Elza már két hónapos, nagypapája azt meséli róla, hogy ő a legszebb baba a világon. Sokat mosolyog, kék szemeivel már figyel rá, ha beszél hozzá vagy játszik vele. „Nagypapának lenni semmihez sem hasonlítható boldogság, a feleségemmel régóta vártuk, hogy nagyszülők legyünk, és most megadatott nekünk.”
Életében először elállt a szava
A Drága örökösök sztárja azelőtt tudta meg, hogy nagypapa lesz, hogy tavaly ősszel elindult a Celeb vagyok, ments ki innen! című műsor forgatására Kolumbiába. „Vacsorára voltunk hivatalosak apuékhoz, a húgomék, Adélék is ott voltak, ekkor árultuk el a férjemmel, hogy babát várunk – mondta a színész idősebb lánya, Zita, aki öt évvel ezelőtt ment férjhez. – Tudtam, hogy a szüleim vágynak unokára, az esküvőnkön meg is ígértem Papának, hogy a hatvanadik születésnapjára megkapja. Picit csúsztunk ugyan, de ők soha nem nyaggattak, sürgettek minket. Olyan boldogok voltak a szüleim, Papa, talán életében először, meg sem tudott szólalni. Megölelt, és azt mondta: ’Vigyázz magatokra.’” Zita azt is mondta, pontosan tudja, hogy édesapja el fogja kényeztetni és a cinkosa lesz az unokájának. „Én ezt megígértem a lányomnak és a vejemnek most is, ők a szülők, ők nevelik, én nagypapaként elkényeztethetem, legyen egyenlő a mérleg két nyelve” – nevet Feri.
Minden adott a babázáshoz
Elzának saját lakosztálya van a színész és felesége otthonában, legalábbis Feri így hívja a babaszobát. „Van pelenkázója, kiságya, minden, amire szüksége van, így ha nálunk van, akkor a szülőknek nem kell semmit sem magukkal hozniuk.”
Elkél a segítség
A színész szerint nincs különbség aközött, ha az ember a gyermeke vagy az unokája születését várja. „Ugyanazokat éreztem, mint a lányaim születésekor, a felelősséget, a féltést és a szeretetet. Amikor Zita bement szülni a kórházba, és este megpróbáltam lefeküdni, bevallom, csak azután tudtam igazán jót aludni, miután fél háromkor jött a telefon, hogy megszületett az unokám – teszi hozzá nevetve Feri, aki azóta is ott sürög-forog unokája körül. – Hogy ha kellek, akkor szólnak, és jó érzés, hogy tudok segíteni a lányoméknak Elza körül. Szerencsére közel laknak hozzánk, azonnal tudunk menni, ha szükség van ránk. Emlékszem, amikor a lányaim, Zita és Adél voltak kicsik, a nagyszülők Kaposváron és Szombathelyen laktak, és onnan is felutaztak Pestre, ha szükség volt rájuk, vagy ha csak úgy együtt akartak lenni az unokákkal.” Feri játszik, próbál, rendez, forgat, így leginkább a felesége az, aki sokat tud segíteni a baba körül. „Délelőtt tizenegyre átmegy, és este tízkor hazajön, tulajdonképpen lenyom egy egész műszakot. De szükség is van rá, hiszen Zita éjszaka még többször felkel etetni, így természetes, hogy napközben fáradt, nekünk pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogy segítünk. Mondtam is neki a múltkor, ’édes lányom, te most azt a filmet nézed, amit mi néztünk a te kis korodban, csak már nem emlékszel rá.’”
„A fürdetés nagy élmény”
Feri azt mondja, nem felejtette el, hogyan kell egy csecsemőt pelenkázni, nem remegett meg a keze. „A fürdetés egy nagy élmény, a múlt héten nálunk volt három napot az unokánk, és mindennap én fürdettem, altattam. Valahogy mindig hat óra fele kezdett el nyűgösködni, sírni, és előfordult, hogy csak órák múlva hagyta abba. Akkor nem használt a trükköm, amit még a lányaimnál is alkalmaztam: altatásnál én ugyanis Mozart-opera-dalokat éneklek Elzának mély, búgó hangon. Ez a legtöbbször működik nála.”
Kiemelt képek: Archív, Birton Szabolcs/fotocentral.hu
