Hivatalosan nyugdíjasok. Ha nem zenélnének, meg tudnának élni a nyugdíjukból?
Köves Miklós Pinyó: 28 ezerrel indultunk, és ahogy öregedtünk, föltornáztuk magunkat 53 ezerre. Válaszolva a kérdésére, ez a nyugdíj a vicc kategóriába tartozik, képtelenség lenne megélni belőle.
Závodi János: Nekem még ennél is kevesebb. De nem panaszkodunk, volt idő, amikor nagyon jól éltünk, nagyon jól ment. Csak a mának éltünk, nem tettünk félre, nem gondoltunk a jövőre. Ha utánaszámolok, elszórtuk az éjszakában majdnem egy családi ház árát.
Előfordult olyan, hogy nem a zenélésből éltek?
Pinyó: Rövid ideig voltam pultos, csapos egy vendéglőben, árultam haverok butikjában, azonkívül szitáztam is.
Závodi: Én külföldön vendéglátóztam, éjszakai lokálokban játszottam, tanulságos időszak volt.
Megsínylette a magánéletük ezt az életmódot? Koncertek, rajongó lányok, külföld, éjszakai mulatozás… Nem egy családbarát életforma.
Závodi: Én nagyon élveztem ezt a fajta életet, egyáltalán nem gondolkodtam családban, most, öregkoromra nősültem meg, és született gyerekem. Janóka már kilencéves, nagyon okos és tehetséges kisfiú. Egyébként van egy olyan fényképem, ahol ülünk a padon – dédapám, nagyapám, apám, én –, és mellettem a fiam. Nálunk mindegyik férfi Závodi János.
Pinyó: Én korán kezdtem, az én fiaim már felnőttek. Amikor tizenéves kamaszok voltak, különmentünk az édesanyjukkal, hogy miért, azt ne firtassuk. A fiúk nálam maradtak, egyedül neveltem fel őket, de nem volt ebből semmi gond, jól vettem az akadályokat. A nagyobbik 40 éves, művész, grafikus, Angliában él, megnősült, már angol állampolgár, és magyar is. A kisebb 37 éves, kamionozik, segít a zenekarnak, hozza-viszi a koncertekre a hangszereket. Ő még velem lakik, kiélvezi a papahotel minden adottságát. Főzök, mosok rá, takarítok, minden házimunkát megcsinálok. Mind a két fiam aranyos, szorgalmas gyerek.
Janó, mondta, hogy tehetséges a fia, de miben tehetséges? Ki a meghatározóbb a gyereknevelésében, anya vagy apa?
Závodi: Természetesen az anyja, én eléggé engedékeny vagyok, olyan Nyúl Béla-féle. Velem azt csinál a gyerek, amit akar. Néha meg is kapom az asszonytól, hogy miért nem vagyok erélyesebb Janókával, de nekem ez nem megy, az ember nem tud kifordulni magából. Hála istennek, nagyon jó tanuló, mindenből ötös, a matematikához különleges érzéke van, és hónapok óta a legújabb dilije a foci. Részben ő is focizik, másrészt gyűjti a focis kártyákat, ha nincs tízezer belőle, akkor egy se.
Piramis-koncert nem létezik a Becsület című dal nélkül. Azt mindig játszani, énekelni kell. Önök hogy állnak becsület dolgával?
Závodi: Apám tisztességes, becsületes ember volt. Bőrruhákat varrt, bőrszabó volt az országban elsőként, a zenekarnak is ő varrta a ruháit. Reggeltől estig dolgozott, jól tartotta a családját. Anyám ugyanilyen volt. A munka becsületét tőle örököltem, és azt is, hogy az ember soha ne legyen embernek farkasa, becsüljük meg egymást, a béke és a békesség az élet egyik legnagyobb ajándéka.
Ketten együtt 150 évesek, érzik a korukat?
Pinyó: Hát persze, nekem például súlyos ízületi kopásaim vannak a dobolástól a kezemben, a lábamban. Sebész barátom mondta: „Pinyó, ne csodálkozz ezen, olyan vagy, mint egy kiöregedett sportoló, aki ötven évig gerelyt dobált.” Érdekes módon a fülem tökéletes, a zenésztársaim jó része alig hall, eddig én ezt megúsztam. Nekem a szemem romlott meg.
Závodi: Én a rosszul halló zenészek számát erősítem, viszont nekem a szemem tökéletes. És sokan kérdezik tőlem, hogy a hajam is eredeti-e. Igen, egy kis „szutyokkal” kenegetem, azért ilyen fekete. Ezt szoktam meg, ezt szeretem. Egy tisztes őszes halánték a nő számára ajándék… Énekelte Jávor Pál. Nem tudom, hogy ez igaz-e, nem szeretném kipróbálni.
Ha nem koncerteznek, nem próbálnak, mit csinálnak?
Pinyó: Én újból rákaptam az olvasásra, a regények mellett szeretem a verseket is, József Attilát, Petőfit. Sokat vagyok egyedül, de ha van egy jó meccs, mondjuk, a Barcelona játszik, akkor egy-két haverom feljön hozzám, legurítunk egy-két korsó sört, de az éjszakai bulizásoknak, a nagy társasági életnek már vége.
Závodi: Nálunk kicsit zajosabb az élet, kicsi a gyerek, hozni-vinni kell az iskolába, focira, de otthon, a szobában is folyton rúgja a labdát a falnak. Amikor tanul, ámulva figyelem, a tanárnője szerint speciális képessége van a matekhoz, el is indítják egy matekversenyen. De most nekem is megvan a magam matekfeladata, lázasan készülök, készülünk az április 30-ai Sportaréna-koncertre, a P. Mobil zenekar 50 éves jubileumi koncertje előtt a Piramis is játszik.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
