettát, valami rettenetes volt, én azóta nem gyújtottam rá. Alkoholt alkalmanként iszom, leginkább ha valakire vagy valamire koccintani kell. Az én ’káros szenvedélyem’ a sütés. Kislány koromban tanultam meg abroszon rétest nyújtani, és bár gyerekként nem voltam édesszájú, csak linzert vagy piskótát ettem, mára élvezettel kísérletezgetek a torták, krémek birodalmában. Sütök örömömben és bánatomban is, mégpedig cukrosan, tejesen, mert a desszert, az édesség nálam így az igazi. Sütök a kollégáknak, viszek vendégségbe, és csak úgy, magunk miatt is elkap az ihlet” – sorolja Évi, aki boldogan falatozik a süteményből is. Elvégre nem aszkéta életet él, azt a pár kilót pedig, amiről úgy véli, le kell adnia, majd leadja, de ha nem, akkor is gyönyörű.
Kiemelt kép: Borzi Vivien
