Február óta szervezte a július eleji menyegzőt Szilvi és Gergő. A legfontosabb kérdés az volt: hol keljenek egybe. „Az első perctől kezdve egyetértettünk abban, hogy természetközeli helyszínt szeretnénk, lévén, hogy lóháton történt az eljegyzés” – fog bele a mesélésbe vidáman az énekesnő.
„Most kezdődik a nagybetűs élet”
Szilvi bátyja ajánlotta nekik a Krakkópusztán található Tóparti Vadász- és Turistaházat. „Felhívtam a tulajdonost, és az elbeszélések alapján lefoglaltam a helyet. Kérdezték is, hogy ’Biztos lefoglalod? Nem is láttad még!’ Mire én: ’Ha oda megyek, se leszek előrébb’ – mondja nevetve Szilvi. – Ötvenfős volt a násznép, csak a család és a barátok voltak jelen. Ennyi vendéget könnyebb volt koordinálni, egyébként is sok apróságra figyelni kellett: hová rakjam a csokrom, hol legyenek a szülőknek szánt ajándékok, a pezsgő, a süti…”
Azt mesélik, csak ott, az esküvő helyszínén fogták fel igazán: hivatalosan házasok lesznek. „Eleinte úgy voltunk vele, szervezzük meg, minden menjen le rendben, majd túl leszünk rajta – idézi fel Gergő. – De amikor közeledett az idő, egyre feszültebb voltam, és csak futkorásztam, mint a mérgezett egér. Természetesen örömteli volt a várakozás.” Szilvi, akinek szoros ruhája volt, egyszer csak azt vette észre, hogy alig kap levegőt. „A lányok nyugtattak meg, úgy izgultam. Pedig az esküvő még csak a kezdet volt, most jön a java: kezdődik a nagybetűs élet. Szerencsére a szüleink elláttak rengeteg tanáccsal, hasznos útravalóval.”
Mindenki sírt
Először Gergőt kísérte az oltárhoz az édesanyja, majd Szilvit az édesapja. Már ott várta őket a két tanú: a vőlegények az egyik legjobb barátja, az arának a bátyja volt a tanúja. A bevonulást lágy zongoraszó kísérte. Gergő nagyon meghatódott, amikor meglátta Szilvit az édesapja oldalán. „Előtte nem láttam rajta az esküvői ruhát. Gyönyörűen állt rajta. Szinte elállt a lélegzetem. Már akkor éreztem, hogy kezdenek gyűlni a szememben a könnyek. Szilvi apukája sem bírta ki sírás nélkül. Nagyon megható pillanat volt, amit sosem fogok elfelejteni.” Mindeközben Szilvi is küzdött a könnyeivel. „Amikor apu odajött a szobához, ahonnan az oltárhoz kísért, akkor azt mondta: ’Nem hiszem el, hogy ez a pillanat is eljött’ – meséli elcsukló hangon az énekesnő. – Jaj, nem akarok sírni! Tudom, hogy neki álomszerű volt, hogy oltárhoz kísérhet. Miután elindultunk, éreztem rajta, hogy fojtogatja a sírás. Én még akkor nem pityereghettem a sminkem miatt – teszi hozzá, de közben az emléket felidézve is újra elérzékenyül. – Emlékszem, a vonulásunk idején megálltunk egy picit, hogy megéljük azt a pillanatot. Átfutott előttem az életem, hogy copfos kislányként néha önbizalomhiánnyal küzdöttem, most meg itt vagyok az apukámmal, körülvesznek a szeretteim, és meg fog változni az életem. Sokat küzdöttünk azért, hogy tényleg igazi boldogságra találjunk. A mi történetünk nem került még be egy mesekönyvbe sem, nekünk mégis mesebeli, ami velünk történt.”
Miután Szilvi az oltárhoz ért, hallotta, hogy Gergőt rázza a zokogás. „Azt súgta nekem, hogy gyönyörű vagyok, és hogy el se hiszi, hogy itt állunk. Én próbáltam magam tartani, de belül én is sírtam.”
„Sosem láttam Gerit, mégis hozzámentem”
Miután kimondták egymásnak a boldogító igent, és felhúzták egymás ujjára a gyűrűket – amiket az Ékszerpalotában választottak ki –, a szüleiket köszöntötték, ami, aznap már sokadjára, ismét könnyeket csalt az egybegyűltek szemébe. Az anyakönyvvezető sokat idézett a Bibliából. „Szép gesztus volt tőle, hogy tudta, keresztényként mi a Biblia alapján próbálunk élni – folytatja Szilvi. – Nagyon igaz gondolat, hogy ha a szeretet megvan két ember között, minden áthidalható. Itt a mi helyzetünk: sosem láttam Gerit, mégis hozzámentem úgy, hogy csak a belső értékeit néztem. Persze mondták, milyen jóképű, de minket tényleg a szeretet köt össze. Elfogadta, hogy én más szeletet érzékelek a világból, és így szeretett belém – mondja. – Az az érdekes, hogy az esküvő alatt mindössze egyszer jutott eszembe a tény, hogy nem látok. Amikor bevonultunk, azt gondoltam, milyen jó lenne látni, ahogy csorog a könny Gergő arcán. De aztán már csak arra fókuszáltam, hogy megéljem a pillanatot. Ha úgy alakítja az élet, hogy egyszer újra láthatok, akkor vissza fogom nézni ezeket a felvételeket, és egészen más aspektusból ugyan, de megélem az egészet.”
Hajnalig tartott a mulatozás
A megható pillanatokat később felváltotta az igazi bulihangulat. Vacsorára a magyar hagyományok szerint tyúkhúslevet szolgáltak fel, majd svédasztal várta a vendégeket: kacsacomb lila káposztával, szuvidált karaj, helyben grillezett camembert. „Az első közös táncunkat Elvis Presley Can’t Help Falling in Love című számára táncoltuk el” – meséli Gergő, majd Szilvi veszi át a szót. „Hetekig jártunk a tánctanárhoz, aki nagyon kedves és türelmes volt. Nekünk is nagy kihívás volt, azelőtt nem táncoltunk még együtt. Végül nagyon jól ment.” A talpalávalót egy lemezlovas szolgáltatta. „Végigtáncoltuk az estét, nem is tudom, hogy bírtuk. Másnap fájt is a csípőm! A tortánk négyemeletes volt: pannonhalmi karamell, Őrség zöld aranya, túrós-meggyes és piskótatorta a tetején – meséli az énekesnő. – Hónapokkal ezelőtt elmentünk előkóstolni a salgótarjáni G&D kézműves cukrászdába. Tudtuk, a finom torta kardinális kérdés az esküvőn.” A lagzi egészen hajnalig tartott. A násznép pihenhetett, de ifjú pár már másnap nászútra indult a Mátrába.
Micsoda ruhák!
Szilvi két esküvői ruhát is választott a Love Esküvői Ruhaszalonból: egyet a fotózásra, egyet pedig a szertartásra. „Mindkettő abroncsos volt. Fontos volt, hogy legyen rajtuk csipke, kis kövek, hogy elegánsabb legyen az összhatás. Az esküvőn szolid, de gyönyörű ruhám volt” – meséli az ara. Gergő öltönyét és cipőjét az Esküvőpalotából választották, akárcsak Szilvi menyecskeruháját. „Eleinte klasszikus feketében gondolkodtam, de ütötte volna a természetközeli hangulatot. Végül egy sötétzöld öltönyre esett a választásom” – meséli a férj.
Kiemelt képek és fotók: Blaskó Tímea
