Október 11-én lett négyéves Gergő és felesége, Beatrix kislánya. A szülők házibulit szerveztek Lorinának, jöttek az ovis társak, rohangáltak, ugráltak, táncoltak, nevettek, egy bohóccal játszottak, majd jóízűen falatoztak a tortából, amit a kislány kedvenc meséjének, a Mancs őrjárat figurái díszítettek. Persze hármasban is ünnepeltek, Lorcsi egy plüssállatot és egy elektromos fogkefét kapott a szüleitől, mert ezt kérte. „Ezek azok a szép élmények, amikre egykor vágytam, amikor még csak álmodoztam saját családról. Ezeket soha nem fogom elfelejteni. Például amikor kimondta az első szót: labda – mondja Gergő, és azt is hozzáteszi, hogy bizony gyorsan elszaladt ez a négy év. – Annyi minden történt azóta, hogy először a karjaimban tartottam! Beköltöztünk a családi házunkba, voltak hullámvölgyek, hiszen a pandémia miatt nehezebb volt az élet, aztán újra lehetett koncertezni. De mindig lelkes és izgatott tudtam maradni, annyi jó energiát kaptam és adtam otthon, hogy az mindig feltöltött.”
„Ha ízlik neki az étel, én is jóllakom”
A házaspár tagjai között soha nem volt nézeteltérés a gyereknevelés miatt. Például mindketten ragaszkodtak hozzá, hogy két nyelven neveljék kislányukat. „Már csecsemőkorában is beszéltem, énekeltem neki angolul, később mesét olvastam ezen a nyelven. Mire óvodás lett, már szépen beszélte az angolt, ezért kétnyelvű oviba írattuk be. A minap mondta, hogy tetszik neki a francia nyelv is, nagyon örülünk, hogy ennyire nyitott a világra.”
Lorina tele van energiával. „Reggelente én viszem oviba, előfordul, hogy előtte beülünk kettesben egy péksüteményre, és még ma is jókedvre derít, ha látom, hogy ízlik neki az étel. Én már a látványtól jóllakom. Délután lovagolni viszem, balettozni, eljárunk vele futni, sőt, nemrégiben azt mondta, menjünk el futóversenyre. Bea keresett a közelben egy ilyen programot, és együtt szaladt a család. Egy dologra azonban nagyon figyelni kell a feleségemnek meg nekem is, tudni kell, mikor szabad kacagni. Óvatosnak kell lennünk, mert sokszor úgy hiszi, nem vele nevetünk, hanem rajta – mosolyog az édesapa, aki azt mondja, önmagát látja a lányában. – Az önérzete és a maximalizmusa az enyém, például ha színez, és néha a vonalon túlmegy a ceruzája, az bosszantja. Szintén magamra emlékeztet, hogy van benne egy erős győzni akarás.”
A dédi segít a legtöbbet
Annak ellenére, hogy imádja kislányát, a zenész azt mondja, nem hiszi, hogy bővülni fog a család, még akkor sem, ha Lorina olykor kér egy kistesót. „Jelenleg nem tervezünk második gyermeket, szeretnénk a legtöbbet Lorinára koncentrálni.Bea az én menedzserem is egyben, intézi az ügyeimet, jön a koncertekre hétvégén. Biztosan meg tudnánk oldani két gyermek nevelését is, a szeretetről nem is beszélve, de nehezebben tudnánk időt szánni mindenre. És hát így is elégedettek és boldogok vagyunk. Így is sokszor kérjük Bea nagymamája, Panni segítségét. A dédi és Lorcsi között valami hihetetlen kapcsolat van, imádnak együtt lenni, így, habár a lányunk szívesen jön velünk koncertekre is, amit végigénekel és -táncol, nyugodtan rábízhatjuk őt. Egy alkalommal pár napra elutaztunk, úgy emlékszem, két nap után már rettenetesen hiányzott Lorcsi, szóval azóta, ha például nyaralni megyünk, csakis vele együtt indulunk el.”
Otthon nem zenél
Gergő most alakít ki egykori lakásában egy stúdiót. „Házon belül nem tudok és nem is akarok zenélni, komponálni. Persze szóba kerül a munka, de az otthonunk a családi élet helye” – mondja a zenész, aki Lotfi Begivel készül egy nagy dobásra, de érdemes nézni a videómegosztóját, mert nemrég került ki egy több énekessel készült dal is.
Kiemelt képek: Schumy Csaba/fotocentral.hu
